Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SCHUBERT, ÚTKÖZBEN

Schubert: Téli utazás – Polgár László dalestje / Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
2009. jún. 18.
Az ideális hangversenyteremnek bizonyuló miskolci zsinagógában adta elő a bécsi illetőségű vokális zene egyik csúcsteljesítményét, a Winterreisét Polgár László és zongorista partnere, Polgár Judit; a dalok szövegének magyar fordítását Hegedűs D. Géza tolmácsolta. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Sajnos tolmácsolta és nem elmondta, mert amilyen örvendetes, hogy egy dalesten (daldélutánon) a közönség egészen biztosan megérti a német szöveget, olyan túldimenzionáltnak hatottak Wilhelm Müller önmagukban felejthető versezeteinek magyar nyersfordításai átélt előadásban. Schubert általi csudálatos átlényegülésük előtt ezeket a szövegeket csupán szíves tájékoztatásul, a dalokkal való konkurálásnak (egyáltalán: a vers-mivoltnak) a látszatát is elkerülve célszerű felolvasni.

Polgár László
Polgár László

No de ezt csak azért bocsátottuk előre, hogy valamennyire kiéljük velünk született rosszindulatunkat. Mert maga a Schubert-csoda megvalósult a két Polgár előadása nyomán; s csodáról lévén szó, tulajdonképp nem is tudjuk, hogyan s mi által. Bizonyos, hogy Polgár László nagyszerűen érti és nagyszerűen mondja a szöveget; hogy mélyen érti a zene-beszéd ritmusát, tetőpontjait és lélegzetvételeit, arányait és tagolását; hogy megvan benne az az előadói súly és biztonság, amellyel a zene kinyilatkoztatását át tudja adni hallgatóságának. Az is bizonyos, hogy partnere, Polgár Judit is tudatos, bámulatosan koncentrált és differenciált, finom eszközökkel élő művész; végül pedig az is, hogy énekes és zongorista – apa és leánya – ritkán hallható szinkronban zenél.

A csoda pillanatai azonban nem ragadhatók meg ilyen egyszerűen. Az alapcsoda először is a műben rejtezik, a másodlagos csoda az, ahogy ezt az előadók hagyják megszólalni. A zenei kiválóságon kívül kell ehhez egy jó adag alázat is, tartózkodás attól, hogy a művet ürügyül használjuk önmagunk, a mi elképzeléseink megmutatásához. (Kínálkozó oldalvágások mellőzve.) Ez a megközelítés ugyancsak adva volt ezen a hangversenyen. Ha akadt egyáltalán problematikus mozzanat, akkor az az énekes és a zongorista (szándékosan nem írok kísérőt) viszonya volt. Polgár Judit sokszorosan bizonyította, hogy zenei biztonságban, a zenélés intenzitásában méltó partnere édesapjának. Példa lehet erre a Die Krähe remek utójátéka vagy az Ich träumte von bunten Blümen varjúkárogása, a Letzte Hoffnung festői levélhullása és számos szép zenei pillanat. Igen sokáig az volt azonban az érzésünk, hogy a zongorista még szólóiban is a háttér megrajzolását érzi feladatának, nem akar túlságosan „előtérbe tolakodni”. Ezért a zenei koncentráció és intenzitás sokszor nem járt együtt azzal a hangi koncentrációval és intenzitással, amit nyugodtan megengedhetett volna magának; és ez nem az énekes rovására, hanem a zenei hatás komplexitásának javára történt volna. Ebből a szempontból azonban a koncert folyamán fejlődés volt megfigyelhető, s a Mut! című dalban már egyenlő súlyt képviselt a két előadó, s ez a hátralévő két dalban is így maradt. Persze a semmi mással össze nem hasonlítható Der Leiermann tétova, élettől távolodó látomása amúgy sem igen fér bele az „ének zongorakísérettel” sémába.

A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.
A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

Mostohán bántam eddig magával Polgár Lászlóval, a dalciklus énekes előadójával. Különös újdonságot persze nemigen mondhatnék azzal, hogy párját ritkító zenész, csodálatos hangi adottságait hallatlan biztonsággal használja ki, és hogy ez a végsőkig tudatos művész olyan szuggesztivitással, olyan személyes kisugárzással van jelen az operaszínpadon és pódiumon egyaránt, amellyel csak a legnagyobbak rendelkeznek.

A csodáról pedig csak annyit tudok elmondani, hogy a koncert mely pillanataiban véltem leginkább tetten érni, vagyis hogy hol éreztem legközelebbről Schubert személyes jelenlétét. A ciklus három pillanatát említeném. Az első ilyen a Die Post volt: a szöveg merő közhely, és Schubert is azzal, a postakürt jelével kezdi. Már ezt is vészjósló feszességgel játszotta Polgár Judit, az énekes előadása pedig nagyszerűen mutatta meg, ahogy Schubert a dalban a postakürt-toposztól messze rugaszkodva, a reménytelenség egyik legmegrázóbb zenei képét rajzolja meg. Ugyancsak megrendítően szép volt a Der Wegweiser, s az egyetlen hangon történő, a végzet képét idéző recitálást különösen szuggesztívvé tette az ének- és a zongoraszólam érzékeny párbeszéde. S végül ott volt a Der Leiermann enigmájának fenséges és torokszorító előadása. Számunkra egy csodálatos utazás vége.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. "A legpesszimistább ciklus" / Ferencz Zsófi interjúja Polgár Lászlóval és Polgár Judittal

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek