Szubjektív tárlatvezetés / Zsolnay Múzeum, POSZT 2009
2009.06.15.

Nyilván minden POSZT-oló életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, telítődött: nagyon kellene már egy kis csend és nyugalom. Ha mindez lágyan irizáló szecessziós üvegtárgyak meg egy lelkes tárlatvezető társaságában adatik meg, panaszra nem lehet semmi okunk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Hegedűs D. Géza
Hegedűs D. Géza
A recept bevált: aki tavaly ott járt, nyilván jól emlékszik Mácsai Pálnak a Csontváry Múzeumban, illetve Bálint Andrásnak a Modern Magyar Képtárban abszolvált szubjektív tárlatvezetésére. A sort idén a Zsolnay Múzeumban Hegedűs D. Géza folytatta. A program apropója változatlan: a színészt ha nem is teljesen ismeretlen, de mondjuk úgy, hogy ingoványos vidékre vezénylik a szervezők, ahol a kíváncsi rajongó meg a kivezényelt újságíró is többnyire egyetlen dologra kíváncsi – hogyan boldogul ismerős hősünk a rá mért feladattal?

Szakmai (azaz művészettörténészi) szempontból nem tisztem megítélni Hegedűs D. Géza szenvedélyes, kétségkívül egyéni tárlatvezetését. Egy dolog viszont biztos: nincs ember a földön, aki nála rajongóbb hangvételben lenne képes felolvasni az eozinmáz készítésének évszázados receptjét. Fagyálló pirogránit ide, hordozható vaskemence oda, még arra is jut ideje, hogy kikacsintva megjegyezze: a kísérletet otthon mindenki elvégezheti. Amikor itt tartunk, akkor még a Zsolnay Múzeum hangulatos udvarán állunk, a művész kezdeti lámpaláza viszont már nyom nélkül elszivárgott.

Az egyórás minitúra idejére kijelölt kalauzunk ideális idegenvezető: ösztönösen érzi, mikor lankad a figyelem, tudja, mikor elég a száraz tényanyagból. Olyankor közbeimprovizál egy személyes anekdotácskát, beszúr egy rövid sztorit – az ibrányi szülőfaluból őt máig kísérő gyermekkori emlékektől egyenes út vezet Tarkovszkij Andrej Rubljovjának emblematikus, az ideális agyag keresését érzékletes képsorokban megfogalmazó jelenetéig. A szecesszió lenyűgöző értelmetlenségét pontosan ragadja meg a Lechner Ödönről szóló ismert adoma felidézése – amikor Lechnert arról kérdezték, hogy minek díszíti házait szabad szemmel nem látható magasságban, csak annyit felelt: a madaraknak. Apropó, Lechner: rajta kívül Zsolnay-kerámiát használt fel épületeihez többek között Steindl Imre meg Schulek Frigyes is.


A Zsolnay-család kompakt históriáját már a múzeum falain belül szállítja idegenvezetőnk – közben ki-ki magába nézve eltűnődhet azon is, hogy mikor járt itt utoljára, ha egyáltalán járt valaha; Hegedűs D. ötödik éve játszik a Pécsi Nemzeti Színházban Az anconai szerelmesekben, a Káptalan utcai terep ezért sem ismeretlen a számára. A szerteágazó családi legendáriumból a tulajdonképpeni alapító atyának, a kis műhelyt gyárrá izmosító Zsolnay Vilmosnak és háznépének felívelő karrierjéről tudjuk meg a legtöbbet. Lányairól, Júliáról és Terézről, akik az új motívumok kidolgozásában, tervezésében vállaltak szerepet, meg egyetlen fiáról, Miklósról, aki kamaszkorától a gyár kereskedelmi tevékenységét irányította.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Vezetőnk ösztönös zsenikként prezentálja a család tagjait: a kanyargós elbeszélést kalandregénybe illő véletlenek sorozata szövi át. A világra nyitott és kíváncsi, iparosi és nem utolsósorban kereskedői vénával megáldott família útja egyenesen a párizsi világkiállításig és tovább, vagyis a megkérdőjelezhetetlen világhírig vezetett. A mienk meg a XIX. század közepi, számos motívumot variáló egyéni és valószínűtlen szépségű dísztárgyaktól – melyeken keleti és római minták, természeti és nonfiguratív ornamensek egyaránt előfordulnak - egészen a második világháború után kevés híján széthulló gyár ma már közkézen forgó termékeiig tart.

És a jó idegenvezető a szolid loholás végén az egyéni tempójú szemlélődésre és nyugalmas bámészkodásra is hagy időt. Többek között azért, mert őt már várják a TÁP Színházasok az éjjeli Kurátorok próbájára. Na ja, neki tényleg színház az egész.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Szemere Katalin: Krajcárok és forintok 

Helyszín:  Múzeumok utcája - Zsolnay Múzeum,  Időpont:  2009. június 11.