 Hollósi Frigyes és Stohl András |
A Nemzeti Színház honlapján március óta interjú olvasható Tatár György filozófussal, amelyben a mózesi Tízparancsolat történetiségéről, nyelvi rétegeiről esik a legtöbb szó. Meg arról, hogy a parancsolatok az európai kultúrkörben időnként és legföljebb a retorika szintjén vannak csak jelen – főleg, ha politikusok vagy az egyház használja (f)el őket. Ha ez így van, akkor a tíz parancsolathoz/ról ugyanennyi szerzővel ugyanennyi önálló drámát íratni korszerűtlennek és fölöslegesnek tűnhet.
Ennek ellenkezőjéről Závada Pál egyetlen, Pécsett elhangzott félmondata győzött meg. A POSZT-on ugyanis az Alföldi Róbert felkérésére, március végi határidőig elkészült drámákból monstre szemezgetés zajlott felolvasószínházi keretek között, s Závada itt, saját szövegét felvezetendő jegyezte meg, hogy a Tízparancsolat olyan hagyományt képvisel, ami mindazt lefedi, ami Európában és Európának fontos. Igaz, nehezen képzelek magam elé bárkit, aki nap mint nap az ószövetségi passzusokat fejében forgatva kormányozza életét, de aligha túlzás azt állítani, hogy a parancsolatok többsége nem annyira az emlékezetünkbe, inkább tudatunkba (tudatalattinkba?) égve él velünk évezredek óta.
 Stohl András, Hevér Gábor és László Zsolt |
Ami pedig ilyen módon, elidegeníthetetlenül a sajátunk, az feltétlenül kellene, hogy érdekelje a színházat is. És úgy tűnik, érdekli is; igaz, az előírt tízből „csak” nyolc dráma készült el a kitűzött határidőre. (Így mostmár talán örökre homály fedi, hogy Bereményi Géza és Lőrinczy Attila mit gondol felebarátaik házának megkívánásáról illetve a saját használatra készített faragott képek kártékony hatásáról.) Ezeket leszámítva lett tehát nekünk nyolc parancsolatunk – ez Alföldi ironikus megjegyzése szerint valahol nagyon is jellemző a mi itt és mostunkra.
 Nagy Mari |
Amiről azért nyilván nagyon sokat elárul a végül megszületett nyolc friss ropogós kortárs magyar darab is, vagyis – a pécsi felolvasás sorrendjében – Esterházy Péter, Rakovszky Zsuzsa, Závada Pál, Visky András, Darvasi László, Garaczi László, Háy János és Vinnai András szövege. A névsor ismeretében sejthető volt, hogy hagyományos színpadi művel alig, merészebb, újszerű dramaturgiát működtető szövegekkel viszont jócskán lesz dolgunk.
A műfaji megjelölések illetve alcímek tovább árnyalják a benyomásunkat: a darabok között szerepel dokumentum- és tébolyjáték, megcsalásverzió és polgári színjáték, sőt még egy színházi ellehetetlenülés is, ez utóbbi tetszőleges mennyiségű felvonásban. Hogy mindez mit jelent a gyakorlatban, kiderül majd a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán, ahol jövőre egytől egyig felolvassák a szövegeket, melyek aztán a rákövetkező, 2010/11-es évadban teljes értékű színházi előadásként fognak majd színre kerülni a nagyralátó tervek szerint. (Az meg a mai viszonyokat ismerve már egyenesen az utópia birodalmába tartozik, hogy a darabokat a magyar mellett angol, francia és német nyelven, kötetformában is kiadja végül a színház.)
 Tízparancsolat |
A pécsi Művészetek Házában Murányi Tünde, Nagy Mari, Hollósi Frigyes, Stohl András, Hevér Gábor és László Zsolt tolmácsolta Alföldi Róbert aktív közreműködésével a kiválasztott részleteket, melyek alapján úgy tűnt, a témák látszólag szigorú lehatároltsága nemhogy korlátozta volna, ellenkezőleg: nagyon is termékenyítőleg hatott íróink fantáziájára. Mindez kevéssé lep meg az ölést, a paráználkodást vagy a lopást tiltó parancsolatok esetében – alighanem nehezebb lenne olyan érvényes színpadi művet írni, amiben ezek közül legalább egy tiltás illetve annak megszegése nem szerepelhetne.
Viszont író legyen a talpán, akinek a szombatról való megemlékezés parancsolata jut. Ráadásul a szóban forgó Závada Pált nem is színpadi szerzőként tartjuk számon, és mégis: Magyar ünnep című darabja, melyet majd Alföldi állíthat színpadra, az egyik legizgalmasabbnak tűnt a szemlézettek közül. A szerző saját, Idegen testünk című könyve alapján dolgozott, s az antik tragédia kórusát idéző kart drámája főszereplőjévé avatta. Rakovszky Zsuzsa az európai színjátszás emblematikus alakjához nyúlt: a regényírás után most magát színpadi szerzőként is kipróbáló költőnő Ibsen Nóráját írja újra A nyolcadik című lírai játékban. Az nem lehetett kérdés, hogy az istenkeresést több műfajban is jó ideje művelő Visky Andrásnak helye van a projektben: Pornó című, több hangra írt monodrámájának elhangzott részlete egy ügynökjelentés és a ionesco-i abszurd között ingázott. Esterházy Péter mai revüt jegyez Én vagyok a te címmel. Önreflektív, szóvicceket és szóvirágokat gyártó Úristene bizonytalan, töprengő, az élet mellett a szavak értelmén is huncut komolytalansággal mélázó alak.
 Murányi Tünde, Nagy Mari és Hollósi Frigyes. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A maratoni, összesen majd’ két és fél órás felolvasás második félidejére estek a könnyebben befogadható, első hallásra is színpadra termett darabok. A biblikus érdeklődésű hallgatóság létszáma megcsappant, így kevesebb kiválasztott tudhatta meg, hogy Darvasi László A gyújtogatók című tébolyjátékában minden leég, hogy Garaczi László Szépet fogtok álmodni című opusza mitől megcsalás-verzió, meg hogy Háy János milyen polgári színjátékot írt Vasárnapi ebéd címen. És amikor már azt hittük volna, nincs tovább, akkor következett a színházi ellehetetlenülés, azaz Vinnai András Valaminek a második része című, a Ne ölj! parancsolata nyomán fogant szövege, melyben a szerző többek között véres leszámolásban szabadul meg az inkorrekt narrátortól. Jó hír: a részletek alapján úgy tűnt, a nézők túlélik majd.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.