Pintér Béla-Darvas Benedek: Parasztopera / Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar, POSZT 2009, DASZSZ 2009
2009.06.16.

Ha Balogh Roland Dzsenifernek születik, nincs vérfertőzés. Ha Balogh Imre leleplezi magát, nincs gyilkosság. De nincs ’ha’, csak szomorú tragédia. Boldog esküvő helyett megrendítő gyász. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

A Pintér Béla Társulat Parasztoperája sokak számára igen emlékezetes előadás. A végzős kaposvári színészek Parasztoperáját nézve azonban eszembe sem jutott, hogy összehasonlítsam a kettőt. Nem kívánja az összevetést, mert az előadás nem az eredeti produkció másolata – nem pintérbélás, hanem minden ízében mohácsis. Lehet jól szórakozni, a buffo-jelenetek remekül működnek, ám az egészben végig ott feszül valamiféle fájdalmas komorság, amely egyre inkább elhatalmasodik, nevetésünk pedig egyre kevésbé felszabadult.

Jelenetkép
Jelenetkép
Kegyetlen családtörténet tanúi vagyunk: fiatal pár esküvőre készül, mert az ifjú asszony állapotos. Az esküvő azonban meghiúsul, ugyanis az örömanya bevallja, hogy a lányának nem a férje, vagyis az eddig apának hitt tiszteletes az apja. A megkötendő frigy szempontjából ez irreleváns, de kiderül, hogy a lány igazi apja, az ellenállhatatlan, titokzatos idegen nem más, mint a vőlegény évekkel ezelőtt Svédországba disszidált (magáról több mint húsz éve életjelet nem adó) bátyja. A fiú tehát saját unokahúgát készül nőül venni. Végül az is kiderül, hogy az inkognitót választó testvér miért hallgat oly régóta. A fiú annak idején szállást kért a szülőknél, akik nem ismerték fel őt, ellenben sok pénzét látva úgy döntöttek – születendő második gyermekük (a vőlegény) felnevelését szem előtt tartva –, hogy meg kell tenniük egy kellemetlen lépést. Az apa baltát kapott a kezébe, és eltette láb alól a gazdag vendéget.

Jelenetkép
Az előtérben: Rák Zoltán és Téby Zita
A mű felépítése jellegzetesen operai: nyitánnyal, recitativókkal, kórussal, duettekkel, szólókkal. Különlegessége, hogy a zenében népdalok, folklórmotívumok keverednek barokkos kadenciákkal, sőt popzenei elemekkel. A jól működő zenei egyveleget a dialógusokban leleményes humor fűszerezi. Ez éles ellentétben áll az elhangzó népdalok (a cselekményhez és a szereplők lelkiállapotához szorosan kapcsolódó) egyszerű virágnyelvével, keserű-bús szövegeivel. Az előadás pedig olyan, akár egy szépséges népballada – egyszerű, sűrű, titokzatos és szomorú.

Mohácsi János rendezői jelrendszerét letisztultság jellemzi. A finom illatú szénával leszórt játéktér egy istállót vagy pajtát juttat eszünkbe, de ez nem az a hely, ahol megváltók szoktak születni – hanem a bűnhődés színtere. A mennyezetről villanykörték lógnak le, a tér jól meg van világítva, mégis érzünk némi homályt, vagyis fizikailag is érezzük a szereplők tudatlanságát. A lámpákon kívül a menyasszony fehér ruhája, a vőlegény fekete öltönye, az eltűnt testvér fényképe és egy balta lóg le a magasból, finoman előrevetítve a bekövetkező tragédiát. Szemet szúr, hogy a vőlegény anyja fekete ruhába öltözött az esküvőre, apja pedig két ollót szorongat kezében. A részeges állomásfőnök biciklin érkezik a sarki kocsmából, kezében olajoskanna. Jelenléte olaj a tűzre – nem csupán azért, mert lecsókolja a tőle undorodó mostohalányt, akit két hold szőlőért adtak el neki –, ugyanis neki köszönhetően derül fény a titkokra, ő lesz a kulcs ahhoz, hogy a mozaikok összeálljanak. Részeges mondókáját azzal kíséri, hogy gondosan meggyújtja a pálinkát a násznép poharaiban.  

A cselekmény dramaturgiáját tekintve nem a legjobb megoldás, hogy a szülők azért nem ismerik fel bűnözővé vált fiukat, mert az a rendőrségtől félvén átoperáltatta arcát ("megpaprikázta", ahogy az állomásfőnök fogalmaz), és hogy erre a titokra csak az epilógusban derül fény. Ez mégsem zavaró, hiszen ez a jelenet az előadás tetőpontja. Ekkor értjük meg, hogy időközben miért öltözött át (a fiatalok hasonmásává válva) az anya fehérbe, az apa pedig feketébe. A szereplők sokáig többet tudnak, mint mi, ezt gyakran érezzük a megmerevedett arcokból, lefagyott mosolyokból, elrévedő tekintetekből. A fiatal színészek – bár a darab szerepei nem sokoldalú karakterek, inkább egy-egy vonással jellemezhető figurák – kiválóan játsszák el lelkük apró rezdüléseit, lélekállapotuk változását.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Erdős Éva, Rák Zoltán és Misurák Tünde. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Az anyát alakító Erdős Éva hangja úgy zeng, mint egy népdalénekesé; Téby Zita menyasszonya a kezdeti rajongó és euforikus állapotból lépésről-lépésre kerül kilátástalanul kiszolgáltatott helyzetbe; Budai Zsófi a mostohatestvér, Julika szerepében szende kislánynak tűnik, akivel csúnyán kiszúrt anyagias mostohaapja. Kezdetben azt hihetjük, hogy ő a történet áldozata, de amikor kiderül, hogy a tervezett házasság nem köthető meg, rendkívül határozottá válik, és jól képviseli saját érdekeit (hogy övé legyen a vőlegény, akivel egyébként szeretik egymást). A menyasszony anyját játszó Misurák Tünde feltűnési vágya tigrismintás ruhájával és szivarjával jut kifejezésre. Jobb sorsra érdemes nő, akinek unalmas férje mellett "mákszemnyi boldogság sem jutott". Egri Bálint tiszteletese kedves és jóindulatú balek. Szemüvegén keresztül nehezen látja meg a valóságot, kinevetjük, de meg is sajnáljuk, amikor közli, hogy felszarvazásának időpontjában református világtalálkozón volt Makón. Hálás szerep az idegené: Gulácsi Tamás rámenősségével könnyedén elcsábítja a menyasszony anyját, ugyanakkor gyáva is, hiszen szüleinek nem meri elárulni, hogy ő valójában az elveszettnek hitt fiú. Az állomásfőnököt játszó Vaszkó Bence játékával jól ellensúlyozza kevésbé erőteljes énekhangját, harsány részegsége kacagtató. Rák Zoltán és Csillag Botond olyan férfiakat játszanak, akik mellett a nők tűnnek erősebbnek, mégis, pontosan átérezzük az ő személyes tragédiájukat is.

"Kicsi madár, ne keseregj az ágon..." - énekli a (színészhallgatókból álló) kórus a nyitányban, és ez a dallam szólal meg akkor is, amikor kiderül, hogy a tragédiának mindenki részese. Sok kismadár kesereg az ágon, törött szárnyú gerlicék... 


Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a DASZSZ 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Cím:  Parasztopera,  Szerző:  Pintér Béla,  Darvas Benedek,  Rendezőtanár:  Mohácsi János,  Zenészek:  Dömötör Gábor,  Kovács Dezső,  Kemény György,  Csikvár Gábor,  Kovács Márton,  Rozs Tamás,  Rusznyák Gábor,  Szereplők:  Téby Zita,  Egri Bálint,  Barsi Márton,  Budai Zsófi,  Tenczer Tímea,  Czakó Máté,  Csépai Eszter,  Csillag Botond,  Erdős Éva,  Gulácsi Tamás,  Kiss-Végh Emőke,  Mezei Réka,  Misurák Tünde,  Ördög Tamás,  Rák Zoltán,  Székely Rozi,  Varga Balázs,  Vaszkó Bence