Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SCHMIDT JELENÉSEI

Franz Schmidt: A hétpecsétes könyv / Miskolci Szimfonikus Zenekar, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
2009. jún. 13.
Nincs mit szépíteni a dolgon: nem hallás, mindössze csak hallomás révén volt eddig tudomásunk Franz Schmidt nagyszabású Apokalipszis-oratóriumáról. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Ám a Kovács László fősége alatt megvalósult produkciónak hála, most színről-színre megismerhettük az Anschluss évében bemutatott, kulturális kortünetként és személyes vízióként egyaránt nyugtalanító művet.

Jóllehet a pozsonyi születésű Franz Schmidt (1874-1939) nevét ismerik a felkészültebb zenebarátok, s a Bartók Rádió néha-néha lejátssza Schmidt első operája, a Victor Hugo regénye nyomán íródott Notre Dame egy-egy hatásosabb részletét, mégis bízvást állítható, hogy az osztrák komponista életművének fölfedezése és magyarországi recepciója – egy 2003-as pesti előadás halványult nyomába lépve – éppen csak megindult azzal a koncerttel, melyet a miskolci Művészetek Házában a hat énekes szólistával, egy orgonistával és két kórussal összeszövetkező Miskolci Szimfonikus Zenekar rendezett a fesztivál második napján. Igaz, Schmidt utóélete a nagyvilágban is jócskán problematikusnak bizonyult, s ebben hipertrófiára hajlamos zeneszerzői modora csakúgy közrejátszott, mint nácibarátságának szerencsétlen, s voltaképpen megtévesztő látszata.

hetpecsetes vj21 resizeSchmidt utolsó nagy, sőt monumentális műve, az újszövetségi János Jelenései nyomán íródott A hétpecsétes könyv (Das Buch mit sieben Siegeln) mindazonáltal 1938-as bemutatója óta rendszeresen fel-felbukkan a német nyelvterület koncertrepertoárján, s körvonalai felsejlenek még Thomas Mann művész- és németség-regénye, a Doktor Faustus lapjain is. Adrian Leverkühn regénybeli, Beethoven Kilencedik szimfóniáját „visszavonó” Apocalypsis cum Figuris című oratóriumának egyik külsődleges mintája ugyanis éppen ez a nagyszabású alkotás: az apokalipszis zenei-drámai feldolgozásának rokoníthatóságán túl még abban is, hogy akárcsak Leverkühn/Mann fikciós oratóriumában, úgy Schmidt jelenéseiben is – a passióhagyományok szellemében – egy tenornak, méghozzá egy olykor kényelmetlenül magas fekvésben megszólaló tenornak jut az evangélista, János szólama.

A miskolci koncerten az angol Drummond Walker kapta e rendkívüli igényeket támasztó feladatot, s a művész teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az oratóriummal való első találkozásunk igazi revelációként hasson. Letaglózó erejű, mind nyelvileg, mind indulatában kikezdhetetlenül hiteles recitálása az utolsó napok rettenetét és a végítélet borzalmak felett és borzalmak révén beteljesedő diadalát egyaránt nagyszerűen érzékeltette. Eme borzalmak hangzó élménnyé formálása, a halmozottan drámai, a késő romantika tradícióját a harmincas évek iszonyával összepárosító zene, mely a zenekarra, a kórusra és a hallgatóra egyaránt komoly feladatot ró, utóbb ugyancsak gyanúba keverte a zeneszerző emlékét. Egyesek az erőszak, a pusztulás apoteózisát vélték kihallani a hideglelős zenekari tuttikból és a vérfagylaló kórus-turbákból, noha ez a zene sokkal inkább az ősbemutatót követően egy éven belül elhalt Schmidt „látnoki”, a tömeges pusztulást, a világégést megsejtő, személyes látomása, semmint az erőszak megdicsőülése.

Drummond Walker (A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál)
Drummond Walker (A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál)

Az Úr hangjaként megszólaló Johannes von Duisburg basszbaritonja az oratórium elején és záró szakaszában egyaránt felhangzó szavaival („Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó”; „Ich bin das A und das O, der Anfang und das Ende, der Erste und der Letzte.”) az iszony, a pusztulás feletti hatalom megjelenítőjeként excellált, míg az egyebek közt az apokalipszis fekete lovasaként is fellépő Cser Krisztián egyetlen rövid mondatával („Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa mindannyiótok számára.”; „Ein Mass Weizen und drei Mass Gerste für euch alle.”) jelenvalóvá tette a végidők kemény, szabadpiaci realitását. Váradi Zita, Megyesi Schwartz Lúcia és Szappanos Tibor, az orgonaszólókat eljátszó Erdélyi Dániel ugyancsak meggyőzően szolgálták a produkció ügyét, s hasonló dicséret jár ki a Budapesti Ifjúsági Kórusnak és a Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Kórusának. A végítéletet követő Halleluja, illetve a férfikar megindító hálazsolozsmája az est legemlékezetesebb percei közé számíttatnak.

A zenekar felelősségteljesen és – a rezesek szokott megingásait nem számítva – minőségi színvonalon muzsikált, s látható tisztelettel követte Kovács László irányítását, aki egész egyszerűen pompás munkát végzett mind a betanítás, mind az előadás során. Annál bosszantóbb, hogy ezen a nagyszerű koncerten hozzávetőleg 3 előadó jutott minden egyes jegytulajdonosra. Mert bár kétségkívül nem volt könnyed és csábító koncertprogramban részünk, a Schmidt melletti meggyőző tanúságtétel bizonnyal nagyobb figyelmet érdemelt volna.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek