Válogatás a Magvető Kiadó Könyvhétre megjelent köteteiből

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése idén először, a 80. Ünnepi Könyvhéten szervezte meg a Könyvek Éjszakáját, „alvás helyett olvassunk” jelszóval. Ugyan a szervezők által ígért „játékos, szórakoztató programok soráról”, „zenéről, mókáról, kacagásról” vajmi keveset lehetett megtudni a műsorfüzetből, azaz a Könyvhét kissé kezdetleges honlapján elhelyezett PDF-formátumú fájlból, s bár a helyszínen tájékozódva a programkínálat végül nem találtatott lélegzetelállítóan változatosnak, az éjfélig nyitva tartó standok és a szépen kivilágított Vörösmarty tér kellően megalapozták a hangulatot a késő esti könyvvásárláshoz. 

A zenét – a lakók és a környékbeli irodák nyugalmas és zavartalan éjszakai pihenését szem előtt tartva – este kilencig szolgáltatta a Harmónia Táncklub szervezte utcabál. Az oroszlános kút előtti színpadon Székely Attila tréfás szavakkal biztatta a különféle társastáncok művelőit és kedvelőit, akiket még az esetenként lezúduló zápor sem riasztott el. Bár az évtizedes slágerek némileg színvonalasabb szórakoztatást nyújtottak, mint a lakodalmas zenék, egy igazi koncert nagyobb csodákra is képes lett volna – természetesen az est hangulatához illő, könnyed műfajokban zenélő együttesekre gondolok, még ha nem is olyan kaliberűekre, mint a szomszédos Belvárosi Fesztiválon játszó Quimby vagy a Kispál és a Borz.

A további programokat maguk a kiadók szervezték – ki-ki saját tehetsége és vérmérséklete szerint. Kétségtelen, hogy az új kezdeményezésre a Magvető reagált a legfrappánsabban és legfrissebben: az olvasók egészen új szempontok alapján hasonlíthatták össze a kiadó szerzőit. Például abban a tekintetben, hogy kortárs íróink mennyi habbal csapolják a sört: Esterházy Péter, Darvasi László, Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc, Spiró György, Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András és végül Király Levente kínálta meg az olvasókat egy-egy korsó vagy pohár ingyenes sörrel.

S bár a Magvető standja körül azt rebesgették, hogy ez az előzékenység csak a kiadó vásárlóinak jár, Esterházyt – nem meglepő módon – cseppet sem érdekelte a kezemben szorongatott blokk, és még néhány szót is váltottunk. A sörcsapoló írók hivatásukhoz közelebb álló oldalukról is bemutatkoztak. Az eredeti terv szerint a stand pultja mögé állva ajánlgatták volna egymás könyveit – erre azonban végül csak a sörcsap körül, spontán kialakuló beszélgetéseken került sor. Nem hiszem, hogy ez esetben az eredetileg tervezett program zökkenőmentes lebonyolítása lett volna a legfontosabb: a lényeg, hogy az olvasók a lehető legközvetlenebb kapcsolatba kerültek kedvenc íróikkal.

A többi kiadó szerényebb és kevésbé látványos módon látta vendégül olvasóit. A Typotex Kiadónál Síklaki István, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense és a Szóbeli befolyásolás című könyv szerkesztője állítólag – egy fogadás elvesztése miatt – száz fekvőtámaszt mutatott be. (A jeles eseménynek sajnos nem lehettem tanúja, mert épp az Esterházyval való személyes találkozásra vártam a sörcsap előtti nagy tömegben.) A Kalligram, a Jelenkor, a Palatinus és sokan mások erre az éjszakára időzítettek néhány dedikálást: a könyvhét látogatói színes lampionok és mécsesek fényeinél, bort kóstolva írathatták alá könyveiket kedvenc szerzőikkel.

A Könyvek Éjszakáján az Ünnepi Könyvét tehát nem lépett ki saját medréből, nem kínált extravagáns, különleges programokat. Azonban a kellemes légkör és az éjfélig kitartó tömeg azt jelzi, hogy a könyveknek – és gazdáiknak – igenis érdemes egy kicsit később aludni menniük.

Vö. Sz.D. – M.A.: Monogramok és borok vonzásában / A Litera helyszíni tudósítása