Haydn-maraton / Millenáris, Haydn Év 2009
2009.06.04.

Novák Péter - a fejére egy kibelezett tévékészüléket applikáló konferanszié - szerint a Millenáris Haydn-programjait legtalálóbban a crossover szóval lehetne leírni. Igazat adhatunk neki. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Igaz, a gyereknappal összemosott Haydn-fesztivált másképpen nem is lehetne elképzelni, csak mint műfajokat és előadókat szelíden és jótékonyan összeboronáló rendezvényt.

A Haydn-felirat - dicsértessék a mértékletesség! – a papírforgókon szerényen meghúzta magát, a programba végképp nem illő zenei események – mint a Budapest Bár-koncert – nem voltak bántóak, s nem ríttak ki, mint a XVIII. századi kosztümökben csellengő segítők a tömegből. Egyetlen fellépő sem érezte kínos kötelességének azt, hogy Haydnról csupa szépet és jót mondjon koncertjén, és mindenképpen beleszuszakolja produkciójába legalább az ünnepelt egy nyúlfarknyi dallamát.

Sebő Ferenc
Sebő Ferenc
Ha van valaki, aki a két esemény, gyereknap és Haydn-bicentenárium, egybemosásából jól jöhet ki, akkor az, gondoltam, a Sebő-együttes. Mert ők egyrészt Haydn korának zenéjét is megidézik, az utcán, kocsmákban, szatócsüzletekben egykor dúdolt melódiákat, másrészt a kicsinyekhez is szólni tudnak. Nem is tévedtem. Ildomos lett volna több időt hagyni nekik e délutánon, hogy még több ide illő, és jó értelemben véve nevelő szándékú dallal, megzenésített verssel, eldanolt Csokonai Vitéz Mihály-költeményekkel idézzék meg Haydn századát. Azokat a zenéket, melyek Haydn művészetére és kortársaira is hatottak. A dél-erdélyi zene így keveredhetett verbunkosokkal, a klasszikus zene, alföldi népzenével. Nem feledkezhettünk meg arról sem, hogy Metastasiónak, a kor legnagyobb librettistájának műveit Csokonaink magyarította.

A Fogadóban ért a nap első igazi meglepetése, rögvest Sebőék kellemesnek és okosítónak egyaránt ítélhető koncertje után. A számomra ismeretlen Haydn Jazz Trió felléptetése nemcsak frappáns húzás volt, de teljesen indokolt is: az osztrák – bőgő, dob, zongora összetételű - trió nagyon finom, Haydn-művekre alapított jazzt játszott. A jazzben jártasabbak persze mondhatták, a forma, a klasszikusok átültetése jazz trióra nem eredeti, hiszen Jacques Loussier triója Bachot és Vivaldit is hasonlóképpen ad el, de a tartalom meggyőző volt. Elsőként a Pacsirta névre keresztelt vonósnégyest dolgozták fel: a motívumokat a zongorista, Bernhard Macheiner játszotta fel, ebből bontott ki azután az együttes leginkább Brad Mehldaut és trióját idéző szomorkás variációkat. A variációs sorozatok nem voltak idegenek Haydn stílusától, a kísérő zenészek nem álltak be szólózni, így e sorozatok minden esetben egy új, Haydn ihlette, huszadik századi – esetenként Charles Ives kompozícióit idéző - mű benyomását keltették. A vonósnégyes feldolgozását zongoraszonátákra épülő variációk követték; Macheiner és együttese a szonátákat könnyű menüettekké gyúrta át. A triókat feldolgozó művekkel pedig megmutatták, hogy Haydn nagyszerű trióinak előadóiként is megállnák a helyüket; volt, hogy az eredeti Haydn-művön alig változtattak.  

Kocsis Zoltán
Kocsis Zoltán
Az este első koncertje, a Teátrumban, szorosan kapcsolódott a Trió produkciójához, hiszen ennek a magva is a Haydn-témák inspirálta jazz improvizáció volt (crossovert emlegetni nem tűnt itt sem feleslegesnek). Szakcsi Lakatos Béla a Kocsis Zoltán vezetésével elhangzó Haydn-műveket használta fel. Nehéz lenne ezt másképp mondani, ugyanis Kocsis mindhárom elhangzó műnek főszereplője volt, de nem mind a hármat zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok adták elő. Haydn Esz-dúr trombitaversenyének (Hob VIIe. 1) szólistája a zenekar trombitása, Tóth László volt; a G-dúr trióban (Hob. XV:25) Kocsist első hegedűse Kuklis Gergely és cselló szólamvezetője, Pertorini Rezső kísérte. Akik nem tudták, most meggyőződhettek róla, hogy Kocsis együttesének tagjai nem csupán képzett és a szólamukat jól tudó, azt precízen lejátszó zenészek, de megállják a helyüket szólistaként is. A Nemzeti Filharmonikusok – a telt, és ugyanakkor tiszta hangzás – titka éppen az, hogy minden tagja magát folyamatosan képző, elhivatott zenész. Ez az ilyen tréfás alkalmakon – amikor a zenészek „utcai ruhában” muzsikálhatnak - jobban kiderül, mint a nagy koncerteken. A koncert harmadik részében, az Este szimfónia közben, nem egy zenész mutatta meg, mit tud: többek közt a témájára improvizáló bőgős, aki így elérhette azt is, hogy egyébként kevés figyelmet kapó hangszerét mindenki megbámulja.

A Millenárison reggel Rácz Márton vezetésével – az Óbudai Danubia Zenekar előadásában – a Reggel szimfónia csendült fel, nem sokkal dél után a délre írt napszak-szimfónia, és este, Kocsisékkal, a G-dúr (Este) szimfónia (No. 8). Ezek az első, Esterházy herceg megrendelésére született könnyű és szórakoztató szimfóniák, a remek Rácz Márton vezényletével kései barokk daraboknak tetszettek. Az Este viszont az alkonyatot és Beethoven Hatodik szimfóniáját megidéző, fajsúlyos műnek, ami, sok minden más mellett – és ne tagadjuk e sok minden másban a zenekarok kvalitása is benne van – annak volt köszönhető, hogy Kocsisra kevésbé hatottak a régi zenés előadások.

Szakcsi Lakatos Béla
Szakcsi Lakatos Béla
A G-dúr trió az egyik leggyakrabban játszott Hayd-mű, a népszerű Rondo all Ongarese tétele miatt (Haydn életművében legalább olyan fontos a szerepe a triónak, mint Mozartéban a zongoraversenynek). Erre a ma már inkább cigányosnak, mint magyarosnak mondott tételre improvizálta - a Haydn-művek közt színpadra lépő - Szakcsi Lakatos Béla a legemlékezetesebb variációt.

Szakcsi a Budapest Bárban, e léha, édes-bús helyen is fellépett: Seres Rezső legendás dalával ríkatta meg az érzékenyebbeket. Farkas Róbertet, a Budapest Bár létrehozóját, tulajdonosát, kísérte. E bárba Farkas könnyűzenészeket, popénekeseket hívott, hogy cigánybandája segítségével adják elő Karády és mások, a húszas-harmincas évek nagy előadóinak mai is ismert slágereit. A produkció mind lemezen, mind a színpadon, különösen a remek videó installációknak, a háttérnek köszönhetően, lenyűgözően hatásos.

 

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.


Kapcsolódó cikkünk: Papp Tímea: Klassz kis maraton

Helyszín:  Millenáris,  Időpont:  2009. május 31.