Nyugat 2008-1908 / Örkény Színház, MűPa
2008.02.22.

Vajon több ez, mint papír nélküli felolvasószínház, kistafírozott irodalmi est? Mit számít! Ahol jó színészek okos és szép szövegekkel állnak a közönség elé, rosszul aligha járhatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Jóllehet, a legelső percek éppenséggel bosszankodást ébresztenek az ingerlékenyebb, galambepével meg nem áldott nézőben. A Nyugat történetét tallózó előadás ugyanis színleg már a közönség megérkezésekor nagyban zajlik: a játszó személyek ott ácsorognak és ücsörögnek a Fesztiválszínház kopár várótermet, alkalmasint hajóállomást formázó dobogóján. A jelenet sem nem oly eredeti, sem nem oly mély értelmű, hogy elnyomja a kínos érzést, amit a színpadon valódi szerep nélkül őgyelgő művészek illetéktelenül és tapintatlanul meglesett látványa kelt bennünk.

Babits Mihály
Babits Mihály

Aztán kisimulnak a ráncok, amint az előadás tettleg kezdetét veszi, hiszen Réz Pál és Várady Szabolcs összeállítása hozzávetőleg három teljes órán át nyújt intellektuális örömöt az egybegyűltek számára. Versek és levelek, baráti tisztelgések és okos visszaemlékezések váltják egymást, s a döntően kronologikus kompozíció nemcsak a magyar szellemi progresszió és művészi autonómia legendás folyóiratának szerkesztőségi gárdáját idézi elénk, de kultúránk jó néhány váltig virulens kórságát, máig üszkösödő sebét is. A szájas hazafiaskodást gúnyoló, vagy épp a nemzetietlenség vádját tromfoló Karinthy-szöveg, s a bújtatott antiszemitizmus ellen hisztérikus kirohanást intéző Szomory Dezső levele - fájdalom! - pirulnivalóan ismerős megközelítésekkel szembesít mindőnket.

Az irodalomtörténeti nagyságoknak méltán kijáró hódolat, s az összeállítást végigkísérő, 1971-es keltezésű Ottlik Géza-visszatekintés (amelyet rövid pár héten belül immár a negyedik Nyugat-megemlékezésen volt módunk részleteiben vagy egészében meghallgatni) az iróniának is jócskán enged teret, s a Nyugat belső konfliktusait sem kendőzi el a profán tekintetek elől. A dühödt levél-, s valóságos pengeváltások (a nevezetes Hatvany Lajos-Osvát Ernő-párbaj) lajstroma természetesen még egy háromórás előadás keretein belül sem lehet hiánytalan, s így az első évek egyszerre megmosolyogtató és sorsdöntő civódásai mellé nem soroltatnak fel a későbbi évek megosztó ellentétei (pl. Babits-Kosztolányi, Babits-Móricz). Ám e halvány hiányérzetet egykönnyen felülírja az összeállításból lépten-nyomon kitetsző okosság és meghitt irónia, amely még a zömében ifjúsági közönség számára is élvezetessé tette e rendhagyó tripla irodalomórát.

Karinthy Frigyes
Karinthy Frigyes

Mácsai Pál rendezésének és az Örkény Színház társulatának erényei is bízvást elkéltek e zajos sikert fialó eredményhez. Igaz, a szünetben megismételt céltalan társulati kerengés ingerelő maradt, s az összeállításban elszórt versek szituációs előadása sem bizonyult mindahány esetben hibátlanul megoldottnak (a Hajnali részegség recitálása például nem nélkülözte a Mácsai-féle előadásmód ismert stílusjegyeinek túlhajtását), de mindez csak kevéssé csorbította az összhatást. Derűsen antagonisztikus, a frakkot színes tornacipővel, tarka pulóverrel, vagy épp pizsamával opponáló jelmezét viselve (Izsák Lili munkája) majd mindegyik színésznek jutott néhány emlékezetes perc. Az Ottlik Géza írásának részleteit elővezető Gálffi László maga volt a rezervált elegancia, mozdulataiban a szellem emberének könnyed méltóságával; Végvári Tamás az előadást záró, s a Nyugat nagyjait elsirató Füst Milán-verssel (Emlékezetül) excellált; Csuja Imre pedig első megszólalásától szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy ez estén ő Móricz Zsigmond. Remek játszótársaik voltak a fiatalok, s külön méltatandók a színésznők, akik - egyetlen Kaffka Margit-levéltől eltekintve - férfi irodalmárok mondandóival léptek színpadra. Kerekes Éva megható, Szép Ernőre valló bája, s Pogány Judit bohócbölcsessége különös emlékül szolgált.

A nagy ember neglizsében - rendesen alig akad kiábrándítóbb látvány ennél; irodalomtörténeti jelentőségű - ez meg tán az ásítást szavatoló szókapcsolatok elseje. Az Örkény társulatának estje most rácáfol minderre: az egykori nagy és szent harcok máig érdekkel bírnak, s a Nyugat beltagjai papucsban és slafrokban is óriásoknak tetszenek.

Kapcsolódó cikkünk: Nyugat 100

 

Összeállította:  Réz Pál, Várady Szabolcs,  Szerkesztette:  Mácsai Pál,  Díszlet:  Khell Csörsz,  Jelmez:  Izsák Lili,  Zenei munkatárs:  Mácsai János,  Dramaturg:  Boskovics Szandra e. h.,  Szereplők:  Bíró Kriszta,  Csuja Imre,  Debreczeny Csaba,  Dömötör András,  Für Anikó,  Gálffi László,  Kerekes Éva,  Kerekes Viktória,  Mácsai Pál,  Máthé Zsolt,  Pogány Judit,  Polgár Csaba,  Széles László,  Takács Nóra Diána,  Végvári Tamás,  Megjegyzés:  A miniszteri keretből (a Búvárszínházra és a Nyugat-estre) megítélt 20 millió forintos támogatást visszavonták.
Megítélt támogatás: 700 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás továbbjátszására (2008)