Ivacs Ágnes: Nézőpontok – ajtók és kapuk Kovách Gergő szoborterében
2009.08.25.

Mi következhet még egy művész életében, ha már harmincöt éves korában könyvet jelentetnek meg róla? Talán még egy könyv, majd egy harmadik? IBOS ÉVA ÍRÁSA.

A szarkasztikus felütés csak félig komoly, és korántsem a Kovách Gergő művészetét bemutató könyv apropóján, hiszen mostanában tengernyi a mai fiatalokról és középkorúakról megjelentetett (bármilyen műfajú) könyváradat. De be kell látnunk, nem is olyan nagy újdonság az élők emlékműállítási láza, az ókori Rómában anno – ahol „feltalálták” a valós portrét – oly nagy kedve kerekedett a tehetős polgároknak megörökíttetniük magukat, hogy végül rendelettel kellett mérsékelni a szenvedélyt, ugyanis úgy ellepték a köztereket és az utcákat a kőbe faragott arcmások, hogy akadályozták a közlekedést.

Végül is egyéni döntés kérdése, hogy minek mikor jön el az ideje, most a Kovách Gergőt művészei sorában tudható Dovin Galéria érezte úgy, hogy kedvelt alkotója eddigi pályáját időszerű kötetbe foglalni. Valószínű, hogy ebben a döntésben a marketing-stratégiának is szerepe van, hiszen nemcsak itthon, de a külföldi művészeti vásárokon is súlyozza a résztvevők reputációját a tekintélyes kísérőanyag. Ez meg is magyarázná a könyv praktikus szükségességét.

A kiadvány szövege a szokásostól eltérően nem művészettörténészi megközelítésű – ami egyáltalán nem baj -, s aminek első nyomát a riportszerű indításban észleljük, amikor a szerző kedélyesen rácsodálkozik a műterem sajátos miliőjére. Ivacs Ágnes esztéta, műfordító, de kiválóan ismeri szobrásza alkotópályáját, ám mielőtt ebbe fogna, körképet ad „az ezredelős új szobrászatról”.

A második, Kitekintés című fejezetben tényleg áttekintést kapunk, de csak a kortárs magyar szobrászat egyik, Kovách Gergő művészetéhez kulcsot adó fejezetéből. Az elődökért itt is – mint a bevezető részben – a klasszikus avantgardig tekintünk vissza (aztán Beuys-nél és Warholnál van a végpont), amelynek szupertartós hatását botorság is lenne tagadni, ám a napjainkig érő, kort korszakokba öltő folyamatok azért ennél szorosabban szervültek a XX. század második felében. A tényleges viszonyítás alapja a 90-es évek, bár annak sem szobrászi tendenciái, hanem az évtizedre vetített mű és befogadás, továbbá a szobrászat megváltozott funkciójának a kérdése. Fontos problémákról kapunk hát érdekes és meggyőző, de olykor hiányérzetes magyarázatokat.

Kovách Gergő műveinek bemutatása valójában már a harmadik, Művészet és kommunikáció című fejezetben elkezdődik, amelyben – esettanulmányként - Kovách és barátai alkotói teóriáját, attitűdjét, továbbá az elmélet akcióban való realizálását, azaz a zöld színű, kerekeken gördülő, ide-oda szállított szobor-szarvas útját kísérhetjük nyomon.

Az ezt követő részekben, a művész négy, Dovin Galériában kétévente megrendezett kiállítását analizálva elemében van a szerző, a kútforrásból származó adalékokat a mű értelmezésébe illesztve pontos és kimerítő magyarázatát adja az alkotások plasztikai-gondolati tartalmának, továbbá az általa legfontosabbnak tartott vonatkozásnak: a mű és befogadó közötti kommunikáció ingereinek.

Kovách Gergő önálló bemutatói minden alkalommal más problémakörre fókuszálnak, s nem csak témájukban, de formai megvalósulásukban is markánsan változnak. Figurativitását azonban őrzi, bár azok – állat- és emberalakok – soha sem csupán önmaguk megfelelői, hanem szellemes (bizarr, abszurd, satöbbi) képzettársítások megtestesülései, konzekvens tételek ki- vagy átforgatott visszái. Legjellemzőbb alkotóelemük a humor, az a sok évig nélkülözött látásmód, amely mostanában egyre szembetűnőbben mutatkozik a grand art-ban is, s ami úgy tűnik, az ezredfordulós művészet egyik nem jelentéktelenül jelen való  tendenciájává válik. Ennek, vagyis a (Kováchnál szerintem nem) „rejtőzködő humornak” sajnos, csak futó érintését találjuk a könyvben, pedig Kovách Gergő szobrászi gondolkodásának ez egyik sarkalatos pontja.

Hogy a könyvet követi még legalább egy, abban biztos vagyok. Talán akkor, amikor a szöveg utolsó, Kovách Gergőt idéző mondatát maga az alany kívánja finomítani, azt a gondolatot, hogy: „Az olyan fogalmak pedig, mint a művészet, mágia vagy lét híján vannak a jelentésnek.”

Szerző: Ibos Éva
Cím:  Nézőpontok – ajtók és kapuk Kovách Gergő szoborterében,  Szerző:  Ivacs Ágnes,  Kiadó:  Dovin,  Kiadás éve:  2009,  Terjedelem:  75 oldal,  Ár:  4500 Ft
Megítélt támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Képzőművészeti Kollégium
A kötet megjelentetésére (2008)