Nagymama receptje

A házi koreográfus verseny a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói önkormányzatának kezdeményezésére jött létre, ami mindenképpen dicséretes dolog – a diákokra nézve. Nem úgy az intézmény vezetői számára, akiknek tulajdonképpen már eddig is munkaköri kötelességük lett volna az iskola szakmai életét megpezsdítő, intenzív belső műhelymunka generálásával egy házi tehetségkutatót beindítani. Mert bár akadt próbálkozás számtalan, nagy részük hamar hamvába holt vagy megragadt az iskola falain belül, így e mostani még csak a második alkalom, amely legalább a döntő erejéig kilép a nyilvánosság elé. S most hosszan lehetne sorolni a logikusabbnál logikusabb indokokat a hagyományteremtés fontossága mellett: az irgalmatlanul rövid táncos pályától kezdve a presztízs szempontokon keresztül az iskola vállalt feladatáig, a koreográfus utánpótlásképzésig. Amit a főiskola vezetői nálamnál bizonyára sokkal jobban tudnak, mégsem tettek annyit érte, hogy egy erre szakosodott, nyilvános rendezvény akár már öt, hét, tíz, tizenöt évvel ezelőtt meggyökerezzen.

Body

Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy e megmérettetés, mégha díjazással párosul is, csak másodlagosan szól a versenymunkák minőségéről, s a talán első koreográfusi lépéseiket kissé még bizonytalanul megtevő diákok személyéről, ambícióiról, tehetségéről (ezt ötperces bemutatkozás alapján eldönteni szinte lehetetlen is), közvetve viszont meglehetősen pontosan visszatükrözi az intézményen belüli oktatás szemléletét, szempontjait, az átadni hivatott és elsajátítani remélt művészeti elveket, célokat, promotált elképzeléseket.

Szívesen hozok egy „közeli” példát (bár MTF-es berkekben nem leszek népszerű vele): a BUTI (Budapest Tánciskola) rendszeres, őszi-tavaszi kvázi vizsgaelőadásain a Trafóban – melyen legutóbb szintén a diákok próbálták ki magukat, hiszen Yucca címen összeállított (nem mellékesen egészen remek) estjük páros koreográfiáit egytől-egyig ők készítették (sőt, a „talpalávalót” is ők maguk szolgáltatták hozzá) –, hajszálpontosan bemérhető az az irány, amerre az Angelus Iván vezette intézmény halad. S ha estjeik, a bemutatott koreográfiák nem is sikerülnek minden esetben azonos színvonalúra (miért is sikerülnének?), az azért szemet szúr, hogy a gyerekeket szinte szétveti az alkotási láz, nyitottak, izgalmasak, fel akarják forgatni a világot. Lehet, hogy nem olyan képzett táncosok (és talán soha nem is lesznek azok), mint a nagy múltú intézményben nevelkedettek, de buzog bennük a tenni akarás, s a tetejébe sokan közülük még tehetségesek is. Lelki szemeim előtt fanyalgó MTF-es arcok jelennek meg e sorok olvastán, hiszen számukra a BUTI-sok mindig is „mezítlábasok” voltak és maradnak – de nincs ebben semmi újdonság, csak a tánctörténelem ismétli önmagát.

Egy

Tévedés ne essék, nem kívánom azt sugallni, hogy az MTF-en belül nincs, vagy nem lehetséges lázas, hevült, szinte forradalmi hangulat. Lehetséges. Csupán még nem realizálódott látható szinten. Az előzsűrizésen is átesett tizenkét döntős versenymű színvonala erre nézve igencsak árulkodó.

Mindjárt itt van például az estet nyitó, illetve záró opusz, a Nagymama receptje (koreográfus: Hodonszky Júlia) és a Rock and roll formáció (koreográfus: Szerencse Károly) című munka, előbbi bizonyára jószolgálatot tenne egy tizenevés gyerekzsúron, utóbbi – szikrázó és feszes tolmácsolása ellenére – pedig egy dáridós celebparty haknijaként, ám hogy mit keres egy koreográfusversenyen, arra ez idáig nem sikerült megnyugtató választ találni. Aztán természetesen feltünedeznek a mesterek, az oktatók szívéhez szóló, szakmai jópont-gyűjtögetésre használt (figyelem, közeledik az év vége!) illedelmes táncprodukciók, mint Bálint Levente System errorja és Szakács Richárd Belvederéje (utóbbit mintha a tradíció skatulyájából húzták volna elő, olyan fess). Bátortalanul, de zászlót bont a kísérletezgetők csoportja, Varga Boglárka (Zénon paradoxon) és Szerecsen Éva (stone statues) koreográfiáival.

stone statues

Sári Réka (Message) mindenünnen kilóg: elsődlegesen félelmetes hajlékonyságával. Vass Andrea Vér című szólója és Göböly Bettina Egy című alkotása kevés izgalmat tartogat, viszont a maga nemében mindkettő állatorvosi ló: az egyik a világítás, a másik a zeneválasztás miatt. E két terület amúgy is gyengéje a produkcióknak: a bevetett színes fényarzenált kevés kivételtől eltekintve a Fővárosi Nagycirkusz is elirigyelhetné, a kiválasztott zenék pedig gyakran túlontúl teátrálisak és/vagy kommerszek.

Vér

És most jöjjenek a díjazottak, legalábbis az első három helyezett, merthogy majd’ minden résztvevő díjjal a zsebében távozott. A részben házon belülről verbuvált zsűri harmadik díját a barbadosi születésű, különleges alkatú és megnyerően dolgozó Valencia James érdemelte ki Body című koreográfiájával. Fülöp Ágnes Angyalszárny… volt című munkája a tél végi SzólóDuó Fesztivál különdíja után most második helyezéssel térhetett haza, hozzáteszem, a táncosnő jelmeze – illeszkedve az est szellemiségéhez – némileg konzervatívabbra lett szabva az eredetihez képest. A győztes – megérdemelten – Baán György Testvázlat című darabja lett: miközben a koreográfus a D.A.N.C.E. nemzetközi program keretében épp Drezdában tanul a Frédéric Flamand, William Forsythe, Wayne McGregor és Angelin Preljocaj művészeti felügyelete alatt zajló kétéves kurzuson.

Angyalszárny volt… Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az est második felében, míg a zsűri tanácskozott, a tavalyi nyertesek (Varga Kinga – Jellinek György: Beautiful disester) és egykori főiskolai növendékek (Újvári Milán és Vári Bertalan, illetve az általa vezetett Presidance Company) fellépésével mulattuk az időt. Újvári rövid, csípős és rendkívül szellemes performance-tánca alatt (A keringőtől a mambóig) ez nem is esett nehezünkre. A táncos kezében könyvet tart – Gyenes Rudolf és Kovács Klára 1958-as kiadású társastánc kalauzát –, ebből olvas fel részleteket tánc közben, érzékenyen reagálva mozgásával a szövegre is. Ugrál, vetődik, siklik, kúszik-mászik, kézen áll, nőkkel parolázik, majd utolsó lendülettel, továbbra is a sorokat pásztázva, kiviharzik az épületből.  

Friss, okos, laza záradék egy mindezen erényeket igencsak elsinkófálni látszó ifjúsági esten.

Vö. Halász Tamás: Látlelet 
Ádám Kata: Egy tucatnyi búcsú
Horeczky Krisztina: MegHÖKkentő szezonzáró