Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KICSINYSÉGEK

Madách Musical Tánciskola: Gulliver a törpék országában / Táncfórum 2009
2009. máj. 24.
A Gulliverben lelkes, kiskorú táncospalánták serénykednek egy kosztümös, zanzásított mese-tánc-showban. Színpadi gyakorlatnak jó az előadás, de csak annak. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

Zavarba ejtő a Madách Musical Tánciskola, a KFKI Kamarabalett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, a Gulliver a törpék országában. Az embernek nincs szíve egy gyerekek és kiskamaszok által végeredményben profin kivitelezett, szórakozató táncshow-t keményebben kritizálni, hiszen az a lelkesedés, fizikai munka és színpadi fegyelem, amit a Madách Musical Tánciskola tanulói beleraknak ebbe a produkcióba, nem kevés. Biztos vagyok abban is, hogy a gyerekszereplők a Sárközi Gyulát, Jurányi Patrickot, Kovács Zsoltot és Kováts Gergely Csanádot rejtő 4 for One koreográfuscsapat elvárásait lehetőségük szerint maximálisan teljesítették, csak abban nem, hogy ezt feltétlenül sikernek kéne elkönyvelni. Ugyanis egy olyan látványos, de közhelyektől hemzsegő esztrádműsor készült, mely leginkább az Experidance utánpótláscsapatának mutatja a Madách Musical Tánciskolát. Az persze elsősorban ízlésbeli kérdés, hogy ezt a fajta, populáris, közhelyes, vicceskedő gesztusrendszerrel megfűszerezett, pompás jelmezapparátussal megtámogatott, dinamikus, heterogén mozgásmixet ki kedveli és ki nem, mindenesetre úgy tűnik, ez a felvállalt stílus a 4 for One esetében is.

Mintha egy rég idejétmúlt színpadi hagyomány öröklődne át, pontos klisékkel, hogyan kell például dülöngélve zsörtölődni vagy szendén puszit adni a színpadon: a gyerekek gyorsan tanulnak, pontosan és lelkesen prezentálják a sémákat, de félő, hogy beleragadnak a modoros gesztusokba, és később se könnyen vetkőzik majd le a bejáratott pózokat. Pedig biztosan rengeteg gyakorlás van az előadás mögött, a szereplők gördülékenyen teszik a dolgukat, flottul rendeződnek vicces, táncos életképekbe. Ami viszont mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekeknek fesztelen, bátor a színpadi jelenlétük, és talán már az is elegendő eredmény, ha a felszabadult színpadi viselkedésre megtanítja őket ez a szereplés. (Egy apróság: sem az interneten, sem a programfüzetben nincs részletes színlap – csupán a Nemzeti Táncszínházban van egy példány kirakva az előadás alatt –, pedig a darabban szereplő gyerekek nevét, még ha hosszú is lenne a sor, nem ártana visszakereshetővé tenni, végül is ők viszik el a hátukon az előadást.)

Faltisz Alexandra látványos jelmezei tetszetősek, (megannyi pici felnőtt bricseszben, bársony kabátkában), bár nem igazán jelzik a szereplők közti nagyságrendi eltéréseket, Gulliver és a törpék közti méretkülönbség például ebben az előadásban csupán egy magasított talpú cipőből és némi korkülönbségből adódik. A dramaturgia munka viszont látványosan hiányzik az előadásból, nincs íve, tagoltsága, dinamikája a színpadi cselekményeknek, az egész darab hangulatfestő, viccesnek szánt mozgásetűdsorokból áll össze: ezzel a módszerrel természetesen szinte bármilyen irodalmi alapanyag tetszőlegesen táncba ültethető át.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Swift regényére szinte már nyomokban sem emlékeztet a produkció, mely indulatos társadalmi szatírából itt romantikus gyerekrevüvé avanzsál. Dramaturgként a mesét színpadra alkalmazó koreográfusok négyese szerepel, pedig ez egy másik funkció, másik szakma, mindig praktikusabb hozzá felkérni a megfelelő célszemélyt – igaz, ez a hazai koreográfusoknak általában nem jut eszébe. (Van azért egy általánosabb probléma is a Gulliverrel, ami korántsem csak a 4 for One munkájánál szúr szemet, mégpedig az, hogy Swift szatírája sajnos rendre infantilizálva, kalandos, mulatságos utazássá redukálva él tovább a gyerekszínházakban, minden eredeti jellegzetességét elvesztve. Pedig miféle nonszensz az, hogy éppen a Szerény javaslat megkeseredett szerzőjéből lesz gyerek-klasszikus?!)

Jelen esetben az a darab konklúziója, hogy „a szerelem győzedelmeskedik a háború felett”, de annyira követhetetlenek a színpadi történések, hogy még a kimódolt tapsrendnél is alig kapcsolnak a nézők, hogy vége van az előadásnak. Különben mindig árulkodó jel a nézők tapsoltatása, hiszen a precízen kimódolt oda-vissza vonulások a közönségsiker bebiztosítására hivatottak – erre alapesetben nem lenne szükség.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek