Dunaújvárosi Fotóbiennálé 2009
2009.05.25.

Pirx kapitány óta sejtjük, milyen lehet egy kaleidoszkópban sétálni. A Dunaújvárosi Fotóbiennálén ugyan nem támadnak ránk óriás sótartók és citromfacsarók, a színes, mindig más összképet kirajzoló képpontok élményét viszont megkapjuk a fiatal művészek változatos fotóáradatától. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Fekete András: Magyarország (munkacím) (2006-2009)
Fekete András: Magyarország (munkacím) (2006-2009)
A szakmai nap pódiumbeszélgetésén hosszas, a beszélgetés célját vitató huzavona közben felmerült a kérdés, hogy mik is a magyar fotográfia legfrissebb trendjei. A feszülten várt válasz kézenfekvő volt: az irányzatok változatosak, gyakran széttartók, nincs egységes trend. Amennyiben így van, úgy a Dunaújvárosi Fotóbiennálé nagyon trendi. Az egykori Sztálinváros retró tereit már második alkalommal lepik el a fotók. Idén összesen hét helyszínen állították ki több mint negyven fiatal alkotó munkáját, amelyek mind műfajilag, mind technikailag, mind pedig megközelítésmódjukban igen nagy változatosságot mutatnak.

Maguk a helyszínek is kitűnnek sokféleségükkel. A képek után kutatva bejárjuk Dunaújváros zegzugos panelparadicsomának rejtett ösvényeit, hogy ráleljünk a kiállítótérré avanzsált falakra, amelyek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel és kínálnak néznivalót.

Krajnik
Krajnik István: Szociokombinatorika (2009)
A kézenfekvő Kortárs Művészeti Intézet mellett fotókat rejt minden, emberek találkozópontját jelentő belső tér, a kisboltot kivéve. Képekkel találjuk magunkat szemben a nevéhez méltóan szellemkastély jellegű Munkás- művelődési Központban, az áporodott cigifüstszaggal bulik emlékét őrző Mozi Presszóban, a hipermodern, ám légkondicionálás híján leginkább pálmaház-levegőjű Dunaújvárosi Főiskolán és a sarki presszó „A hónap borai” ajánlata alatt. A legmókásabb mégis a gimnázium, ahol kézzel kimásolt híres versek és bonmot-k között bukkanhatunk rá a keresett képekre, megbolondítva a 12. b gyerekfotókból összevágott tablójával, amit nem ajánlatos tévedésből összeolvasni a biennálé képeivel. Mindegyik helyszín merőben más kontextust és értelmezési keretet ad a fotóknak, ami fokozza az alkotók közti eltéréseket. Így szinte lehetetlen a kiállításokat egy koherens egésszé, és valamiféle trend lecsapódásaként olvasni.

Szász Lilla
Szász Lilla: Barbara, Móni és Vivi (Párok 2008)
Az összeolvasás problémája nemcsak a terek és a kiállítók közti eltérésekben, hanem az egyes munkák esetében is felmerül. A biennálén a legtöbb alkotó fotósorozattal képviselteti magát, ami minden esetben felveti az együttlátás, együttértelmezés kérdését. A látogató tehát kapcsolatokat keres és épít, ami nem mindig egyszerű. Néhány esetben a kiállított anyag képei csak jelentős túlinterpretáció által válnak összefüggővé, más esetekben pedig nem erősítik, hanem gyengítik egymás befogadhatóságát. Így történt ez Olasz Tamás kubai sorozatával, ahol a képek tömeges jelenléte sokat ront az egyébként átütő hangulatú, megkapó fotókon. Sok esetben a sorozat feszes egységbe záródik, és a képek egymásra támaszkodva vezetik az interpretációt. Az összeolvasás, mint a képek egymást értelmező, egy egésszé rendeződő formációjának egyik legmegkapóbb példája Krajnik István (a rendezvény fődíjasa) Szociokombinatorika című sorozata. A képeken négy helyszínen négy pár négyféle csomaggal feszít,  viszont egyik képen sem kapunk sem a kik, sem a hol, sem a mivel kérdésre megfelelő választ, hiszen a három változó, bár „grammatikailag” mindig helyes, sosem mutat értelmes elrendeződést.

Trembecki Péter: VenetianPrincess - Miley Cirus - 7 Things - Spoof
Trembecki Péter: VenetianPrincess - Miley Cyrus - 7 Things - Spoof
A kiállításokon szereplő fiatal alkotók munkái ugyan nagyon sokfélék, abban azonban megegyeznek, hogy a hagyomány újraértelmezésének lehetőségeivel kísérleteznek. Ennek legkézzelfoghatóbb megvalósulásai azok a képek, amelyekhez az alkotók ősrégi fakamerákat és XIX. századi mágikus dobozokat építettek újra. Erre mutatott példát Trembeczki Péter Youtube-pillanatokat rögzítő sópapír kontaktjaival, Váradi Viktor legogépével vagy Laczkó Péter vándorfotós sátornyi fotómasinájával és bűvészládáival. A fotótörténeti hagyomány újraértelmezése nemcsak az ősrégi technikai arzenál leporolásával, hanem a műfaji határok feszegetésével is megjelenik a biennálén. Fekete András a sajtófotó műfaját gondolja újra a tűzközelben exponált képek világától egy lépéssel hátrébb húzódó kompozícióival. Az események centrumától eltávolodva Fekete, mint a Mátyás király mesében „ott is volt, meg nem is” a megörökítendő helyszíneken. Az akció holdudvarában elcsípett arcok és jelenetek izgalmas periferikusságukkal húzzák át Robert Capa „lépj közelebb” imperativusát.

A biennálé sok fotój

Páhi-Fekete Noémi: Létmás (2
Páhi-Fekete Noémi: Létmás (2008) (A képek forrása: fotobiennale.hu)
a rendeződik így vagy úgy a másság és a tolerancia kérdése köré. A Kortárs Művészeti Intézet termeiben találkozhatunk Hartyányi Norbert értelmi fogyatékosokról készült portréival, Szász Lilla rendhagyó párjaival, Hermann Ildi rákbeteg képes történetével és Erdős Gábor melegítőnadrágos, munkásoverallos csókjaival. Ebbe a térbe ékelődnek be Páhi-Fekete Noémi rovaremberei, akik szürreális, szúró-szívó szervvel ellátott maszkokban keresik Gregor Samsaként saját ember-állati identitásukat. Erdei Krisztina Kizárás című anyaga pedig megannyi kívül rekedt tárgy és személy felmutatásával rajzolja ki a „valahová nem tartozás” összekötő kapcsát. Sipos Dániel a nő mint Másik kérdését feszegeti fotóival, amelyek a férfitekintettől mentes, ám ugyanakkor nem egy másik nő „résztvevő megfigyelésének” fókuszában álló nőt próbálják meg tetten érni. Tovább fűszerezi Sipos képeit a Mozi Presszó italozós, férfitekintetekben gazdag kontextusa, ami a teljes meztelenség kiszolgáltatottságát hangsúlyozza.

A biennálé képeinek összeolvasása és trendbe illesztése legalább annyira nehéz, mint a kaleidoszkóp egy képének fixálása. A széttartó anyagok minden helyváltoztatásra új mintázatot rajzolnak ki, ami sokkal inkább a rendezvény erényének, mintsem hiányosságának tekinthető.


A kiállítás 2009. május 31-ig tekinthető meg.


Vö. Jerovetz György: Úgy szeretlek, mint a sót 
Cséka György: Ködképek a kedély láthatárán 1. rész 
Cséka György: Ködképek a kedély láthatárán 2. rész

Szerző: Fürth Eszter
Kiállítás:  Dunaújvárosi Fotóbiennálé 2009,  Helyszín:  Dunaújváros,  Időpont:  2009. április 25 - május 31.
Megítélt támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Fotóművészeti Kollégium
A Fotografus.hu Alapítványnak a Dunaújvárosi Fotóbiennálé 2009 megrendezésére (2008)