V. Gyermekszínházi Szemle, 2-3. nap / Marczibányi Téri Művelődési Központ
2009.05.09.

Két nap, négy verseny- és egy versenyen kívüli előadás. Tanulság: reggel 11-kor is van katarzis, és a női energiák nem tesznek rosszat egy gyerekelőadásnak sem. Persze az sem baj, ha férfi a rendező, csak tudja, mit akar. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.

Noémi és Noella
Noémi és Noella
Csak a legszükségesebb információk – bibi, csüccs, jövök!, az állatok simogatása nem tilos – hangzanak el a Noé és Noéné kései leányainak életét bemutató előadásban. Noémi és Noella azonban egyáltalán nem ősöreg anyókák, inkább élet- és tetterős hölgyek. Előbbi a nosztalgikus-merengő fajtából – kalap, szoknya, kis kopogós cipősarok –, utóbbi – szafariruhájában, túrabakancsában – a kalandvágyók közül való. Meggyógyítják a fájós orrszarvú orrszarvút, puszit adnak a mókusnak, körhintáztatnak sünfamíliát és hangyát, röptetnek és úsztatnak elefántot (de nem kacagják ki), felfedezik a tengermélyt. Finom franciás elegancia a zenében és a csipketerítőben, némafilmek bohócburleszkjei, valami ritka, áradó báj – az ESZME nevű formáció, vagyis Csató Kata (Noémi) és Bartal Kiss Rita (Noella).

Amália
Amália
Amália nem kevésbé boszorkányos, mint a már említett hölgyek – és a kijelentés esetünkben tökéletesen helytálló, hiszen Amália tényleg boszorkány. Tud bájitalt főzni, de inkább teázik, fűszálakat számolgat a réten vagy mesél. Egyedül van, mert a hozzá betérő királyfik mind rohannak tovább, hogy a világszép királykisasszonyt keressék. (Aztán ha megkapják… hát magukra vessenek.) Illetve nem, nincs egyedül, mert ott vannak a pöttyös bögrék Herberttől Jenőig, Flóriántól Lajoskáig, akik egykor tán mind ilyen rohanó királyfik voltak. (Szerintem kellemesebb az életük Amália kredencén, mint a napra-lehet-nézni-de-rá-nem típusú királylányokkal.) Meg ott van a Világvégi Gubbasztó Madár, aztán Kelemen, a kormos varjú, a mókusok, a füvek, a fák, a virágok, és persze a rengeteg tennivaló a ház körül. Szóval nem boldogtalan még akkor sem, ha beleöregszik a várakozó szerelembe, hanem sírós-mosolygósan táncol egyet az esőben. Látjátok, gyerekek, kislányok és kisfiúk (meg azok, akik a boszorkába oltott Bridget Jones – a zsűritag Háy János szeretetteli frázisa – rokonlelkeiként pityeregtek a tapsrendnél), semmi nem reménytelen.

Még akár az sem, hogy egy bábszínházigazgató nagymama az unoka polcán találjon alapanyagot. Boldizsár Ildikó 18 évig „felfedezetlen” érzésmeséjét Gimesi Dóra hangulatos és fordulatos cselekménnyé írta úgy, hogy a könyv lebegő poézise nem sérült. Tengely Gábor saját bevallása szerint a giccs határának innenső oldaláig akart elmenni. Ez úgy sikerült neki, hogy még borotvaélen sem táncol. Ehhez azonban olyan alkotótársak kellettek, mint Sipos Katalin és Sisak Péter tervezők, akik a csöppnyi forgószínpadra otthonos-intim Kankalin utcát és makulátlanul trendi, ám érzéstelen palotát építettek, az esőcsináló és a virágnövesztő szerkezettel a csodát műveltek. És persze játszótársak, akik képesek az ember- és bábszínészi játékot megkérdőjelezhetetlen harmóniába hozni, mint Amáliaként Badacsonyi Angéla, Veres András és a királylány nem kifejezetten hálás szerepében Kovács Zsuzsanna. A szombathelyi Mesebolt Bábszínház előadásának egy pillanatában kakukkfűillatot éreztem, a végén pedig levendulát. Az érzékeim játszottak, vagy ezt tényleg Amália művelte?

A kisgömböc
A kisgömböc
A királyfiak, úgy tűnik, rendezővé (is) tudnak változni. Úgy számoltam, Veres András épp átöltözőben lehetett, amikor debreceni, Vojtina Bábszínház-beli rendezése elkezdődött. A kisgömböc unásig ismert meséjéből azok a momentumok érdekelték, amelyek a telhetetlen disznóbelsőség utcára lépésétől a kipukkadásig történtek. Háy Jánost idézve ismét: egy metatörténet kibontása, amelynek középpontjában az én és a világ viszonya, az én és a személyiségvesztés áll. Feltételezve, hogy még a mai a négyévesek sem tudnák ezt ennyire egzakt módon megfogalmazni, inkább maradnék az egyszerűbb, deskriptív jellegű ismertetésnél.

A színészek fehér pólóját és kertésznadrágját színes foltok ékítik, és ezek eltűnnek a fénnyel való játék révén (Ágh András, Bartha Zoltán munkája). Mert a Kisgömböc egyre növekvő méretének és gonoszságának köszönhetően a színeket, a hangokat, az álmokat is felfalja. Szerencsére azonban van nekünk egy sárga nadrágos, kék-fehér csíkos pólós, piros keménykalapos, Mihálka nevű világjáró-világnéző ifjú vándorunk, továbbá egy előre, joggal és jól károgó varjúnk, akik kiszabadítják a szegény embert feleségével, három lányával együtt a Kisgömböcből, és újra színekkel, hangokkal, álmokkal teli lesz az élet (bábok: Boráros Szilárd).

Az előadás árnyjátékkal indul – egy fénykorbeli televízió sziluettjében mutatják meg a szegényember bekebelezését –, majd egyre nagyobb méretben jelenik meg a Brezsnyev-szemöldökű sárgadinnyére emlékeztető Kisgömböc, aki legnagyobb, legönteltebb és legveszélyesebb pillanatában még a nézőtérre is kitátja száját. Ijedségre azonban semmi ok, van megnyugtató feloldás, sőt Kisgömböc-simogatás a játék végén. A varjú figurája lehetne a kezdetektől markánsabb, és egy picit kevesebb szöveg nem ártana, de remek a három glóbusz-gömbcikkel variálható tér, a legváratlanabb helyeken elhangzik egy „disznófejű nagyúr”, egy „Hess, madár!”, a refrénben az Egy kis malac…-ból ismerős töf-töf-töf-töf-röf-röf-röf-röf-öt éneklik (szöveg: Galántai Csaba), és olyan viccesen üde az egész produkció.

Ludas Matyi
Ludas Matyi
Ellentétben az Aranytízben játszott, szalon-Brechtre hangolt Ludas Matyival. Azt mondja Hollós Gábor rendező, hogy ez a színházi forma a kommentálásokkal, a kiszólásokkal, a nézőbevonó gesztusokkal adekvátnak tűnt a mese műfajához, illetve ahhoz, hogy az unásig ismert történetet a szokásos nézőpontból kimozdítsa. Mélyen egyetértek vele. Csak akkor tessék komolyan és konzekvensen kommentálni, kiszólni, meg aktívan nézőt bevonni, nem pedig hagyni, hogy az első sorban ülő Petike exhibicionista/nagyfiúi ambíciótól fűtötten vezérdrukkerré és -beszólóvá válva egyre növekvő hangerejű hadával megegye az előadást. Szó se róla, rendkívül tanulságos a kiskamaszi erkölcsi érzék fejlettségéről/fejletlenségéről felnőttként meggyőződni, amelynek eredményeképp a buzi dílertől a cigányvajdán és a suttyó paraszton át egészen a műmájer Dave Gahanig és Elvis-imitátorig terjedő, sztereotipizálástól és stigmatizációtól nem mentes skálán elhelyezhető Döbrögit a sok verés után kifejezetten sajnálja a gyereksereg. (Sorbán Csaba kedvvel, életesen játssza az egyetlen valamilyen szereplőt.) Nem mentség, hogy a műsorfüzet legalább nyolcéveseknek ajánlja az előadást, míg az alkotói szándék szerint 12 év felettiekre számítanak.

Komoly társadalmi mondanivalót, mély szociális érzékenységet ígér az előadás kezdetben. A szándék ugyanakkor meg is bicsaklik, mert „hősünk”, Matyi egy követelőző, lusta dög, akinek szalámi, sonka, paprika kellene a szendvicsbe, aki nem furfangos, külföldi tanulmányain nem szaktudást szedett fel, hanem a manipuláció fortélyait tanulta ki. Egy pillanatig sem jobb Döbröginél – és ebben egyet is értünk Hollós Gáborral: kiváló ötlet a hős deheroizálása, hétköznapivá tétele. Csak épp ugyanolyan egydimenziós figura marad, mint unalmas, konvencionális hősségében. Ráadásul a népnyúzó, hatalmas adókat kivető földesúr pillanatig sem tűnik agresszívnak, töketlen népét rettegésre sem készteti, ezért egészen hihetetlen a Megy a gőzös dallamára vonatozásba torkolló Ez az ember, ez az ember megbűnhődött kezdetű dalocska. Ami remekül passzol az előadás szedett-vedetten unalmas látványvilágába (nem, az üres térbe behozott, nem éppen kreatívan, átlényegítő fantáziával használt felnagyított építőkockák nem játékosak) és zenei világába. Csak azt nem értem, miért keveredik néha színpadra egy hegedűs fiú, aki aztán képtelen áthegedülni a bejátszott vendéglátós alapú karizmatikus egyházi dalocskák bonyolult dallamvilágát idéző számok hangerejét.

Aranyecset (A képek forrása: Gyermekszínházi Szemle)
Aranyecset (A képek forrása: Gyermekszínházi Szemle)
Ha már zene, akkor ne felejtődjön ki Alpár Balázs, aki az Amáliához komponált kísérőzenét, illetve Pap Gábor, aki a versenyen kívül bemutatott Aranyecset csengését-bongását írta. A Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskola színészképzősei Nemes Nagy Ágnes keleti meséjében Szádeli, az árva kisfiú történetét mesélik el, aki varázsecsetével megeleveníti a lerajzolt élőlényeket. A jelmezek nem látvány-egzotikusak, hanem atmoszférateremtőek, a hegedűn, furulyán, fuvolán, különb-különb távol-keleti hangszereken előadott zene pedig a 13 diák összmunkájával egy pillanatig nem nyugvó, csupa áramlás produkciót hoz létre (rendező: Gyevi-Bíró Eszter).


Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait az V. Gyermekszínházi Szemle gyűjtőlapján olvashatják.


Vö. sisso: Ki az a Döbrögi? / Ludas Matyi
Weiner Sennyei Tibor: Jön! Jön! Jön a Kisgömböc! 
Takács Vera: Amália alias Bridget Jones /netnapló 
Hegyi Botos Attila: Pasztellecset / Aranyecset
Összefoglaló a második napról a Gyerekszinhaz.hu weboldalon
Összefoglaló a harmadik napról a Gyerekszinhaz.hu weboldalon 
Tamás Zsuzsa: Amália csodálatos élete
Takács Vera: Döbrögi a nyóckerből / netnapló 
sisso: Meseterápia habbal / Amália

Szerző: Papp Tímea
Helyszín:  Marczibányi Téri Művelődési Központ,  Időpont:  2009. május 6-12.,  Cím:  Noémi és Noella,  Alkotók, előadók:  Bartal Kiss Rita és Csató Kata,  Cím:  Amália,  Írta:  Boldizsár Ildikó meséi nyomán: Gimesi Dóra,  Rendező:  Tengely Gábor,  Cím:  Ludas Matyi,  Írta és rendezte:  Hollós Gábor,  Cím:  A kisgömböc,  Írta:  Galántai Csaba,  Rendező:  Veres András,  Cím:  Aranyecset,  Írta:  Nemes Nagy Ágnes műve alapján átdolgozta: Jakob Nóra,  Rendező:  Gyevi-Bíró Eszter
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Noémi és Noella című előadás szabadtéri megvalósítására (2008)
További támogatás: 1 100 000 Ft
Támogató: Katona József Produkciós Pályázat
A Mesebolt Bábszínháznak az Amália című előadás megvalósítására (2008)
További támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Katona József Produkciós Pályázat
A Vojtina Bábszínháznak A kisgömböc című bábelőadás bemutatására (2008)