Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ÉLŐK FELELŐSSÉGÉRŐL

Gálaest a Tánc Világnapja tiszteletére / Táncfórum 2009
2009. máj. 4.
Esélylatolgató, vízválasztó időkben mindig átlényegül minden reprezentatív esemény. A létében veszélyeztetett Nemzeti Táncszínház nevével fémjelzett Táncfórum keretében rendezték meg az idei tánc világnapi gálaestet. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.
Vízválasztó időket emlegettem, s ez többszörösen is érvényes a hazai táncművészet mezőnyére és ünnepére is. Az idei estet Goda Gábor és Juhász Zsolt, két haladó szellemű, igen különböző hátterű, múltú koreográfus-táncos rendezte meg, összehozva egy programba e sokarcú, magas és rendíthetetlennek tűnő határfalak szabdalta műfaj ágazatait. A Magyar Táncművészek Szövetsége által megítélt, s ezen ünnepi est keretében átadott szakmai díjak érdemesítettjeinek köre, a választás ugyan nem idén mutatja először a változás jeleit, de a gála programja, az azt rendezők személye, s az általuk megalkotott program együttesen mégis most sejtet lendületes változást.
Magyar concerto
Magyar concerto
A különtartott, nem elegyített, a „méltatlan”, „oda nem illő”, „amatőr”, „avítt” jelzőkkel keresztbe-kasul bélyegzett ágazatok és művelőik ezúttal sokszínű, impozáns, némi – az úttöréssel evidensen együtt járó – apró döcögések ellenére is pörgős és tanulságos programban kaptak helyet, egymás izgalmas társaságában. A programba újszerű nyomatékkal kerültek a függetlenek roppant tarka és mind népesebb mezőnyének képviselői: a szférájuk finanszírozását gyökeresen érintő változások nyomán ők, az independensek és intézményeik történelmi léptékű lehetőséghez jutnak a soron következő évadtól. Működési támogatásuk összességében kétszeresére emelkedik, s e kör, megjelenése, megerősödése óta első alkalommal esélyes arra, hogy a méltóhoz közelítő finanszírozási feltételekkel dolgozhasson tovább. A néhány millió forintból dolgozó, a fél világot bejáró, díjak sorát évről-évre besöprő, fityingekből nemhogy tengődő, de mindezek szerint és dacára igencsak prosperáló szféra így legalább időlegesen fellélegezhet a présben.
Az 1983 óta, az UNESCO kezdeményezésére, a balett atyjaként számon tartott táncos, koreográfus, balettmester és teoretikus Jean-Georges Noverre születésnapján (1727. április 29.) megtartott világnap jelentősége, szerepe itt és most mindezek miatt vált még kiemeltebbé.
Concerto
Concerto
A Laklóth Aladár konferálta est első fellépője a Közép-Európa Táncszínház volt. Hámor József koreográfiájának, a Concertónak táncosai a radikálisan megfiatalított társulat tagjai, húszas éveik elején járó fiatalok. A darab-töredék jellegzetesen mutatja alkotója stílusát: latinos orientális zenei alapra készült üde, jókedvű, pergős játék keleties ihletettségű, a muszlim férfiak földig érő, bő viseletét, a galabiját idéző jelmezekkel, hatásos csoportjelenetekkel, intenzív tempóval – lendületes felütés.
 
Jónás Zsuzsa és az előző művet alkotó Hámor József adta elő a koreográfus-táncosnő kettősét. Jónás Zsuzsa volt a tavalyi év legjobb táncosa – az est szervezői túlnyomórészt a 2008-as év díjazottjainak névsorát vették alapul az est programjának összeállításakor. (Ez az ötlet nem csupán szellemes, de diplomáciai szinten is remekül működik – érdemes megtartani a következő évekre, már pusztán a korábbi döntések afféle ellenpróbájaként is.) Az izzóan érzéki kettős, az eleinte távoli és távolító fénykörökben álló, látszólag egymástól örökre elzárt emberpárral váratlanul intim atmoszférát emel a színpadra, mely egy ekkora térben nehezen tartja meg magát. A küzdelem nyomán egymásra, egymáshoz találók vadul, fekve ölelkező kettősére megkapóan szűkülő fénykör záródik a játék végén.
 
A Duna Művészegyüttes két, remekbe szabott produkciójának egy-egy részlete is látható volt a programban. A Tavaszi szél, majd az Aranyág jól kiválasztott jelenetei, a Magyar Állami Népi Együttes Magyar Concertójából a programba emelt két részlettel meggyőzően tanúskodnak az évad során is jól érzékelhető tényről: hazai néptánc-együtteseink kiválóan prosperálnak, műhelyeikben komoly, elmélyült munka folyik, aminek kiváló fogadtatású, remek produkciók a gyümölcsei. Juhász Zsolt, Kökény Richárd és Mihályi Gábor alkotásai szemet és szívet gyönyörködtető darabok, melyeknek ez esti kiragadott, óriási ovációt kiváltott részletei is jól illusztrálják: az ágazatban friss erők, kiváló alkotók és előadók munkálkodnak.
 
Kitérve egy pillanatra az idei díjazottakra: hangsúlyosan jeleztetett egyfajta üzenet az est egyik legfontosabb elismerésnek, a legjobb alkotóének átadásakor. A Labirintus című erőteljes, bátor és igazi szellemi kalandot nyújtó produkció két koreográfusa, Kovács Gerzson Péter és Mihályi Gábor vehette át azt ugyanis, nagyon sokunk örömére. A Labirintus nagy, örvendetes találkozás terepe, jövőbe mutató munka, melynek hatása, az azt átjáró szellemiség érzékelhetően komoly benyomást képest gyakorolni a szakma merev határvonalakba, ókonzervatív attitűdbe erősen belefáradt, új utakat kereső köreire.
Gergye Krisztián T.E.S.T. című alkotásának egyik tételét Virág Melinda táncolta a gálán. Különös élményt jelentett e fragmentumot önmagában láthatni e hatalmas térben. A Közép-Európa Táncszínház 2007-ben bemutatott, hét tételes produkciójának e részlete ragyogóan megélt e rendhagyó közegben. Az Alfred Schnittke pompás kompozíciójára alkotott talányos lény, kép, jelenet drámaiságával, rejtelmes eleganciájával, zsigeri erejével méltó helyét foglalhatta el e színes válogatásban.
 
Csipkerózsika. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Csipkerózsika. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A többértelmű folytonosságot, a klasszika jelentőségét érzékeltette a (Benkő Dávid és Holoda Péter mellett) Az évad legjobb végzős növendéke díjjal most jutalmazott Rotter Bianka és Szentes Máté (a Magyar Táncművészeti Főiskola végzős növendékei) előadta Csipkerózsika pas de deux. A két fiatal táncos üde és kifinomult játékával bizonyította, hogy az elismerés jó helyre került.

 
Örömteli, hányféle világ, attitűd, felfogás jelesei választattak ki az esten átadott szakmai nívódíjakra, életműdíjakra. Valamennyiüket felsorolni nem lehet ezen írás célja. Szubjektív kiemelésemben természetesen a két posztumusz életműdíjasé az első hely. Leszták Tibor és ifj. Nagy Zoltán tragikus hiányát még éppen csak elkezdtük feldolgozni: e két kiváló szellem nehéz időben, nehéz poszton állt helyt konok elszántsággal, mint erre az elismeréseket a két özvegynek megrendítő szavakkal átadó Novák Ferenc is rámutatott. Személyes példázatuk, emlékük, reánk maradt, szívünkben őrzött szellemiségük, s az esten, álló- és mozgóképről viszontláthatott tekintetük inthette, intheti az ittmaradottakat bölcsességre, rugalmasságra, felelősségre, bátorságra a ma és holnap küzdelmeiben.
 
Elgondolkodtató volt végül egy másik, drámai erővel felvillanó történet. Az est egyetlen, magánszemély alapította elismerését, az Imre Zoltán-díjat a nemzetközi jelentőségű táncművész-koreográfus emlékét őrző kuratórium elnöke, Bőhm György adta át Szögi Csaba táncművész-koreográfusnak, a Közép-Európa Táncszínház vezetőjének. Az alapítvány pénze mostanra elfogyott, e hatalmas szellem, nagyhatású gondolkodó emlékét, példás összefogás nyomán mégis tovább őrizheti e díj. Veszélybe került hagyatékának sorsa pedig remélhetőleg megnyugtatóan rendeződhet.
 
Ezen az ünnepi esten kiváló kor- és pályatársak mellett nagy halottainkra, egyúttal saját halandóságunkra, felelősségünkre is emlékeztünk. Aligha hiszem, hogy van komoly ember e terepen, aki ne érezte volna át: jövőt építeni a múlt felelős ápolása, gondozása, ismerete nélkül, a jövő generációira való felelős gondolás, az összefogás, kölcsönösségre alapuló tisztelet nélkül, pitiáner, személyes érdekek félretétele nélkül lehetetlen.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek