Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SÁTORTÁBOR A JELEN MÚZEUMÁBÓL

MUSAC – Mi Vida. Menny és pokol / Műcsarnok, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. ápr. 28.
A spanyol MUSAC gyűjtemény eddigi legnagyobb szabású külföldi vendégszereplése kapcsán a hazai kortárs művészeti reprezentáció kereteinek kitolása ismét terítékre kerül. ZANIN ÉVA KRITIKÁJA.

Mc
Ryan McGinley: Dakota haj, 2004

A 2005 óta működő spanyolországi MUSAC, a Museo de Arte Contemporáneo de Castilla y León Európa egyik legizgalmasabb XXI. századi nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménye. Noha az intézmény a ’múzeum’ elnevezést kapta, egyben fel is sérti a hagyományos intézményi olvasat kereteit, amennyiben önmagát a ’jelen múzeuma’-ként aposztrofálja. Legfontosabb célkitűzései között szerepel, hogy kimondottan a jelen időszakra fókuszálva olyan nemzetközi műalkotások gyűjtőhelyeként funkcionáljon, amelyek a XXI. századi művészet felé fordulás egészen új perspektíváit mutatják fel.

A Műcsarnokkal együttműködve létrehozott válogatás a MUSAC fennállása óta a gyűjtemény legnagyobb szabású külföldi bemutatkozása, ám a budapesti kiállítás jelentősége ennél távolabbra mutat. A MUSAC egyedülálló célkitűzéssel létrehozott gyűjteménye olyan újdonság a múzeumok és kortárs művészeti gyűjtemények sorában, ami hihetetlenül érdekessé teszi, főként ami az intézmény fogalmi, művészetelméleti és kanonizáló funkciójának folyamatos mozgásban tartását illeti. A jelen múzeumaként olyan művészi koncepciókat fogad be, amelyek a jelen kor interpretációs megközelítéséhez kapcsolódva alternatív kánonokat működtetnek. A legtöbb esetben a ma emberének léthelyzeteire, az élet és a művészet metszéspontjainak kortárs kihívásaira reagálnak.

videója
Tabaimo: Hanabi-ra, videóvetítés, 2005

A kortárs művészet hazai reprezentációját felvállaló intézmények az elmúlt években nyugodtabb szívvel és biztosabb megtérülésre számítva főleg olyan művészi koncepciókat hoztak el, melyek már jórészt beépültek a kánonba, ismertségüket és újdonságukat pedig csak a régóta várt hazai bemutatással kellett kiegészíteni. Ezek mellett a közönségnek természetesen lehetősége nyílt arra is, hogy bizonyos időközönként, főként a Ludwig Múzeum jóvoltából, különböző országok fiatal kortárs képzőművészetéből kapjon erőteljes ízelítőt. Tény azonban, hogy a kortárs művészet hazai képviselete új fordulatot vett a Műcsarnok élére kinevezett Petrányi Zsolt által irányított paradigmaváltásnak köszönhetően.

A legfrissebb kortárs képzőművészeti trendek bemutatását célzó kuratóriumi koncepciók jóvoltából a Műcsarnok sikerrel valósította meg célkitűzését: a formálódó, eleven és tisztázatlan művészeti problémákat egy olyan nyitott kontextusban tárja elénk, amilyenben azok a hasonlóan felépített külföldi intézményekben már évek óta szerepelnek – akár azt is mondhatnánk, hogy a Műcsarnok végre kezd megérkezni a hasonló európai intézmények közé. A MUSAC gyűjtemény eddigi legnagyobb szabású házon kívüli bemutatásának színtereként a Műcsarnok egy olyan művészeti esemény otthonául szolgál, amely problémarendszerét, árnyaltságát, frissességét és dinamizmusát tekintve vetekszik a Centre Pompidou vagy a Palais de Tokyo által vendégül látott kiállításokkal. Az említett párizsi intézményeknek a Leónban található MUSAC épülethez hasonlóan a kortárs építészet remekei adnak otthont. A budapesti Műcsarnok építészetileg némiképpen kilóg ugyan ebből a sorból, viszont éppen kialakításának századfordulós patinájával, és annak a legújabb kori művészeti koncepciókhoz való igazíthatóságának intenzív kiterjesztésével allegorikus modellként szolgál a múzeum fogalmi szintű metamorfózisainak követéséhez.

Marina Abramovic
Marina Abramovic: Balkán erotikus eposz: Külső part I. 2003

A kissé talán szájbarágós Menny és pokol alcímet viselő gyűjtemény-kivonat összesen 36 művész munkáját hozta el. Sokuk alkotói folyamatait évek óta ismeri és követi a magyar szakmai közönség, itthon eddig mégsem láthattuk őket. Benczúr Emese hazánk delegáltjaként része a gyűjteménynek, de Marina Abramović művészete sem szorul bemutatásra. Mellettük azonban olyan világhírű és számos kortárs gyűjteményben helyet kapott alkotók munkáit is láthatjuk végre itthoni falakon, akikért eddig repülőre kellett szállni. A politikai ideológiák, a világ ember véste sebei és a barna ragasztó megszállottjaként ismert Thomas Hirschhorn munkásságát például évek óta követjük, igazán ideje volt már, hogy itthon is megjelenjen. A másik nagy húzónév Pipilotti Risté, akit már szintén nagyon vártunk. A kiállítótérbe való belépés után azonnal a földre, pontosabban kényelmes, színes matracokra kényszeríti a látogatót, aki a hagyományos, körbesétálós befogadói magatartásból kiragadva, meditatív és ellazító helyzetben válhat a popkultúra és a giccs tiszteletbeli, örök gyermekévé.

Rubia (Forrás: Műcsarnok)
Ángel de la Rubia: Serie BiH, 2005 (Forrás: Műcsarnok)

Wolfgang Tillmans kifejezetten a Műcsarnokbeli kiállítás kedvéért rekonstruálta az eredetileg a MUSAC belsőépítészeti megoldásaihoz igazodó fotóinstallációját, de a spanyol Abgail Lazkoz is újraalkotta hatalmas, egész termet betöltő falfestményét a jelen kiállítás számára. Az ausztrál Tracey Moffat az egyik legnépszerűbb kortárs médiaművész, aki Shirin Neshat-hoz hasonlóan sokat merít terhelt identitásából. Moffat egyrészt kényszer-adoptált ausztrál őslakosként, másrészt nőként igyekszik egy újfajta, narratíva nélküli, ám valahol mégis dramaturgiailag szerkesztett képiséggel érvényt szerezni az emlék-dokumentum ikonológiájából építkező alkotásainak. Az iráni médiaművésznő, Shirin Neshat a változó kulturális kontextusok megéléséből fakadó sokk mellett az iszlám államban élő nő helyzetének már-már szürreálisba hajló kiszolgáltatottságával spékeli meg videóját. A filmen egy kafkai per részeseként visz végig a maszkulin vallási ítélőszék zegzugain, a megfélemlítés és a kiszolgáltatottság sötétségén át.

A mellettük megjelenő számos más műalkotás ugyancsak mediális és tematikus sokszínűségében reagál a jelenkori élet kihívásaira, amelyek fókuszában minden esetben az emberi hatásra (de)formálódó testi, társas, természeti vagy urbánus környezet hatás-lenyomatai állnak.

A kiállítás megtekinthető 2009. május 17-ig. 


Meghosszabbítva 2009. május 24-ig!

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

 

Vö. Götz Eszter: Under construction

Dékei Kriszta: Az ajtó mindkét oldalán 
Szabó Noémi: Fiktív színjáték 

 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek