 Kovács Mimi, Ujláb Tamás és Köles Ferenc |
Zenegép, sörösrekeszek, salétromfoltos falak: a kietlen kisvilág középpontja valahol a kocsmapult környékén található. „A történet napjainkban, egy Irgács fantázianevű magyar faluban játszódik” – olvasható a darab szereplőlistája alatt, ám ez a miliő nyilvánvalóan mindenkinek régről ismerős. Közmunkán és segélyen tengődő, alkoholista figurák népesítik be az ivót, ahol nap mint nap ugyanazokat a köröket kénytelenek befutni, s ha netán valami váratlan esemény történik, példának okáért városi idegen érkezik a faluba, hát annál rosszabbra fordul minden.
Egressy Zoltán biztos kézzel felvázolt színdarabja mindemellett éppen azt a kockázatot rejti magában, hogy túlságosan is kézre áll. A Portugál nem „mély” darab abban az értelemben, hogy a gördülékeny dramaturgia nem hoz váratlan vagy kiszámíthatatlan fordulatokat: magukban a színen megjelenő típusokban kell valamiféle egyensúlyt
 Herczeg Adrienn |
teremteni a tragikomédia két pólusa között. Finom arányérzék szükséges hozzá, hogy ne forduljon át az egész valamiféle szocio-kabaréba. Vincze Jánosnak sikerült elkerülnie ezt a csapdát, és szerethető előadást állított színpadra a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
A nézőteret plázs futja körbe illetve osztja ketté, kiterjesztve a játék terét a kocsmabelső uralta színpadon kívülre is. A finálé során, amikor az alkoholista Asszony (Herczeg Adrienn) új cipőt kap, és a kocsmabeliek csetlő-botló sétájára kísérik, ezt a középső sávot kifutónak használják, s valamiféle bizarr, harsogó zenével kísért divatbemutató-paródiával zárul az előadás. Az új pécsi Portugál ott és úgy harsány, ahol kell, ám mindvégig sikerül megtartani azt a hajszálnyi távolságot, amely még engedi, hogy a karikatúra-szerű figurákon és kisszerű konfliktusokon keresztül a néző ráláthasson az egésznek – az egész kisvilágnak – a reménytelenségére.
Vincze János pontosan mérte föl a darab tétjeit, és egyensúlyban tartott, dinamikus, üresjáratok nélküli előadást rendezett. A színészek, akiknek jobbára karikatúra-zsánereket kellett megformálniuk, magabiztosan hozzák a rájuk kiosztott figurát. A féltékenységi dráma háromszögét Masni, a kocsmáros lánya, Retek, a helyi alfahím és az átutazó pesti Bece alakja alkotja. Köles Ferenc a tőle megszokott módon meggyőző és erőteljes az agresszív Retek szerepében, Széll Horváth Lajos konfliktuskerülő, passzív bajkeverőként formálja
 Kovács Mimi és Märcz Fruzsina |
meg Bece figuráját, Kovács Mimi Masnijában pedig egyszerre látni a falusi trampli bárdolatlanságát és a becsapott szerelmes lány keserűségét. Az irgácsi kocsma szubkultúráját igazgató Kocsmáros (Németh János), a folyton és fölöslegesen aktív Csipesz (Ujláb Tamás), illetve az elbitangolt férje után Pestről Irgácsra érkező Feleség (Märcz Fruzsina) mind megbízható zsánerteljesítmény. Mindez nagyon fontos, mivel maga a színdarab egytől egyig zsáneralakokra és -helyzetekre épül. És természetesen Isten mint „metafizikai zsáner” sem hiányozhat belőle, őt a kocsmába járó, Fradi-drukker Pap alakja közvetíti. Pál András jól érzékelteti a figurában fellehető meghasonlottságot, amely már-már társadalmi státuszát is kockára teszi.
 Németh János, Pál András és Ujláb Tamás. Fotó: Körtvélyesi László (Forrás: pnsz.hu) |
A további két alakítás pedig, Herczeg Adrienné az Asszony, illetve Bánky Gáboré Sátán szerepében jóval fontosabb annál, mint ahogy az első pillantásra gondolnánk. Noha látszólag csupán az összképből nélkülözhetetlen alkoholista véglényeket jelenítik meg, afféle komikus mellékfigurákként mégiscsak ennek a világnak valamiféle határpontját rajzolják ki. Herczeg Adrienn lubickol a szerepben, egyszerre ellenállhatatlanul ordenáré és elesett, Bánky Gábor pedig az előadás túlnyomó részében a színpadkép szélén ül a fröccse előtt. Ültében imbolyog, időnként előrebukik, aztán ismét fölkapja a fejét. Folytonos játéka mégsem komikus hatást kelt. Az ő többnyire néma, ám mégis hangsúlyos jelenléte elengedhetetlen a pécsi Portugál-előadás belső egyensúlyának megteremtéséhez.