A Debreceni Filharmonikus Zenekar koncertje / Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009.04.09.

Haydn a Krisztus keresztfán mondott szavaira komponált különös, szinte kizárólag meditatív, lassú tételekből álló darabját három verzióban alkotta meg. MALINA JÁNOS CIKKE.

Előbb a cádizi székesegyház kérésének megfelelő zenekari változatot, nem sokkal később ennek vonósnégyesre készített átiratát, majd egy évtized múlva oratórium-verzióját is (melyben felhasznált egy időközben Németországban elkészült „kalóz”-kórusváltozatot).

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs

A Tavaszi Fesztivál máskor oly precízen informatív műsor-szórólapja ezúttal szemmel láthatólag minden igénynek eleget akart tenni. Ezért a programban valamilyen módon mindhárom változatot meghirdeti, amennyiben címként explicite a „zenekari változat”-ot adja meg, ehhez a vonósnégyes-verzió műjegyzék- (és opusz-) számát társítja, a közreműködők felsorolásával viszont sejteti, hogy igazából az oratórium-változat előadása szerepel a tervekben. A helyszínen osztogatott betétlap csak implicite tesz igazságot, de legalább kiderül belőle a hangverseny legfőbb érdekessége, ami a nyomtatott műsorból nem, hogy ti. Schoenberg meghirdetett op. 16-os Öt zenekari darabjának tételei a Haydn-darab tételei között, intermezzószerűen hangzanak fel. A helyes Haydn-műjegyzékszám (elárulom: Hob. XX/2) végül mégiscsak rejtve marad a hallgatóság előtt, de hát tényleg nem lehet mindent, és ez nem is olyan rettenetesen fontos.

Sajnos, volt egy a fentieknél lényegibb probléma is: a Thália Színház akusztikája. A minapi Berio-est esetében ezt még éppen elviseltük, de egy 18. századi oratórikus mű fuldoklik ebben a száraz akusztikában, mely a színpad hátsó részébe csukott kórust különösen reménytelen helyzetbe hozza. A rendkívül konkrét, minden összeolvasztó hatást nélkülöző akusztikában már egyetlen megszólaló vonós hangszerről az a benyomásunk, hogy „szétszól”. A debreceni zenekar hangzását ezek alapján megítélni annyira méltánytalan volna, hogy el is tekintek tőle.

Francesca Provvisionato
Francesca Provvisionato

A lényeg tehát: a fentieken túl izgalmas és szép hangversenyt hallottunk. A sorjázó Haydn-Adagiók, Largók, Gravék és Lentók sorát üdítően szakították meg a Schoenberg-tételek: a kétfajta zene kölcsönösen megvilágította egymást, élvezetesen szolgált egymás foglalataként, varázslatos Gólyakalifa-zenét hozva létre. Kocsár Balázs értő módon, minden részletre érzékenyen vezényelte a gazdag szövésű Schoenberg-tételeket; sőt az előadás tételről tételre egyre tökéletesebb és meggyőzőbb volt, különösen a III. tételtől (Farben) kezdődően. A zenekari teljesítmény egészében véve kifejezetten jó volt, ha sok részletet a fent említett okból nehéz volt is megítélni.

A koncert Haydn-„rétege” persze sokkal szerteágazóbb előadói feladat. A zenekar hajlékonyan követte karmesterét, akinek keze nyomán a lassú tételek sora lélegzett, kifejező és differenciált módon szólalt meg. Az oratórium-változat számára utólag komponált, tisztán fúvósokon felhangzó, rendkívül kényes és voltaképpen összeszokott szóló-fúvósegyüttest kívánó II. Introduzione kivételével, a zenekar betöltötte az előadás motorjának feladatát. A kórus, mint említettem, akusztikailag kettős hátrányban volt, ezzel együtt kifogástalanul intonált és zeneileg rugalmasan reagált; talán a szövegmondása lehetett volna valamivel plasztikusabb, világosabb.

Cseh Antal
Cseh Antal
Kifejezetten jól vizsgázott a szólókvartett. A szoprán szólista, Francesca Provvisionato karakterben egy gyerekszoprán és egy koloratúrszoprán rendkívül vonzó keveréke volt; színben, kifejezésben, intonációban egyaránt megállta a helyét, és általa az egész vokális tömb szép foglalatot, lekerekítést nyert. Sáfár Orsolya az én helyemről nézve mindvégig takarásból énekelt, de amit hallottam, az kulturált, megbízható teljesítményről tanúskodott. Kiss Tivadarnak volt egy-két nyersebb hangja, a basszus szólamát éneklő Cseh Antal azonban hangban, karakterben egyaránt remek volt, örülök, hogy – első ízben – hallhattam őt. Az énekkvartett egészében pedig határozottan még többet nyújtott, mint tagjai külön-külön: magas szintű egymásra figyelés, egységes hatás és nem utolsó sorban igen tiszta intonáció jellemezte együttesüket.

Kocsár Balázst és az egész előadói gárdát dicséri, hogy a kedvezőtlen külső körülmények ellenére teljes odaadással és koncentrációval dolgoztak, és egy nagyon izgalmas programot élményt adóan szólaltattak meg.


Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Szerző: Malina János
Helyszín:  Thália Színház,  Időpont:  2009. április 4.