Rimini Protokoll: Marx: A tőke, I. kötet / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009.03.26.

Miközben a kapitalista világrend sokak örömére talán épp az utolsókat rúgja, az emberiségnek már megint nem jut semmi új az eszébe, így aztán a már kipróbált, de nem bevált módszerek után keresgél a könyvtár polcain. Hogy mi lesz ebből? Marx redivivus. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Thomas Kuzcynski és Christian Spremberg
Thomas Kuzcynski és Christian Spremberg

És tényleg: vigyázó tekintetünket elég a német sajtóra vetni, s kiderül, hogy Karl Marx a reneszánszát éli. Amikor a gazdasági világválság hatására a konzervatív kormányokban is felmerül a bankok államosításának gondolata, a Süddeutsche Zeitung Angela ’Marxelről’ és Nicolas ’Marxozyról’ hoz le karikatúrát. Másutt arról számolnak be, hogy az annak idején a berlini Checkpoint Charlie-nál szuvenírként osztogatott ’blaue Bänden’, vagyis a Marx Engels Werke frissen újranyomott, A tőkét tartalmazó 23-25. számú kötetei igen jól fogynak. És végre (?) megvalósult Szergej Eizenstein egykoron tőke hiányában meghiúsult álma: A tőkéből mozi lett – az ókorász Alexander Kluge 570 perces (!) filmjét DVD-n potom 29,95 euróért hazavihetjük és élvezhetjük. A Marx iránti közfigyelem növekedésének ezen és más jeleiről tudósít a Theater Heute legfrissebb, 2009. márciusi számában Richard Herzinger esszéje, amely Marx ázsiójának növekedését az erősödő antikapitalista mozgalmakkal és a globális recesszióból való kétségbeesett kiútkereséssel kapcsolja össze.

Christian Spremberg és Franziska Zwerg
Christian Spremberg és Franziska Zwerg

Előjelek azért akadtak: pár éve egy német tévéműsorban például Marxot a három legjelentősebb német személyiség közé választották a nézők. Ez már átvezet a Rimini Protokoll előadásához, merthogy az európai színház egyik elitcsapatának tagja, Daniel Wetzel a műsort látva s a benne elhangzó nagyszámú érven és ellenérven gondolkodva döbbent rá a Kommunista kiáltvány (és szerzője) jelentőségére. Ebben az sem akadályozta, hogy addig a művet nem olvasta, és mielőtt most bárki vegytiszta dilettantizmusra kezdene gyanakodni, muszáj néhány megállapítást tenni a Rimini Protokoll munkamódszeréről.

A legjobb művészet a valóság – ez lehetne a német csapat mottója. Dokumentarista, erősen társadalmi elkötelezettségű előadásaik témái többnyire szó szerint az utcán hevernek. Bemutatóikat minden esetben alapos kutatás előzi meg. Főleg politikai, gazdasági és szociális kérdések izgatják őket: csináltak már színházat a bonni parlament működéséből épp úgy, mint a csődbe jutott Sabena légitársaság elbocsátott dolgozóiról vagy a globális hírvilág lélektelen működtetőiről. Az előadásokban civilekkel dolgoznak együtt: projektenként átlagosan száz jelentkezőt ’castingolnak’, s kiválasztják azokat, akikben amellett, hogy az aktuális témához kapcsolódó, különleges egyéni történetekkel rendelkeznek, megvan a vágy és a képesség a színpadi megmutatkozásra is.

Talivaldis Margevics
Talivaldis Margevics

A Düsseldorfban 2006 telén bemutatott Marx: A tőke, I. kötet című előadásban például – egy kivétellel – kizárólag olyan emberek szerepelnek, akik elejétől végéig olvasták a német gondolkodó opus magnumát. Akad köztük vak telefonközpontos és akkurátus gazdaságtörténész, játékszenvedély-beteg és filmrendező, pénzégetésben megőszült anarchista és húszas évei közepéhez közelítő ifjú forradalmár. A színpadkép egyetlen óriási polcrendszer. Mintha valamelyik rég bezárt marxista kutatóintézet raktárában lennénk: elszórva Marx-büsztök, a MEW 23. kötete több száz példányban kéklik (ezeket ki is osztják nekünk, kár, hogy vissza kell adni őket az előadás végén), de ott vannak a régi és más nyelveken megjelent kiadások, két játékautomata és egy kávégép is. Kronologikus rendben haladunk: plazmatévéken látjuk A tőke egy évszámokkal preparált kötetének lapjait. Minden oldalpár alján újabb évszám tűnik fel, azzal meg egy újabb történet(bokor) születik – a múlt század negyvenes éveitől a gyorsan közelgő 2020. esztendőig jutunk el.

Jelenetkép
Jelenetkép

Talán nem csak nekem hangzik abszurdan, de mégis ez történik: a szereplők Marxhoz illetve abszolút jellegű, világmagyarázónak szánt elméletéhez fűződő személyes viszonyukról beszélnek majd’ két órán át. Ezt a viszonyt persze értsük a legtágabban, mint például Talivaldis Margevics esetében, aki csecsemőként a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha az ember válik árucikké – anyjától egy lengyel nő akarta mindenáron megvásárolni a kisfiút. Vagy ott van a játékfüggő Ralph Warnholz, aki lassacskán minden tőkéjét elhazardírozta, no meg az előadás mindenkori közönségének alighanem a kedvence, a születésétől fogva vak Christian Spremberg, aki a Braille-írással nyomott Marxból olvas fel részleteket, s miközben 25 ezer darabos bakelitkollekciójának javából szemelget, arról ábrándozik, hogy végre eljut a Legyen Ön is milliomos! műsorba, ahol megüti a főnyereményt.

2009 tavaszán mégis a befektetési tanácsadó, a jelenleg is börtönbüntetését töltő Jürgen Harksen szerepét játszó Ulf Mailänder vallomása a legizgalmasabb számomra. A szolid küllemű férfi lényegretörően tudósít arról, hogyan rázta át gazdag ügyfeleit, őket a csőd szélére, magát meg az igazságszolgáltatás színe elé sodorva. A magukat tévedhetetlennek gondoló pénzes nagykutyák akkor sem gyanakodtak, amikor kiderült, hogy Harksennek 88 millió márkás adótartozása van: aki ennyit adózik, az nyilván komoly ember – gondolták ők. Mi meg kinyitunk ma egy újságot, és valami egészen másra gondolunk.

Thomas Kuczynski. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Thomas Kuczynski. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A Rimini Protokoll metódusának lényege tehát az emberi tényező felmutatása a még oly elvontnak tűnő témák esetében is (Marx művére fokozottan igaz a cinikus megállapítás: mindenki ismeri, de senki sem olvasta). Az emberek viszont nemcsak esendők, de a történeteik sem egyformán érdekesek: a lenyűgöző profizmussal lebonyolított előadásnak egyetlen gyengéjéül épp azt rónám fel, hogy az elhangzó élettöredékek olykor unalmassá válnak. Ezen gyorsan túlteszem magam – mégsem lehet mindenki akcióhős?! És hát ott van a szabályt erősítő kivétel: ki gondolná, hogy egy statisztikus érdekfeszítő expozét képes tartani a különböző Marx-kiadások és -fordítások összehasonlító vizsgálatáról? A hatvanas évei elején járó Thomas Kuczynski amúgy is az est egyik legerősebb karaktere, nemcsak azért, mert fizimiskája finoman rímel a német gondolkodóéra, hanem mert elkötelezett filoszként csillogó szemmel, mégis a szükséges távolságtartással képes beszélni kutatásai – és aligha túlzunk: élete – egyik, ha nem legfontosabb témájáról, A tőkéről.

Ami viszont korántsem helyi érdekű ügy: a Rimini Protokoll Budapest előtt nem sokkal Bukarestben és Tokióban lépett fel vele, majd Szöul, Berlin és Bécs jön a sorban, de jártak már vele Marx szülővárosában, Trierben és Chemnitzben (akinek így ismerősebb: Karl-Marx-Stadtban) is. A végén még kiderül, hogy Marx makes the world go around…


Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

 
Helyszín:  Nemzeti Színház,  Időpont:  2009. március 23-24.,  Cím:  Marx: A tőke, I. kötet,  Koncepció, rendezés:  Helgard Haug, Daniel Wetzel,  Közreműködik:  Thomas Kuczynski, Ulf Mailänder, Talivaldis Margevics, Jochen Noth, Christian Spremberg, Ralph Warnholz, Franziska Zwerg, Sascha Wernecke