Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HALAK A (SZÖVEG)HÁLÓBAN

Szegedi-Szabó Béla: Az ember, aki látta a sztéjket (Johnny Ringo hazatér) / Pont Műhely, MU Színház
2009. márc. 19.
Februárban két olyan kortárs magyar dráma ősbemutatóját tartották Budapesten, amelyeknek az amerikai filmes kliséket idéző története retró-amerikai közegben játszódik. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Az egyiket a Katona József Színházban játssza az ország legelitebb és legjobb társulata, a másikat az alternatív szféra fenegyerek-formációja, a Pont Műhely a MU Színházban. Vinnai András Vakond (Kovács Dezső kritikáját az előadásról ld. itt) és Szegedi-Szabó Béla Az ember, aki látta a sztéjket (eredeti címén: Johnny Ringo hazatér) című darabjainak a rengeteg hasonlóságon és még több különbözőségen túl legfontosabb egybeesése a közös tematika. A tér- és időbeli korlátok ellenében az álom-látomás-valóság határait kijátszó, erősen intertextuális ágyazottságú szövegek tétje a legendaképzés. Hogyan értelmezhetők a legendák a globalizált egyformaság szürke valóságában? Kiket választunk a hétköznapok hőseinek és miért? Hősök-e a hősök? Mit kezdünk a múlt legendáival, és hogyan gyártunk újakat? Mennyi ebben a fikció, s mennyi az igazság? Hogyan viszonyulunk a megváltáshoz, s adhatunk-e metafizikai mélységet a létezésünknek?

Vicei Zsolt és Mondok Péter
Vicei Zsolt és Mondok Péter

Szegedi-Szabó Béla zentai születésű,  Budapesten élő szerző. Kétkötetes költő: 1996-ban a Littera Nova Kiadónál jelent meg az Angyali rezervátum – amelyért Bella István, Juhász Ferenc, Lator László és Tandori Dezső zsűrizése alapján Prima Verba díjat kapott -, 2008-ban pedig a zEtna Kiadó míves gondozásában az Azúrpajzs. Drámaíróként többször dolgozott már a Pont Műhellyel, 1996-ban a Virrasztókat, 2002-ben egy szürreál kabarét mutattak be Keszég László rendezésében, mostani darabját pedig a társulati tag Vicei Zsolt színész jegyzi rendezőként. A Johnny Ringo hazatér című „abszurd játékkal” tavaly a Kortárs Vajdasági Dráma Felolvasószínházi pályázatának felolvasásra jelölt munkájaként találkozhatott először a közönség Szabadkán, Szekeres Csaba rendezésében.

A dráma etűdszerű jelenetekből építkezik, melyeket a lineáris és dramatikus cselekményvezetés helyett monologizáló szövegfolyamok asszociatív hálója tart (többé-kevésbé) össze, illetve tágít kozmikussá. A történet szerint Johnny Ringo, a vadnyugat hőse, hazatér a szülőföldjére, ahol még mindig hősként tisztelik, mert egyszer megevett egy hatalmas sztéjket. Meghiúsul a gyerekkori barátnak, Johnnak tett ígérete, hogy megöli a feleségét, Elzát, ezért felajánlja a gyilkosságért kapott pénzen vásárolt mosógépek egyikét. A felesége, Daisy azonban elherdálta a pénzt, így csak egy mosógép van, amit John ellop. Johnny a csodagép keresésére indul, és miközben folyik a hajsza, felborul és egyre abszurdabbá válik a nevadai közösség élete és valóságérzékelése. Az állandóan horgoló feleségek hosszan beszélgetnek a múltról, majd furcsa látomásaikról, mígnem arra jutnak, hogy életükért a két férfi a hibás, ezért meg kell őket ölni. John magányosan járja a világot, hátán a mosógéppel, hogy eljusson a tengerig, Johnny pedig ifjúkori barátjával és szeretőjével, Bill-lel, a seriffel folytat eszmecseréket annak egyre különösebb álmairól és félelmeiről. Megjelenik az isteni Elvis is, aki költői rébuszokban szembesíti a hősöket a „magasabb lét törvényeivel”. A végső leszámolásnál Johnnyt az emberiség nevében a mosógépbe kényszerítik, hogy bizonyítsa hősiességét. Miután kifog rajta a centrifuga, az életben maradtak pedig bűnbakot keresve bosszút forralnak elvesztett legendájukért. Az őrült veszekedésben azonban halomra lövik egymást.

Mondok Péter és Kárpáti István
Mondok Péter és Kárpáti István

Johnny Ringo valós személy, a XIX. században élt hírhedt vadnyugati gengszterek egyike volt, aki már életében is inkább az őt övező anekdotákról volt híres, semmint a tetteiről. Életéről és ellentmondásos haláláról számtalan mű – játékfilmek, sorozatok, regények – született. Szegedi-Szabó darabjában egy hétköznapiságában is abszurd tett városi legendája emeli figuráját a többiek fölé, nevezetesen: az evés. Ezáltal kerül „terítékre” a hőssé válás és hősválasztás profán mechanizmusa: merthogy ki is az az ember, aki látta a sztéjket? Bill, akinek szüksége van a legendára, ezért esküszik, hogy saját szemével látta a nagy tettet? Johnny, aki végül bevallja, hogy nem ette meg a sztéjket, de már nem menekülhet a „legnagyobb tökű fenegyerek” szerepe elől? Vagy Joe, aki mindig is azt állította, hogy Johnny hazudik, ám egyedül maradva az igazsággal kivonul a társadalomból, és magányos hősként a létezés titkait kutatja? Netán Elvis, aki maga az Isten?

A kérdést Vicei Zsolt rendezése tovább ironizálja. A MU Színház kávézójában játszatja az idő- és térutazást, „természetes” díszletben – néhány szék, sámli, játékpisztoly és egy Hajdú-mosógép kerül be plusz kellékként. Egy zenész (Szesztay Dávid) élőben kíséri a játékot elektromos gitáron. A szereplők megjelenése egyszerre idézi a cowboy-filmek 60-as, 70-es évekbeli fénykorának hangulatát valamint a turkálók szedett-vedett, ám az újrahasznosítás jegyében trendi stílusát. Johnny western-csizmás, farmeres, kockás inges, bajszos gengszter – Laboda Kornél alakításában érzékeny, halk szavú hős, inkább intellektuális spíler, mint veszélyes bűnöző. John (Mondok Péter) térdig érő kötött mellényében és kismadárral a vászonkalapjában igazlelkű vidéki zsiványgyerek. Pereszlényi Erika Elzája sokat megélt, farmernadrágos és –inges szőke parókás kurva. A két nő közül ő a földhözragadtabb és szókimondóbb, Daisy (Gerle Andrea) a szoknyás-formás széplelkűbb, akinek haját apró rovar-bizsuk (szárított méhek és legyek) díszítik. A seriff Vicei Zsolt élvezetes és magabiztos játékában feketekalapos, csizmás, trottyos falusi tata, combközépen térdig kivágott, magától nyíló nadrággal. Elvis (Kárpáti István) belőtt sérós napszemüveges sztár, aki a pult mellől szemléli az eseményeket (és bennünket is), majd a kívülállók felsőbbrendűségével közbelép.

Az előtérben: Laboda Kornél (Fotó: Glódi Balázs - Forrás: Pont Műhely)
Az előtérben: Laboda Kornél (Fotó: Glódi Balázs. Forrás: Pont Műhely)

A játékmódot mindvégig az önreflexív karikírozás jellemzi. Egyrészt a westernek eltúlzott gesztusait látjuk (pl. elszántan messzire néző tekintetek), másrészt a (szín)játék vállalt leleplezését (a meglőttek pl. úgy csinálnak, mintha folyna a vérük). És idetartozik a szöveghez mint előadandó irodalmi műhöz való ironikus viszony is, amikor a szereplők a „tételmondatokat” a zsebükből előkapott papírfecnikről olvassák. Ez az eltávolítás azonban – amely nemcsak az előadás, hanem a dráma sajátja is – mégsem bizonyul elegendőnek. Az ember, aki látta sztéjket nézője (és olvasója) egyre jobban belevész a szent és a profán elemeit a végletekig abszurdizáló asszociációs szövegfolyamba.

A seriff szarás közben elmélkedik arról, hogy mi minden lehetne, akár agáma és kaktusz is, közben attól fél, hogy egyszer nem kel föl a Nap és „sötét lesz, mint diavetítés után”. A nők a szőrökről és a férfiak tökeiről beszélgetnek. Elza látomásaiban John pillangóvá és mosógéppé változik. Bibliai és irodalmi allúziók sora keveredik a hétköznapisággal: egy disznópörkölőben Júdea királyára ismernek, akinek a szíve asztali lámpaként villog; az aranyfényű horgolótű isteni üzenetet hordozva beleáll a falba; Johnny III. Richárdot idézve esküszik, hogy ő lesz „a legnagyobb gané”; (a távolság mint) az üveggolyó ötször kerüli meg a földet, száll, mint a légy és a Szentlélek, végül eldugaszolja a segget stb.

A legfőbb szimbólum azonban maga a mosógép, amelyben „ha forog a tárcsa, az erkölcs feddhetetlen”. A technika csodájaként e gépnek nemcsak érzései, akarata és véleménye van, hanem az egyetlen, ‘akivel’ kommunikálni is lehet: az ember bámulja, amint mossa a világ szennyesét, és az óceánt látja benne, tele megszámlálhatatlan élőlénnyel. Aztán a centrifuga kicsavarja az utolsó csepp vizet is, és maradunk a hálóban, akár a partravont halak…

Vö. Török Ákos: Abszurd és hehere

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek