TÁJSEBEK

Hőerőmű, roncsautó, elhagyott sportpálya, konténer: nem-harmónia, nem-táj, nem-képeslap. Kudász Gábor Ariont a csúf enyészet, a bomlás, az urbánus lét árnyoldala érdekli, fotóin mégis mintha harmonikusan csengene össze a természetes és a civilizáció martalékául esett táj. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Kudász Gábor Arion: Autókereskedés, Csalogány utca, 2004

Kudász Gábor Arion számos nemzetközi és hazai pályázaton nyert díjat a városi léttel foglalkozó képeivel. A téma iránti kérlelhetetlenségét jelzi, hogy a fiatal fotós külön sorozatban foglalkozott a lakótelepi konyhákkal, a fenyőnek álcázott mobiltelefonnal és az út menti hirdetőtáblákkal.

A Holnap Kiadónál megjelent Tábor válogatás Kudász 2003 és 2006 között készült képeiből. Az album címe a városra mint „gyökeret eresztett táborra”, azaz „ideiglenes lakóhelyre” utal az alkotó szerint. A fotón ábrázolt terek és épületek valahol félúton helyezkednek el a hagyományos értelemben vett szép városi táj és a városi ember életét megnyomorító „látványosságok” között: sem nem gyönyörködtetőek, sem nem könyörtelenül csúnyák – leginkább mérhetetlenül hétköznapiak. A víztorony, a felüljáró, az irodaház vagy a parkoló mind-mind olyan elemei a városi létnek, melyek az élet fenntartásához – vagy, Kudász szavaival élve: „a tábor őrzéséhez” – (voltak) szükségesek.

Nap mint nap elmegyünk e fotótémák mellett – némelyik kép Budapest kifejezetten forgalmas, emblematikus helyén készült – mégis, Kudász értelmezésében ezek a tárgyak az ismerős világon kívülre helyeződnek. A Tábor egyetlen fotóján sincs ember, s a legtöbb felvétel éjszaka készült, így az épületek és a tárgyak inkább elhagyatottságukban, múlékonyságukban, funkciótlanságukban mutatkoznak meg, s olykor makettszerűnek,

Kudász Gábor Arion: Pálmaház, Campona Bevásárlóközpont, 2005

egyáltalán nem eviláginak tűnnek. Az új születésének nyoma sincs az épülő felüljárót ábrázoló fotón, ahol egy teherautó a köd, a sár és a szürkeség reménytelenségébe mosódik (Felüljáró, 4-es út, Törökszentmiklós 2003). A sportcentrumban hatalmas foltokban málladozik a futók gumipályája (Sportpálya, Magyar Tudósok körútja 2004). Az autókereskedésben egyetlen autó sem árválkodik a sátortető alatt (Autókereskedés, Csalogány utca 2004). Mintha egy másik világ bejárata lenne a különös fénnyel világító pálmaház, az aluljáró felszíni bejárata vagy a konténer (Pálmaház, Campona bevásárlóközpont 2005; HÉV aluljáró, Margit híd, budai hídfő 2005; Konténer, Katalin-hegy 2004).

Ez a hétköznapiságtól való elemeltség gyakran köszönhető a kép kompozíciójának vagy egy különös, „oda nem illő” szín jelenlétének. A szinte teljesen sötét fák közül nemcsak méretével, hanem világító fehérségével is kiemelkedik a víztorony (Víztorony, Balatoni út 2005). A kép középpontjában található, autókkal megrakott tréler rúdjai valószínűtlenül sárgák (Tréler, M1 autópálya 2006), az út mentén világító PANZIÓ felirat P betűje pedig valószínűtlenül piros (Panzió, Gyepü utca 2005). A Tábor legtöbb fotóján valamilyen formában jelen van a természet, és általában eldönthetetlen, hogy a kép által ábrázolt pillanatban a természet hódítja-e vissza korábbi területét, avagy éppen megadja magát a civilizációnak. Egy biztos: a fotók – különös kompozíciójuk, színeik, vagy akár az ábrázolás ténye által – helyreállítják a tájon mart sebeket.

Kudász Gábor Arion: Bérház, Nagytemplom utca 2008 (Forrás: arionkudasz.com - a szerző engedélyével)

Kudász Gábor Arionnak most újabb kiállítása tekinthető meg a Vintage Galériában Szemétunió címmel. A sorozat fotóit szemlélve jól érzékelhető az összefonódás szemét és szemét, szemét és nem szemét között: eldönthetetlen, hogy mi hova tartozik. Az elhagyatott, keréknyomokkal rovátkolt foghíjtelek mögött álló bérház – bár néhány ablaka világít – beleolvad bontás után vagy építkezés előtt álló környezetébe, s piszkosnak tűnő falával maga is szemétnek látszik (Bérház, Nagytemplom utca 2008). A Promenád, Nizza 2007 című fotón egy építkezésből kiselejtezett betonelem áll a vízben – hasznavehetetlenségére ráébredni szinte csalódás, hiszen mintha móló lenne, mely a tengerbe vezet. Az Ösvény, Kerepesi temető 2006 című képen pedig mintha maga a természet lenne a szemét – a kiszáradt gallyak feleslegesnek tűnnek a fákon. A Szeméttelep, Románia 2007 parázsló, végtelen szeméthalmai a tengerre hasonlítanak.

Kudász Gábor Arion képeinek városlakó szemlélője úgy érzi, tartozik a (sérült) tájnak azzal a pillantással, mellyel a fotó elkészült.

A kiállítás 2009. március 30-ig tekinthető meg a Vintage Galériában.

Vö. Pfisztner Gábor: Valamikor, valahol, valahogy 
Cséka György: FF