Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SHAKESPEARE SZELLEME A VÁROS SZÉLÉN

A makrancos hölgy / Gózon Gyula Kamaraszínház, Budapest
2009. márc. 12.
Budapest egyik legeldugottabb, gyártelepeken túl és kertes házak között megbújó színházában, a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínházban a kortárs színjátszás felé kacsintó, de a konzervatívabb közönség igényeit is kielégítő, figyelemre méltó produkció született. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.

Nagyváradi Erzsébet
Nagyváradi Erzsébet

Manapság alighanem kiátkoznák azt a rendezőt, aki A makrancos hölgyet a női emancipáció figyelembevétele nélkül óhajtaná színpadra állítani. A történet (mely szerint az újdonsült férj, Petruchio éheztetéssel, az alvás és a csinos ruhák megvonásával idomítja szófogadó feleséggé az elviselhetetlenül zsémbes, egyébként csinos Katát) és a zárómonológ (amely egy antifeminista himnusz) napjaink legjámborabb háziasszonyát is kihozná a sodrából. Honti György rendezése szerencsére mindkét nemnek ad némi muníciót az előadás utáni évődő csevejekhez.

A Gózon Gyula Kamaraszínház előadásában A makrancos hölgy kellemes szórakozást nyújtó, csipetnyi tanulsággal is szolgáló kamarabohózattá szelídül. Az előadásban egyébként semmi sincs, amit – figyelmesebb olvasás után – ne lehetne a darabból azonnal kibontani. Így például erőteljes hangsúlyt kap az, hogy a pénz fontos mozgatórugó. Petruchio cseppet sem szégyelli, hogy elsősorban a hozomány érdekli jövendőbelije kiválasztásakor; egy komikus jelenetben pedig Baptista, az após készít akkurátus jegyzéket másik lánya, Bianca kérőinek vagyonáról. Azért a szerelem is fontos: nem csak Bianca és Lucentio talál egymásra, de Katalin és Petruchio egy-egy pillantásából is kiderül, hogy nemcsak a makrancos feleség, hanem az idomár is megszelídült. Az este tanulságai közé tartozik még az is, hogy hiába a szerelem, a házastársak marakodnak, és hogy – bármit is hisz a férfi – a nő (is) hordja a nadrágot.

Nagyváradi Erzsébet és Végh Péter
Nagyváradi Erzsébet és Végh Péter

Az előadáson végigvonuló teátrális gesztusok könnyeddé és felszabadulttá teszik a játékot. Már az első jelenetben kiderül, hogy „színház a színházban” helyzettel van dolgunk: a színészek jelmezeiket próbálgatják, és ide-oda tologatják, rendezgetik a minimalista díszlet elemeit, a csúfondárosan elnagyolt reneszánsz mellszobrokat (díszlet: Domonkos László). Még kevésbé emlékeztet a realista színjátszásra az, ahogy hat színész tizenkét szerepen osztozik: Szatmári Attila játssza például Bianca két kérőjét, Lucentiót és Hortensiót, Tóth Máté pedig a két szolgát, Biondellót és Grumiót. Fiatal színésznő (Haik Viktória) tolószék és járókeret segítségével két idős apát is alakít. A szerepek közti váltások logikusak és követhetőek, pedig olykor egyik pillanatról a másikra, a színen következnek be. A „színház a színházban”-szituáció tovább bonyolódik, amikor a színészek pantomimjátékkal kísérik Grumio elbeszélését Katalin és Petruchio esküvői szertartásáról. Az előadás Shakespeare és Hamlet szellemét is megidézi – amikor Lucentio a házitanító képében, egy „W. S. 1564-1616” feliratú kőtömb előtt állva győzködi Biancát szándékának komolyságáról, az eredeti darabban levő latin szöveg helyett Hamlet angol nyelvű nagymonológját „fordítja” szerelmes szavakra. Katalin szintén a Hamletből vett vendégszöveggel bizonyítja, hogy ő is képes férjét befolyásolni: tevéhez, menyéthez, majd cethalhoz hasonlít egy felhőt, miközben Petruchio – akárcsak Polonius – buzgón bólogat.

Haik Viktória
Kiss Zsuzsa és Haik Viktória (Fotó: Babusa Niki – Forrás: Gózon Gyula Kamaraszínház)

Az előadás színészi játékának stílusa viszont inkább idejétmúlt, mint korszerű: olykor túlzottan támaszkodik a hangerőre és a sűrűn eregetett, hosszan kitartott kacajokra. Talán még ezek az eltúlzott gesztusok sem lógnak ki a teatralitást hangsúlyozó előadásból, végtére is bohózatot látunk, melyben kivétel nélkül minden karakter nevetséges. Tóth Máté az egyik szolga, Grumio szerepében már-már értelmi fogyatékosnak tűnik, míg a másik szolgaként, Biondellóként gazdája kissé együgyű, de segítőkész jobbkezének. Szatmári Attila az egyik kérő, Hortensio szerepében visszafogott úriember, Lucentióként pedig az após eszén túljáró hősszerelmes. Ő játssza a meleg divattervező gesztusaival felruházott szabót is. Kiss Zsuzsa alakítása nem politikailag korrekt: Biancája buta szőke nő – ajkát biggyesztve tátog, bociszemekkel bámul és sodródik a történtekkel. Haik Viktória rezignált, bölcs öregember mindkét apa szerepében. Végh Péter harsány, nagyhangú, a konvenciókat félresöprő Petruchiójában egy-egy pillanatra felszikrázik a szerelem. Nagyváradi Erzsébet alakítása úgy válik színesebbé, ahogy Katája lassanként megszelídül: eleinte leginkább a kiabálástól vörösödő mellkasa, az erőlködéstől a nyakán kidagadó erek jellemzik, majd fokozatosan lényegül át a csatát elveszítő, de a háborút megnyerő, okos, taktikázó nővé. Feltűnően hordja szoknyája alatt a nadrágot (jelmez: Harák Judit). Antifeminista nagymonológja után egy pillanatra még azt is elhiteti velünk, hogy képes lenne megölni férjét: fegyvert fog Petruchióra.

Aztán kiderül, hogy a fegyver csak vízipisztoly. Marad tehát a tragédia árnyékától mentes, örökkön-örökké tartó évődés.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek