Galántai Csaba: A kisgömböc / Vojtina Bábszínház, III. Deszka Fesztivál, V. Gyermekszínházi Szemle
2009.05.09.

A bábos műfaj erőre kapását az is jelzi, hogy a kortárs magyar drámának szentelt fesztiválon több, mai szövegből készült bábdarab is helyet kapott. Saját épületének impozáns termében csatlakozott a programhoz a Vojtina Bábszínház előadása. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból
A kisgömböc meséjét mindenki ismeri. Pár mondatba rántható története attól érdekes, hogy a mindent felfaló sertésgombócban van valami mélyen groteszk, egyszerre borzongató és komikus. Ideális alapnak tűnhet a felnőttekhez is szóló gyerekszínház számára, de Galántai Csaba feldolgozása inkább a gyerekek számára próbál egyszerűsíteni.

Története szerint a Szegény embernek és feleségének három lányukon és a tisztességükön kívül mindössze egy malackájuk van. Levágják, befalatozzák, csupán a gömböcét hagyják későbbre, fellógatják a padláson. Időközben egy bizonyos Mihálka útra kel, s mikor a Szegény család erről értesül, felküldik a lányokat a gömböcért, hogy a hozzájuk érkező legényt valamivel megkínálhassák. Az ismert fordulat szerint a Kisgömböc annak rendje és módja szerint felfalja a ház lakóit, ami viszont ezután következik, az lesz a hozzáírás fabula része.

Mivel a megérkező Mihálkát a Gömböc nem tudja bekebelezni, ezért színleg barátságot köt vele, s elindulnak, hogy megkeressék az „eltűnt” Szegény családot. Az út során a Kisgömböc egyre gonoszabb arcát mutatja: felfalja a színeket, a hangokat és az álmokat, azaz a Lombszínező, a Hangkondító és az Álomhozó szimbolikus figuráit – mindazt, ami a létezésben a szépséget és harmóniát jelentette. Mohóságában végül Mihálkára veti magát, ám ő a Varjútól kapott bugylibicskával felhasítja a mohó labdacsot. Mindenki megmenekül, s a világ is visszanyeri szépségét.

Bár a kiegészítések a bábos játéklehetőségeket szolgálják, az előadás dramaturgiája több ponton is megbicsaklik. Folyamatos a véletlenek sorozata: feltűnik a fiú, de őt nem tudja bekapni a Gömböc, pedig mindenki mást levadászik; amikor viszont már nem marad a színen ennivaló, hipp-hopp a szájába veszi Mihálkát, ám akkor a Varjúnak hirtelen eszébe jut, hogy a legény a bugylibicskával kivághatná magát szorult helyzetéből, és lám, már meg is oldódott a konfliktus. Nem látni a küzdelem valódi tétjét, pedig a mese színpadra adaptálásának éppen ez lenne a lényege. Hozzá kell tenni, hogy a láthatóan nagycsoportos óvodásokból álló közönség élvezi az előadást, de megkockáztatható, hogy élvezne egy fordulatosabb és ügyesebben kidolgozott történetvezetést is.

Az előadás megelégszik a közönség részéről az olyan finom visszacsatolásokkal, mint amikor a megdagadt, de éhesen maradt Kisgömböc a nézőtér felé csattogtatja méretes száját. Az viszont egyáltalán nem világos, hogy Mihálka egyszer csak miért veszi észre apró nézőit, és miért tud jelenlétükből erőt meríteni a küzdelméhez? Példáink mutatják, hogy az előadás csupa olyan dramaturgiai téblábolásba fut bele, ami jelentősen csökkenti a látottak értékét, miközben Veres András rendezésének bábesztétikai értelmezése pontosan kidolgozott.

Boráros Szilárd embernagyságú, kerekeken gördülő gömbszelettel skicceli fel a különböző helyszíneket és miliőket. Róluk kerülnek le a színes foltok, amikor felfalja a Lombszínezőt a Kisgömböc, vagy lecsupaszodnak a vázukig, amikor a világon már minden eltűnt, amit meg lehet enni. Többféle bábos stílus jelenik meg ebben a világban. A disznó feltűnése és elfogyasztása, valamint a Szegény család megjelenítése árnyfigurákkal történik két tévészerű képződményben. A többi báb viszonyba lép mozgatóival. Az előadás nem próbálkozik a bábok életre keltése hamis illúziójának bemutatásával, hanem láthatóvá teszi a műfaj hangsúlyozott teatralitását. A kotnyeles Varjú kesztyűs bábjával mozgatója, Hajdú Péter minduntalan megküzd, amikor el kell dönteni, hogy merre repüljenek-mozduljanak.  

A képek forrása: Vojtina Bábszínház
A képek forrása: Vojtina Bábszínház
Marionettszerű figuráikkal együtt játszanak mozgatóik: Mihálkával Fekete Dávid, a Lombszínezővel Hell Krisztina, a Hangkondítóval Reschofsky György és az Álomhozóval Papp Melinda. A címszereplő Kisgömböc leginkább egy mogorva smiley és egy Muppet Show-ból származó szőrös fej kereszteződésének látszik. Növekedésével arányosan egyre több mozgatót kap, míg végül félember nagyságúként már hárman tolják, viszik és emelik. De míg terebélyesedése ügyesen kivitelezett – a kócos szemöldökű gömböc félelmes tohonyává változik az egyre nagyobb smiley-k cserélgetésével –, addig a csúcspont, a kipukkadás elmarad.

Mihálka lenyelésekor a legényke és mozgatója ugyanis csupán meghempereg a Kisgömböc szájában, majd előkapja a Varjú bugylibicskáját és rögtön megszabadul. A mese lényegi részéből, a Kisgömböc megsemmisüléséből vizuálisan nem részesülünk, pedig biztos vagyok benne, hogy az óvodások is jobban értékelnék a zenés finálét egy szép, nagy, katartikus kipukkadás után.


Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a III. Deszka Fesztivál gyűjtőlapon olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait az V. Gyermekszínházi Szemle gyűjtőlapján olvashatják.

Cím:  A kisgömböc,  A myagr népmese nyomán írta:  Galántai Csaba,  rendezte:  Veres András,  Zene:  Reschofsky György,  Bábok és díszlet:  Boráros Szilárd,  Szcenika:  Grosschmied Erik,  Fény:  Ágh András / Bartha Zoltán,  Hang:  Nagy István / Papp László,  A bábokat és a díszletet készítette:  Grosschmid Erik, Bérczi Katalin, Fuchs Mária, Kiss Antalné, Nádasiné Szegedi Éva és a Borsos család,  Játszók:  Fekete Dávid,  Hajdú Péter,  Hell Krisztina,  Papp Melinda,  Reschofsky György
Megítélt támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Katona József Produkciós Pályázat
A Vojtina Bábszínháznak az előadás bemutatására (2008)