Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FÉRFIMUNKA

Kovács Gerzson Péter – TranzDanz: re-DNS / Trafó
2009. márc. 5.
Meglepően élvezetes a re-DNS, pedig olyan sok újdonságot nem tartogat: szerves folytatása a végtelenített KGP-eposznak. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen minőségi munka ez. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

Kovács Gerzson Péter és Dresch Mihály húsz éve rendszeresen készít közös munkákat. Összekapcsolja őket, hogy a hagyományt mindketten élő, formálható, képlékeny nyersanyagnak tekintik, nem pedig poros, muzeális értékként tekintenek rá. Dresch Mihállyal ez alkalommal két roppant tehetséges fiatal zenész, a Hód Adriennél már többször vendégeskedő Bakay Márton hegedűs, a Club Era élharcosa és a Zubolyból jól ismert Hock Ernő nagybőgős játszik, erősítve azt az érzést, hogy a re-DNS legerősebb összetevője a gyönyörűséges, szívhezszóló zene.

A darab jó feladat táncosnak, zenésznek egyaránt: nehéz, embert próbáló feladat, igényes és szellemes produkció, amiben öröm látni, hogy zenészek és táncosok milyen érzékeny összhangban dolgoznak együtt. A darab címe a hagyomány újraírására, újrafelhasználására utal, és tetszetős a rendszer, amibe a koreográfus útmutatásképpen a fogyaszthatóvá tett pop-DNS-től a művi pszeudo-DNS-en keresztül besorolja a hagyományhoz való viszonyulás módjait. A biológusokat persze a világból ki lehetne kergetni ezzel a gondolatmenettel – jogosan.

rednsA színpadkép puritán, nincsenek díszletek, viszont a fényterv rusztikus és meghatározó: a súlyos lámpákat maguk a táncosok hozzák-viszik a színpadon, oly módon, hogy a fény mindig egy-egy sarkot, zugot, egészen pontosan körülhatárolt territóriumot jelöl ki a térben. A táncosok, azaz ifj. Zsuráfszki Zoltán, Bora Gábor és Katona Gábor az előadás alatt mindvégig ezekre az új meg új, a fénypászmák által megvilágított „minipódiumokra” vándorolnak, nyomukban a zenészekkel. Emblematikus, hogy a szereplőket először háttal látjuk, ahogy lassú, szinte meditatív tempóban járják, és szellemes, ahogy a záróképben az összehordott reflektorok pedig végül már csak az üres színpadot pásztázzák. Egyértelmű az üzenet: magunknak járjuk, ha tetszik nektek, ha nem.

Ezzel szemben a térben megsétáltatott lámpák hangsúlyozzák a színpadi helyzet fellépés jellegét, így rafinált ambivalencia alakul ki abból, hogy a táncosok éppen magukat megmutató előadóművészként, vagy a mozdulataikba belefeledkező, örömtáncba révülő figurákként vannak jelen. Ez az ambivalencia természetesen minden előadóművészet sajátja, de itt a kérdés tematizálódik is. A kezdeti meditatív jeleneteket féktelen őrjöngés követi, majd következnek a már ismerős, ironikus képek: mintha az egész tipikus virtuskodó-kunsztoló mentalitás is gúnyos idézőjelek közé kerülne, ahogy egymással versenyt figuráznak és csapásolnak a táncosok.

A groteszkül hadonászó karok, a felhúzott vállak közé bukó fejek, a sajátosan kifordított könyökök, a testek KGP-re jellemző, sajátos kifacsarása már nem okoz meglepetést. Ahogy a jól ismert manírok sem, melyeket a táncosok örömmel adaptálnak, mint például az örökös grimaszolás, az arc szinte gyurmaszerű, groteszk összegyűrése, vagy az akkurátus

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

mutatóujj-billegtetés, melyet ez alkalommal ifj. Zsuráfszki Zoltán még az egyik lámpa ellen is bevet. Nyilvánvalóan ő a leginkább komédiás kedvű (és tehetségű) a három táncos közül, bár ez a szórakoztató ripacséria hosszú távon mégis meglehetősen sematikus.

Ismerjük már ezeket a nyeklő-nyakló, groteszk figurákat, hosszú évek óta őket látjuk KGP-nél. És igen, valóban viccesek először, másodszor, harmadszor is akár, de azért nem a végtelenségig. De miért is kötözködnénk, hiszen van itt minden: nagyszerű zenészek, remek táncosok, finom humorérzék. Mit akarhatnánk még?! Talán csak azt, hogy egyszer igazán meglepődjünk.

Vö. Halász Tamás: Átvitel 
Sebők Borbála: Re-Wind 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek