Gálffi László |
Premierközönség ritkán lelkes – ezúttal azonban nemcsak hosszú taps, de hangos bravózás fogadta a színészeket a Jógyerekek képeskönyve című előadás végén az Örkény Színházban. Jól szórakoztunk, ez tán a legfontosabb, de az sem mellékes, hogy a tapsra már sikerült mindenkit fölismerni a játszók közül – ennek is örültünk, nyilván.
Rémvarietét látunk – ez lett a Tiger Lillies „sokkoperájából”, ami viszont Julian Crouch és Phelim McDermott művéből készült, akik viszont a múlt előtti századból való bizarr mesekönyvből dolgoztak, Dr. Heinrich Hoffmann Struwwelpeteréből. A rémvarietét Parti Nagy Lajos írta; a gyerekek kalandjait és dalait összekötő közjátékok és maguk a jelenetek is alaposan feldúsultak, a nyelv pedig megalapozza a bizarr atmoszférát. A Darvas Ferenc vezette zenekar a színpad előtt-alatt foglal helyet – ez is jelzi finoman a műfaji átcsúszást a Tiger Lillies-produkcióból (és Martyn Jacques reszelős hangjából) az epizódokra épített színdarab felé.
Ascher Tamás rendezése pedig kedvtelve, morbid élvezettel részletezi és cukor helyett chilivel fűszerezi a nyolc rosszgyerek történetét, melyek egytől-egyik azt hivatottak illusztrálni, hogy a gyermek már a pólyában is kis „kardfogú liliom”, és a szülők a civilizációval karöltve nyesegetik a bőven termő vadhajtásokat róla.
Izsák Lili díszlete rózsaszín papundekli gyerekszobát formáz; a közepén jókora kanapé, a szülők helye, maga a szvít hóm. A színészek Nagy Fruzsina ötletes és karakteres jelmezeit viselik (a legjobb tán Pogány Judit babasapkája, az elől kikunkorodó hajtinccsel, à la negyvenes évek), és az ő maszkjait-festéseit – a felismerhetetlenségig szellemesen. A nők kisfiúkat, a férfiak kislányokat játszanak; nem paródia, hanem bőrbebújás esete forog fenn, akárcsak az Anyusunkat játszó Széles László esetében, aki a robusztus termetbe robusztus lelket varázsol, és nem kicsit szenved Csuja Imre csupa „életemmel” tarkított sprőd közönyétől.
A játékot a doktor-narrátor Roboz vezényli; nekünk beszél és helyettünk beszél, de olykor bele is nyúl a történetbe – Gálffi László kéjjel hozza a Cipolla-szerű alakot, fürdik a gonoszságban, vezényel és falatozik a színpad szélére telepített kis emelvényén, és ettől rémesen vicces. Máthé Zsolt pedig a másik oldalon törpézik, komoly bohóc-arccal adja a készséges segédet – tehetséges ökörködés és figyelemre méltó alakítás.
Debreczeny Csaba |
Hat kisfiú és két kislány bűnhődik keményen a rosszaságért: Bíró Kriszta Petikéje óriási bozonttal a fején és méteres körmökkel a kezén áll ellen a nevelés nem-hagyományos formáinak – szerető szülei már a bölcsőben letépték a homlokát meg az orrát, miközben azon veszekedtek, kire is hasonlít. A szegény kis Auguszta Debreczeny Csaba alakításában viharsebesen fogy cérnaszállá, és ötödnapra „belehol” abba, hogy nem eszi meg a levest. Az „ábrándozofób” Jannika (Für Anikó) a tóban leli a halálát, mert persze nem tud úszni. Milyen szerencse, hogy Anyusunk ismét várandós…
A gonosz Fricikét (Kerekes Éva) kutya marja halálra – „na kérem, lehet újat csinálni”, így Dr. Roboz -, a piromán Hennike (Polgár Csaba) „megspórolta szüleinek a hamvasztás költségét”. Konrádka (Pogány Judit) a gyereknevelésbe hal bele: az ujjszopós gyereknek lenyírják az ujjait. Fülöpke (Takács Nóra Diána) a megterített asztalnál leli szomorú végét holmi eszcájgtól, Robika (Hámori Gabriella) pedig azt hiszi, tud repülni.
Pogány Judit. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
Min nevetünk? Például azon, ahogy a „tömegjelenetekben” tikkel-fintorog a gyereksereg. Vagy ahogy a színészek a dalok és kórusok alatt sem esnek ki egyetlen pillanatra sem a saját rosszgyerek-figurából. Vagy azon, hogy Pogány Juditnak hosszú piros szalagok lógnak vércsík gyanánt az ujjai helyén. Azon is, ahogy Gálffi rendíthetetlen derűvel kommentálja a tömeges pusztulást. A díszlet ötletes működésén. A szülők gazdag, komoly-vicces kálváriáján. Két elem ez mindösszesen: a mit meg a hogyan. Ebbe fér bele minden: a darab, a zene, a látvány, a rendező, a színészek – és semmi nem hibádzik, senki nem hibázik.
Néha láttam, milyen remekül szórakozik az előttem lévő sorban ülő angol producer, aki nyilván a hűség ellenőrzése okából látogatott el a premierre. Szerintem maga sem hitte, hogy ez – az.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.
Vö. Tarján Tamás: Fotó Hábor
Mátrai Diána Eszter: Önfeledten szórakozva az ömlő véren
Koltai Tamás: Az élet végén a hal áll
Tompa Andrea: Vérfagyasztók társadalma
Pap Gábor: Súlyos súlytalanság