Valószínűleg Mikoviny Sámuelt ábrázoló metszet, 1753.

Habár a III. kerületi Remetehegyen kies utca viseli a nevét, Mikoviny Sámuelt alighanem túlzás lenne széles körben ismert tudománytörténeti személyiségnek tekinteni. Noha a kartográfusként, mérnökként, gépészként és matematikusként egyaránt tevékeny férfiú a nagy magyar polihisztorok egyike volt, valahol félúton Bél Mátyás és Kempelen Farkas között. Igaz, a XVIII. század reáliákban jártas tudósai jószerével mind ilyen polihisztorok voltak (lévén a szak– és résztudományok elkülönülése még éppen csak megindult), s persze mind gyakorlati emberek is. Különösképp a műszaki értelmiségiekben nem dúslakodó Magyar Királyságban, ahol a vármegyei "hites matematikusra", vagy mint Jókai szerint a nép a maga hallása után átkeresztelte, a hityimatyimókusra a legváltozatosabb feladatok vártak. E tudóstípus mintája és elseje volt Mikoviny Sámuel, akinek életét és munkásságát most valóban reprezentatív internetes kiállítással ünnepli újdonat fiókportálján az Országos Széchényi Könyvtár.

A topográfiai térképezés alapelveit ismertető Epistola címlapja, 1732.

Hogy milyen keveset is tudtunk mindeddig Mikoviny Sámuelről, azt jól érzékelteti, miszerint a legkülönbözőbb lexikonokban még születési éve is rosszul szerepel. Életútjának ismertetéséből most megtudhatjuk, hogy a tudós igazából 1698–ban született (s nem 1700–ban), ám a Török Anikó szorgos kutatásait összegző kiállítást értelemszerűen nem e biográfiai adatpontosítás avatja felfedezéssé. Az életrajz ugyanis számos ponton sarkallja új felismerésre az internetes böngészt, míg máshol már ismert összefüggésekre találhat újabb bizonyítékokat. Így például ismételten rácsodálkozhat az evangélikus felekezet kulturális/tudományos jelenlétének (a népességbeli számarányt messze meghaladó) mértékére, hiszen az ágostai hitvallást követő Mikoviny az ugyancsak evangélikus Bél Mátyás tanítványa volt, s mint számos hitsorsosa, ő is német egyetemek felé vette az útját, miután a pozsonyi evangélikus líceumot kijárta.

Mikoviny német földön a rézmetszést is kitanulta, majd hazatérte után Pozsony vármegye mérnökeként kezdte meg áldásos működését. Az internetes kiállítás Életmű felcíme alatt sorakozó opciók jelzik tevékenységi körének változatosságát: Rézmetszés, Topográfiai felmérés, Vízrendezés, Út– és hídfelmérés, Építészeti feladatok, Katonai feladatok, Határfelmérés, Bányamérés. A Pozsonyban obszervatóriumot létesítő, mocsárlecsapoló, s a kör négyszögesítéséről értekező, legfelsőbb bizalommal foglalkoztatott tudós állami és vármegyei megbízatásai közül a látogató számára alighanem Mikoviny térképészeti kontribúciója válhat a leginkább élményszerűvé. A nagyítási lehetőség révén az – egyébiránt Bél Mátyás ösztönzésére – készült megyei, vagy az Udvari Comissio megrendelésére megrajzolt jászkun térképek akár órákra szóló, s felettébb épületes mulatságot kínálnak.

A Nagykunság térképe, 1731.

Az eredeti lelőhelyüket tekintve mindösszesen hét, magyar és szlovák közgyűjteményből származó térképek, valamint tervrajzok segítségével most a lehető teljességében mérhetjük fel Mikoviny Sámuel munkásságát. Az 1750–ben, éppenséggel a Vág árvízvédelmi munkálatainak közepette elhunyt férfiú tevékeny életútja nemcsak imponál, és – kerek évforduló híján is – tisztelgésre késztet, de mellékesen a XVIII. századi labanc uralom hagyományos, hanyatlástörténetként való elbeszélésének tarthatatlanságát is bizonyítja. Ám ha ez túl komoly feladatnak tűnne, hát lássuk inkább az alsó–magyarországi bányavárosok szemet gyönyörködtető térképét. Ide kattints!