Fliegauf Benedek: Tejút - Ambient Movie
2008.02.02.

A Filmunió honlapja szerint ez a pontos címe Fliegauf Benedek harmadik filmjének. Higgyünk nekik, mert így hozta el Locarnóból az Arany Leopárdot, szerepelt sikerrel más fontos találkozókon és zsúfolt házakkal ment a Filmszemlén is. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.

Fliegauf Benedek
Fliegauf Benedek

Holott ennek a mozinak a lényege éppen ellentétes mindazzal, ami egy fesztivál forgatagát jellemzi: a nézőt arra ösztökéli, hogy önmagába tekintsen. Amikor Pálfi György elkészítette a Hukklét, mindenki azt kérdezte tőle, miért beszélnek ilyen keveset, azaz hogy tulajdonképpen semmit sem. A Tejút rendezője is biztosan kapott már hasonló kérdéseket, mert új filmjében nincs párbeszéd. Fliegauf Benedek totális filmet csinált, nem alany-állítmányban, hanem vászonban gondolkodik. Képeket festett fel, egy nagy, igazán széles vászonra. Aki a Dealernek, Fliegauf előző nagyjátékfilmjének hideg-ideg iszonyatát akarja újraélni, csalódni fog, akinek viszont bejött a Rengeteg első filmjének kis szemekből összeláncolt jellege, az nem.

Az ambient szó ebben a filmcímben sok mindenre utal. A kép-, hang- és ritmushatások együttese olyasfajta nyugodt, lelassult, nyitott tudatállapotot kíván előhívni, amire egyébként nehezen találunk rá, a mindennapokban elkerül bennünket. A Tejút összefüggésében úgy is felfogható, hogy felkészít a katarzisra. Természetesen az ambient, mint művészeti-szellemi áramlat sokat köszönhet a buddhizmusnak, így azután nem meglepő, ha a Tejútra kizárólagosan a meditatív képek jellemzőek. Viszont ahhoz is hozzászoktatott bennünket a kor, amelyben élünk, hogy még azt is megmutassák nekünk, hogyan meditáljunk, hol, miről és milyen technikával. Fliegauf soha nem lenne képes ilyen szájbarágásra, "ezt figyeld!"-gesztusokra. Támpontokat azonban ad.

Babakocsi a mólón
Babakocsi a mólón

Miután túl voltam az első hidegzuhanyon, amit a film álló kamerájával, tempójával, hangjaival és csendjeivel elér, felfigyeltem néhány motivikus ismétlődésre. A táj, a természet (az épített meg az odanőtt), a domboldal, a tó vagy a víz olyan fontosak a rendezőnek, hogy ezeket több szemszögből is megmutatja. Sőt, okkult alapon biztosan meg lehetne találni a tűz-föld-levegő-víz totalitását is a képsorokban. Többször is apa-lánya viszonyra következtethetünk a szereplők mozgásából, gesztusaiból. Élet és halál, nyitás és csukás, be-és kicsomagolás minden jelenetben feltűnik. Aggódunk az árválkodó babakocsiért a mólón, egy másikban kihalt játszótéren exitáló öregasszonyt sajnálunk, azután meglepődünk egy konténerből előkerülő, onnan is egy koporsóból kikászálódó lányon. A láncszemek belső szerkezete, sőt még hossza is egyforma, a harmadik-negyediknél már pontosan sejtjük, hogy amikor az emberek kimentek a képből, akkor lassan véget ér a snitt. A láncszemekbe az is beleolvasható, hogy a Tejút csillagainak, vagy az emberi élet stációinak felelnek meg. Viszont mivel nem alkotnak közvetlenül összefüggő, narrációval összefűzött epizódokat, hiába is keresnénk a „sztorit”. Fliegauf a nézőtől várja a nagy egészet, provokálja, hogy reagáljon erre a filmre. Egy sorskönyvet lapozgatunk, mintha a Ji Csingtől várnánk a megfejtést életünk dilemmáira. A film csodálatos paradoxona, mert ez a film nagyon hisz a paradoxonok igazságában, hogy miközben a részletet látjuk, de az egészről szól. A rendező ugyan igyekezett nyilatkozataiban mindent értelmezésnek szabad utat engedni, de azt azért előre bocsátotta, hogy „nincs különbség a belső és a külső világ között”.

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből

Persze, ennek a filmnek a provokációja csak a moziban feltűnő. Ha ilyen képsorokat kortárs képzőművészeti kiállításon elhelyezett óriásmonitoron lát a közönség, fel se emeli a szemöldökét. A rendező (aki természetesen saját könyvéből dolgozott Pohárnok Gergely operatőrrel, de a látvány- és hangképeket, a jelmezt is legalább részben ő alkotta) vette magának a bátorságot, és megkérdőjelezte a szokásos mozinéző alapállást.

Kapcsolódó cikkünk:
39. Magyar Filmszemle

Rendező, forgatókönyvíró:  Fliegauf Benedek,  Operatőr:  Fillenz Ádám, Pohárnok Gergely,  Zene:  Raptors Kollektíva,  Producer:  Muhi András
Megítélt támogatás: 9 500 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
39. Magyar Filmszemle megrendezésére (2007)