 Mácsai Pál a Zetor Leilában |
A Blog the Theatre (blogold a színházat) projektben részt vevő színházak (az Örkényen kívül a krakkói Stary Teatr, a bukaresti Teatrul Bulandra, a palermói Teatro Garibaldi és a grazi Schauspielhaus) hosszú, fáradságos menetben jutottak el a grazi blogfesztiválon tavaly májusban bemutatott egész estés előadásokig, melyek három 20-30 perces, blogból írt jelenetet tartalmaztak. Az Örkény Színház most Budapesten is bemutatta a blogvadászat című előadását, azaz a Sebtolvaj, Zetor Leila és Zsírember blogjából írt három jelenetet.
Az előadásban nem a blog virtuális sajátosságai (multimedialitása, kommentezhetősége, hipertextualitása), hanem a naplóformából eredő jellemzők érvényesülnek. A jelenetekben az énblogot író személy szemén keresztül elevenednek meg családtagok, barátok és szerelmek, apró történések és álmok, vágyak és emlékek. Éppen ezért nagyon fontos a blog eredeti és az előadásra megírt szövegének minősége: a színházban nem hatnak az irodában az ebédidő utáni perceket elütő, sekélyes aforizmák. A blogszínházba irodalmi mércét megütő szöveg kell, vagy egy olyan személyiség írásai, amely mind a nézőnek, mind a színésznek izgalmas feladatot, megfejtenivalót kínálnak. A blogvadászat három jelentéből kettő felel meg e kritériumoknak.
 Bíró Kriszta, Széles László, Takács Nóra Diána, Für Anikó, hátul: Máthé Zsolt a Sebtolvajban |
Az est első jelenete, a Sebtolvaj (írta és rendezte: Tóth András) nem tartozik ezek közé. Az indiános pólót viselő, a szenvedésbe és az önsajnálatba beleragadt blogíró (Széles László) alakja sematikus és közhelyes. Történetei mintha a vasárnapi húsleves illata által beindított emlékezésfolyamok lennének. A valóságba könnyebben beilleszthető emlékek legfeljebb a zsánerképek szintjén hangulatébresztőek. A vasárnapi ebéd képe nem több, mint mindenki számára ismerős attribútumainak összege: viaszosvászon, nyári konyha, diófára kiakasztott Sokol-rádió, egyél még. A szerelmi jelenethez Nino Rota zenéje, alma és szappanbuborékok dukálnak. Nem ez az egyetlen eset, ahol az ötlettelenséget gegek leplezik: a tapsgépet parodizáló tapsgép más előadásban is nevetésre ingerelne, mint ahogy a színészeknek szóló kiszólások is. A konkrét fogódzók nélküli jelenetekben természetesen a képzelet és a valóság mosódik össze a blogíró érdektelen elméjében. Az allegorikus szereplők közül Széles kisfiúja és Máthé Zsolt nagypapája emlékezetes.
 Für Anikó a Zetor Leilában |
Sebtolvaj blogjával ellentétben Zetor Leila nem elégszik meg azzal, hogy a pusztán maga által érdekesnek tartott gondolatvilágával hasson. A nyelvileg is minőségi jelenetekből (írta és rendezte: Rusznyák Gábor) nagyon is konkrét, kézzelfogható személyiségek bontakoznak ki, elsősorban Zetor Leiláé, azaz Judité (Bíró Kriszta), akinek alakjával (átlagos szépségű nő, bölcsészdiplomás irodai alkalmazott) valószínűleg könnyen tudnak azonosulni a nézőtéren ülő nők. Für Anikó testesíti meg Leila anyaképét: a fölöslegesen és joggal aggódó, értő és értetlen, lányát örökké támogató és zavaró szülőt. Megrendítő, ahogy a lányával folytatott, rosszul sikerült telefonbeszélgetés után a háttérben úgy teszi helyére a dobozokat és igazítja meg a szőnyeget, mintha ott sem lenne. A Zetor Leila a blogra mint életformára, a nyílt vallomás furcsa perverzitására is reflektál. Az egyik jelenetben Leila és élettársa egy doboz két oldalán ül a láthatatlan képernyőre meredve, s kezük a dobozra helyezett egéren ér össze: „Válságban van a kapcsolatom. (…) Én este a blogjából tudom meg, hogy mi történt vele aznap, ő másnap reggel az enyémből.” A vallomásban megjelenő vágyak itatják át a konkrét személyeket: a Leila és a színpad fölé magasodó apa alakja (Mácsai Pál) Mácsai Pállal (!) keveredik; Máthé Zsolt a hősszerelmes macsó szerepében pózol, miközben eltünteti a szeretkezést félbeszakító mosógép által okozott kárt, azaz felmossa a fürdőszobát.
 Bíró Kriszta, Takács Nóra Diána, Kerekes Viktória, Széles László a Zsíremberben. Szkárossy Zsuzsa fotói a próbán készültek |
A Zsíremberben (írta és rendezte: Dömötör András) Zsírember alakja Széles László alakításában válik izgalmassá. Megvetett páriaként, kövérként éli életét, s ennek megfelelően maga is tesz a világra: finoman szólva is távol áll tőle mindenféle udvariaskodás. Fontos számára a pénz, a vásárlás, a GPS és a szex; fokozott érdeklődést mutat az undorító dolgok (kimondása) iránt. A színpad és életének középpontjában egy szobabicikli áll: gyengeségének, fogyókúra-kísérletei folyamatos kudarcának jelképe. A színpadon festékes vödörből kiloccsantott francia saláta, cipősdobozok, ondós zsebkendők úsznak. Széles – „Victoria versichert” feliratú, műszálas, sárga pólójában – elhiteti a közönséggel, hogy reng a hája. S hogy Zsírember – minden mizantrópia, marcangoló öngyűlölet, kiábrándultság, fos-geci-hányás ellenére – ember.