Csikófogat – Karácsonyi Zsolt és Papp Attila Zsolt költői estje / Magyar Írószövetség
2009.02.08.

Sokszor hallottam már Szilágyi István Kossuth-díjas íróval készült interjút, tv-kamera előtt egyszer jómagam is kérdezhettem őt. Most viszont azt ígérte a program, hogy Szilágyi kérdez. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Szilágyi István
Szilágyi István
A Csikófogat címet viselő bemutatkozás-sorozat estjén a Helikon című kolozsvári folyóirat főszerkesztője végül is nem kérdezett, hanem remek kis laudációban mutatta be helyettesét és a lap társművészetek-rovatának felelősét, a két fiatal költőt: Karácsonyi Zsoltot és Papp Attila Zsoltot. Azt is megtudtuk, hogy mivel a prózarovatot Mózes Attila vezeti, „Pista bácsi” szerkesztőségi hívó szavára – „Attila!”, „Zsolt!” – mindig ketten jelentkeztek, ezért alkalmi keresztelővel újraosztották a Mózes, Attila és Zsolt nevet. (Azt mi kérdezzük: és mi a helyzet, ha „István!” kiáltás hangzik el? Mert István összesen három tevékenykedik a Helikon legbelső körében.)

Szilágyi szavai nyomán tehát megismerkedhettünk „két jeles férfiúval, akik verseik kantárszárán elővezettetnek”. A „jeles párák”, „harmadfű csikók” – úgymond – „versenylónak születtek, de néha nehéz társzekeret kell húzniuk”. A szellemesen előkészített-rögtönzött szöveg mindkét költőtől idézett is verset a ló-motívumra. Karácsonyitól például A ló tizenkét sorát: „A ló, a ló az meghalt, pontosabban / a szerepe minősült gyorsan át, / ma még a bölcsek, tudósok sem értik, / mi szívta fel formáját, anyagát. / Hiába, hogy királyok alatt ott áll, / és királynők simítják jobb fülét, / nemcsak a ló tűnt el, de már a lóság / sem érinti meg valónk peremét. / Egy királyság ily egyszerűen vész el, / nincs csere-ló, se hű alattvaló, / emlékjelét lassan takarja el / a barna föld, és legvégül a hó”. A sem a szeretettel, sem az iróniával nem takarékoskodó idősebb írótárs az alattva szó végződését még meg is nyomta jó érzékkel (bár önmagát a lírához nem értő tollforgatóként aposztrofálta, és szerinte az ő versmondásánál „csak a színészeké lenne rosszabb”). Kolozsvári irodalomtörténeti múltidézésbe ágyazott jövőkép zárta a rövid, frappáns bevezetőt, melyben hangot kapott a remény: Mátyás király (saját, elismert költőfejedelemmel sohasem büszkélkedő) szülővárosában húsz év múlva majd azon megy a vita, Karácsonyi vagy Papp viseli-e a helyi költészetkoronát.

Karácsonyi Attila Zsolt
Karácsonyi Zsolt
Kassák Lajos (A ló meghal a madarak kirepülnek), Nagy László (Búcsúzik a lovacska), Huszárik Zoltán  (Elégia), Tandori Dezső (Hommage) és mások oly sok hangon megszólaló versbeli, filmbeli igaza, a leginkább Ady Endre versvilágából levezethető ló-kép átrepült a hallgatóság felett (képzavarokkal élve: mint Pegazus, mint a nikkel szamovár), ám az est nem lóhalálában folyatódott. Mind a négy főszereplő remek formát mutatott, ami többszereplős író–olvasó találkozókon nem általános. Erős Kinga moderátor, a tényleges kérdező a kortárs erdélyi irodalom alapos ismeretéről tanúskodó, a baráti légkört tovább sűrítő megszólalásai különösebb meglepetés nélkül, de alkalmas mederben görgették a műsort, mely nem informativitásával, hanem hangulatával kapta meg publikumát, a nyolcvanegy éves író–irodalomtörténész korelnöktől az épp csak huszonéves ifjú literátorokig. Elindító közösségükről, a Serény Múmiáról, illetve az Előretolt Helyőrségről Karácsonyi és Papp kissé másképp vélekedtek, mint a szerveződések fonákját is látó Szilágyi, abban viszont bizonyára egyetértenek, hogy mára az erdélyi magyar irodalmi műhelyek (a Múmiának immár az utóda) ideológiailag és esztétikailag is jóval kötetlenebbül működnek, mint korábban.

Papp Attila Zsolt (Forrás: helikon.ro)
Papp Attila Zsolt (Forrás: helikon.ro)
Az első verseskötetével 2001-ben jelentkező Karácsonyi és a 2002-ben debütáló Papp is kitűnően választott verseket olvasott fel (lefolytatva közben egy derűs „vershosszúsági/versrövidségi” párbajt). Karácsonyi Zsolt ritmust, rímet a versmondat rovására is tudatosan kiemelő öntolmácsolásában, Papp Attila Zsolt lecsupaszítottabb eszköztárú önértelmezésében egyként revelatívan szólaltak meg a szövegek. A valamelyest fiatalabb – és eddig eggyel kevesebb kötetet magáénak tudó – Papp némileg átengedte a kezdeményezést és megszólalást Karácsonyinak, aki ezersoros Faust-variációjának részletével ébresztett várakozást (ha jól értettük, a sok munkája – a társzekér húzása – miatt időhiányban szenvedő poéta egy kicsikart szabadnapon betonozta be magát a számítógépbe, és „amikor van idő, akkor aztán adj neki!” alapon hatszáznál több sort írt meg egy ültében a műből). Papp lírája a Seholsevan felől, valamint a senkiföldje-érzület nem-pilinszkys attitűdű átgondolásával írta körül magát.

 „Több a valós tehetség, mint a nagy életmű” – meditált az erdélyi irodalom jelenéről Szilágyi István. A Csikófogat február 4-i estje életművet ígérő talentumokról tanúskodott – s arról: a ló nem halt meg.

Helyszín:  Magyar Írószövetség,  Időpont:  2009. február 4.
Megítélt támogatás: 6 000 000 Ft
Támogató: Szépirodalmi Kollégium
A Magyar Írószövetség irodalmi rendezvényeinek lebonyolítására (2008)