Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

LÜDÉRC-MESE

Zsigmond Dezső: Vadlány – Boszorkánykör / 40. Magyar Filmszemle
2009. febr. 2.
Zsigmond Dezsőt a közönség elsősorban dokumentaristaként ismeri. Bár több játékfilmet rendezett, főleg dokumentumfilmjeivel aratott sikert a hazai és nemzetközi fesztiválokon. Ezek folytatásaként és összegzéseként is értelmezhető most bemutatott játékfilmje. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

Tankó Erika
Tankó Erika

Zsigmond Dezső számos dokumentumfilmje Erdélyben és Kárpátalján született, s olyan világról tudósít, amelyben még többé-kevésbé megőrződött a zárt közösségekre jellemző, hagyományos életforma. Ezt rögzíti a 2003-2005 között Gyimesben készült s trilógiát alkotó Aranykaliba, Csigavár, illetve Józsi nővér és a sárga bicikli. Akár portréknak is nézhetnénk őket, hiszen ezekben egy-egy különös sorsú embert ismerhetünk meg: a negyvenéves, de a család és a falu által még mindig gyerekként kezelt Terézkét, a hidegségi havasi legelőkön egymagában pásztorkodó tizenhárom éves Karácsony Emilkét, vagy Székely József felcsert, aki nemcsak a legmagasabban fekvő faluban, Kommandón teljesít szolgálatot, de eljut a hegyi kalyibákhoz is, hogy ha kell, fogat húzzon, sebeket lásson el, vagy szülést vezessen le.

Ők is fontos szereplői a rendező legújabb játékfilmjének, amelynek helyszíne ugyanaz, mint a trilógiáé: Gyimes, a havasok, a hegyek között megbúvó csángó települések. Fenséges és csodálatos, de titokzatos is ez a táj, ahol legendák és hiedelmek születnek. Itt magától értetődően keveredik a pogány hitvilág a tételes vallással, az állami törvény a helyi közösség évszázados együttélési szabályaival. A meg- és fennmaradás racionális életvitelt követel, de a realitások tisztelete és követése nem zárja ki, hogy olyan természetfeletti vagy csodás dolgokban is higgyenek, mint a boszorkányság, a lüdércek vagy a férfiakkal elbánó vadlányok létezése.

Trill Zsolt
Trill Zsolt

A Vadlány – Boszorkánykör cselekményét ezek a hiedelmek mozgatják. A film natúr szereplői felidézik azokat az eseteket, amelyek ismerőseikkel, rokonaikkal estek meg, vagy amiről csak mások meséltek, de mindegyikük egy vagy több vadlány mesterkedéseiről szól. Az egyik szerint a vadászok elfogtak egy vadlányt, aki mindaddig nem szólalt meg, míg egyszer a férfiak szokásos vacsoraétkeik mellé asztalra nem tettek egy csupor tejet. Akkor a lány sírni kezdett, s kiabálva skandálta: „tej, tej mindennek anyja, ki lesz a gyerekem anyja.”  Innen derült ki, hogy a vadlánynak gyereke van, így hát a vadászok visszaengedték az erdőbe. Mások tudni vélik, hogy egy vadlány pörgő üstben ülve száguldott az országúton, nyomában forgószél támadt, ha tehát az úton tölcsérszerűen pörög-forog a por, ott láthatatlan titokzatos szépasszonyok táncolnak. Megint mások úgy hallották, hogy óriási zúgással megjelenő két meztelen nő az erőtlenné vált férfiembert felkapja, a magasba repíti, játszik vele, aztán ledobva magára hagyják, ők meg, amilyen hirtelen előteremtek, oly villámgyorsan eltűnnek; vagy asszonyok a mezőn leteperik és magukba szippantják a férfit, s csak a kör alakban letiport fű vagy kalászos mutatja: itt történt valami. A mende-mondák közös konklúziója: a férfiak, akik vadlányokkal vagy boszorkányokkal találkoznak, el nem múló sérülést szenvednek vagy eltűnnek.

Zsigmond Dezső több szálon futtatja a film történetét. A hegyek között fekvő kicsiny település báli mulatsága késeléssel végződik: Billibók Elek részegen próbál elégtételt venni azon, aki azzal gúnyolja, amit az egész falu beszél: nem bír a májustól novemberig a hegyekben kószáló, a pásztorokat boldogító feleségével. Az eset kivizsgálására érkező rendőr felmegy a hegyekbe, hogy megkeresse az asszonyt, s amikor véletlenül megpillantja, ott ragad. Eltűnése szaporítja a vadlány-történetek számát. Újabb rendőr érkezik a faluba, aki a Billibók felesége, Krisztina ellen gyerekgyilkosság gyanújával indult, ám bizonyítottság hiányában lezárt eljárásban nyomoz. A hadnagynak – bár soha nem járt erre – ismerősnek tetszik minden: a táj, a hely, az emberek. Nevelőszüleitől tudja, hogy e vidékről került hozzájuk. Ez később bizonyossá is válik, amikor kiderül: az alkarjára égetett billog igazolja, hogy az Eszténák gyermeke. Neki sikerül találkoznia a vadlányként élő Krisztinával, s ez indítja el a tragikus esetek láncolatát.

Kurkó János György
Kurkó János György

A rendező dokumentumfilmjeiben játékfilmes elemeket és módszereket alkalmaz, e játékfilmjében pedig felhasználja a dokumentarizmus eszközeit. Nemcsak az említett trilógia szereplőit építi be a történetbe (Terézke kíséri fel az első rendőrt Emilkéhez, a pásztorhoz, Józsi nővér a segítője és útikalauza a második rendőrnek), hanem epizódokat is átemel azokból (például a kocsmai foghúzást). Ennél is fontosabb az, hogy a kreált történet elmesélésekor alapvetően dokumentarista szemlélet érvényesül, és a filmben szerves egységet képez a fikció valamint a szemlélő-feltáró valóságábrázolás.

A három évig készült alkotás egységesnek mondható, bár némi szépelgéstől nem mentes képi világát két operatőr látásmódja határozza meg (Halász Gábort időközben Ágoston Gábor váltotta). Nekik is köszönhető, hogy a film főszereplője maga a táj, s persze, a tájhoz, az itt élőkhöz tartozó tárgyi világ: az épületek, a fatemplom és berendezése, a lakóterek a falvédőktől a használati eszközökig. A látványvilágba ugyan beleillik, ám didaktikus például a magányosan vágtató ló, vagy a Hold képének visszatérő és hangsúlyos bevágása, hiszen az előbbi Krisztina, a vadlány szabadságvágyának szimbólumaként, az utóbbi pedig a sejtelmesség fokozására és a sorsdöntő események előrevetítésére szolgáló effektusként menthetetlenül túlmagyarázó.

Pálffy Tibor (Forrás: magyarfilmszemle.hu)
Pálffy Tibor (Forrás: magyarfilmszemle.hu)

A film igazi értéke a színészi játék. A rendező kivételes érdeme, hogy a szereplők viszonylatában is tökéletes stiláris egységet teremt. Nincs különbség színész és natúr szereplők játékmódja között. Csak a nagyon figyelő szem veheti észre, hogy a pásztorok éjszakai puliszkázásakor az öreget Fülöp Zoltán játssza, annyira egy a többivel. Kurkó János György első nyomozójáról meg senki nem mondaná, hogy nem színész, pedig nagyvállalkozó, akiről Zsigmond már szintén készített filmet (Út Călăraşiba). Karácsony Emil oly magától értetődően és természetesen tesz eleget a szerepből fakadó feladatoknak, ahogy pásztor-mindennapjait éli. Czintos József helyi rendőrje tökéletesen belesimul abba a világba, amelynek reprezentánsai a kocsma mindennapos látogatói, vagy Székely József, a Józsi nővér. Molnár Gizella szép öregasszonyának egy arcrezdülésében vagy fejbiccentésében is ott ficánkol a hajdani boszorkány. Tompa Klára magányos Magdolnája, maga is a hegy szülötte, a fenti hely törvényeinek őre és mindenese, kemény, titokzatos és bölcs asszony.

A cselekmény középpontját képező szerelmi háromszög Billibók, a felesége és a második nyomozó között alakul ki. A férjétől a természetbe menekülő, mástól fiút szülő Krisztinát egy Gyimesről származó temesvári színésznő, Tankó Erika, Billibókot Pálffy Tibor, a rendőrt pedig Trill Zsolt alakítja. Az első filmszerepét játszó Tankó Erikát figurájának megformálásakor nyilván segítette, hogy ismerős hazai környezetben zajlott a forgatás, de az a színésznő képességeinek köszönhető, hogy a fiatalasszony különös szépsége, titokzatossága, vadsága és végső megszelídülése maradéktalanul megszületik. A film egyik legerősebb jelenete a két egymást méregető férfi lerészegedésben végződő egymásnak feszülése. Hármójuk kivételesen érzékeny és intenzív jelenléte, színészi koncentrációja, természetes létezése a rendezői gondolat érvényesülésének legfontosabb összetevője.

Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Filmszemle

Vö. sisso: Bébibogyók
Jakab-Benke Nándor: Esszevisszaság
Mátyás Péter: Boszorkányok pedig léteznek 
Turcsányi Sándor: Gyimesi vadvirág

Az Út Călăraşiba című filmről 
Vö. Kolozsi László: Határozott vonások / Dokumentumfilmek, 39. Magyar Filmszemle

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek