Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FÖLDKÖZELBEN

XI. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium kiállítása / Alföld Galéria, Hódmezővásárhely
2009. jan. 31.
Sokat vártam a „Kert”-től, mert az iparművészetek utóbbi évtizedekben lábra kapó, elvont témák iránti vágya felértékelte bennem a kötött, konkrét feladatok professzionális teljesítését. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Pannonhalmi munkája
Mihály Árpád kerámiája

A hagyomány szerint, az év elején nyitották meg Hódmezővásárhelyen az előző nyári kerámia szimpózium beszámoló kiállítását, melynek témája a „Kert” volt. Az előző években a négy őselem sorbavétele nyújtott kiindulópontot, egy évvel ezelőtt a „Levegő” agyagba-fogalmazásáról írtunk ezeken a hasábokon. A legújabb téma visszavitte a műfajt a funkcionális keretek közé, bár ha az Édenre gondolunk, akkor ez csak nagyjából igaz.

A kerthez növénytároló edényeket kapcsolni a legkönnyebb, de úgy látszik, csak a laikusnak, mert ezekből nem volt egy darab sem a kiállításon. Pedig valószínűleg lehetne új megoldásokat találni a divatos, és mindenki által gyártott antikizáló formák és minták mellé, de az is igaz, hogy ez oly szorosan véve alkalmazott feladat, hogy a művésztelepi szabadságot biztosító szimpózium idejét és műhelyfeltételeit nem szívesen pazarolták volna erre a résztvevők. Arról nem is beszélve, hogy a szellemdús és tetszetős hasznos megoldásokat úgy lopják a gyártók, mint a szarka, s lehet, hogy tényleg a művészeknek van igaza, mivel szerzői jogaikat az életben nem tudnák érvényesíteni. Akkor hát irány az autentikus alkotóművészet, s a kert szimbolikus vagy asszociatív képzeteit formába önteni. Vagy olyan kertbe illő alkotásokat tervezni, amelyek az elvont és konkrét határán egyensúlyoznak, s az alkotói karakter lenyomatát őrzik.

Krawczun munkája
Krawczun Halina munkái

Mégis, mi az, ami a kertben fellelhető és önmaga valóságában is létező? Például a flóra és a fauna, továbbá sziklák, kövek, kavicsok. A természet mindig megbízható kiindulópont, stabil inspiráló forrás – még a legfőbb absztrakt teoretikusnak, Kandinszkijnak is ez a véleménye. Érdekes, hogy a két legfiatalabb (Barka Melinda és Simon Zsolt József) kerülte ezt ki a leglátványosabban – talán mert túlzottan emlékeztette őket az iskolai stúdiumok ízére? Mindketten az őket aktuálisan foglalkoztató forma- és szerkezetproblémákat vitték tovább a szimpózium ideje alatt. Volt még kakukktojás a kiállításon, sőt sokkal kakukkabb, mint az övék – fejek, figurák és kávéskészlet – de végülis (méltányossági alapon) el lehet fogadni a komplex ipari háttér soha vissza nem térő lehetőségének kiaknázását egy-egy régóta dédelgetett álom megvalósítására.

madarai (Fotó: Dömötör Mihály)
Szemereki Teréz madarai (Fotó: Dömötör Mihály)

Akik viszont a megadott tematikára hangolódtak, többnyire jó színvonalú anyagot hoztak létre. A „virágos szekció” például (Pannonhalmi Zsuzsa, Jáger Margit) organikus térformákat, az „állatosak” pulzáló hatású, felnagyított köztes-biológiai lényeket teremtettek – különösen az egyiptomi Khaled Siraq félszarvú házatlan csigái és Albert Ildikó kagylószerűségei megnyerőek, de Mihály Árpád régi alkotóénjének állatkái is ideillenek. Van persze olyan is, amikor a virágok, levelek csupán díszítőmotívumként kerülnek a formára (Krawczun Halina), vagy amikor a madár, növény egyszerűen stilizálandó témává válik (Szemereki Teréz). Mások fantáziája a feladatot szellemesen összekötötte a hátteret adó gyár ipari (szaniter) formaelemeivel, vagyis a kész sablonokat gyúrták-hasogatták-színezték, míg eredeti mivoltukat elveszítve a kerti gondolatot közvetítő művekké nem változtak.

Az összkép változatosnak tűnik, mégis van hiányérzet: az önálló hangra most lelő fiatalabbak távolléte; azoké, akik életkorukat tekintve a frissen végzettek és az érett, befutott (olykor jócskán) ötven fölöttiek között lennének találhatók; akiknek megszáradt ugyan a tinta a diplomájukon, de már élni tudnak az őket ért hatásokkal; akik éppen most kezdenék megvetni a lábukat a szakmában, és elég bátrak ahhoz, hogy frissítő felfordulást hozzanak magukkal. Jót tennének a kulturáltan, mérsékelt újító szellemben ténykedő kollégáknak, de a hagyománytiszteletéről nevezetes Hódmezővásárhelynek is – még ha meghökkent felmordulás lenne is jelenlétükre az első reakció.

A kiállítás 2009. március 1-ig látogatható.


Kapcsolódó cikkünk:
Ibos Éva: Levegő – agyagban elbeszélve / X. Kerámia Szimpózium, Hódmezővásáhely

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek