Szombat délelőtt zsivajgó gyerekek töltötték meg a Zeneakadémiát. A Brass in the Five zenészei tudván-tudva, hogy itt pisszegés, csitítás nem segít, egy dixielanddal vonultak be a színpadra. Ahogy megszólalt a tuba, azonnal csönd lett. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Az már önmagában dicséretet érdemlő kezdeményezés, hogy egy délelőttre, vagy kora délutánra gyerekek töltsék meg a patinás intézmény széksorait, de a rézfúvós kvintett műsora nem merül ki a hangszerismertetésben, és nem csupán klasszikus műveket ad a gyermekeknek, de szórakoztat is: elsősorban persze akkor, ha még nem múltunk el tizennégy évesek. A Brass in the Five zenés matinéjának van tizennégy év fölöttiek számára élvezhető része is - például a J. S. Bach E-dúr fúgájának előadása -, ám egy pillanatra sem kísérti meg őket a Walt Disney-műsorok réme: nem akarnak a felnőttekhez is szólni. Nem rejtettek a zeneszámok közé csak a felnőttek számára érthető utalásokat, ahogy nem próbáltak megfelelni egyes óvó-védő iskolák előírásainak sem: a zenében és a kísérő szövegben van vér és halál is, és vannak áldozatok.
![]() Brass in the Five (Forrás: www.brass5.hu) |
Amikor elsötétült a második rész elején a színpad, egy mögöttem ülő kisfiú azt mondta, „milyen tuti lenne, ha most bejönne egy tank”. Bizony nem könnyű műfaj a gyerekelőadás, hiszen egy általános iskolás korú gyermek jó esetben hét-nyolc percig tud egyvégtében koncentrálni. Vagyis nagyon rövid időn belül történnie kell valaminek ahhoz, hogy ne lógázza a lábát, ne susmorogjon. A Brass in the Five-nak van egy cirkuszi előadást imitáló zenés darabja is (ebből is adtak egy apró részletet), e darab és a fúvós program is, megszerkesztett, élvezetes, bírálni csak a szöveget lehet. Gyerekdarabokat, könyveket is író íróink egyike kisegíthetné az együttest, hogy ne maradjanak a kísérőszövegben csacskaságok, vagy ne legyen a hawaii kagylóval egymásnak üzenő bennszülöttek beszélgetését megidéző műsorszám kicsit sem kínos. Ez ugyanis: az volt. Az ötlet remek: a fúvósok kagylókkal, kézzel, hangokat adnak, és egy zenésztársuk tolmácsolja, hogy a régi korok ily módon sms-ezői, mit is mondtak. De a szöveg nem elég vicces („fogtunk egy nagy halat, gyertek”, „megyünk, van zöldségünk is”), nem elég merész.
![]() Takács Tibor |
Az 1992-ben alakult együttes tagjai nagyzenekarokban, vagy az Operaházban játszanak. A tubán közreműködő konferanszié, Takács Tibor a Telekom Zenekar tagja, Sós Péter kürtös Szegeden oktat, Nagy Csaba (trombita) és Lugosi Róbert (harsona) az Operaház Zenekarának oszlopos tagjai.
A szünet után Végh Lajos homokfestő és számítógépes programokkal munkájára rásegítő, azt átfestő társa, Németh Attila színesítette a műsort; aminek gerincét a cirkuszos műsor tigrises epizódja, a Porgy és Bess átirata és egy remek, pergő, érdekes Carmen-átirat adta. Végh Lajos olyan kiváló grafikusokat idézett meg rajzaival, mint Engel Tevan István, és Gyulay Líviusz, de néhány rajza nehezen kivehető maradt: így a Carmen-fantázia befejezése is. Csak amikor vastagon felcsapott a vörös vér az áldozatból, jöttem rá, mit is látunk. A színezéseket, a trükköket – a Händel-művet illusztráló angyal mögé fehér fodros felhős és kék ég úszott be - mögöttem hangos tetszésnyilvánítás, elismerő füttyöntgetés kísérte. Az előadás végén a Szentek bevonulására mindenki ütemesen tapsolt - nem tagadom, én is. Nem elég, hogy nem sajnáltam a szülőket, mint más gyermekelőadásokon, de egyet is értettem a brávót kiáltó csemetékkel: ennyi gyerek figyelmét ennyi ideig lekötni, már önmagában is művészet.