Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„ÖREG VAGY”

Tasnádi István: Fédra Fitness / KoMa Társulat – ALKA.T, POSZT 2009, DASZSZ 2009, KDF 2009, dunaPart Platform 2011
2009. jan. 26.
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.

Fédra: Csákányi Eszter
Fédra: Csákányi Eszter

Közhely, de igaz, hogy a görög drámák évezredes fennmaradását és újra- meg újra-elővételét az indokolja, hogy az emberiség legnagyobb, legalapvetőbb problémáit vizsgálják kíméletlen őszinteséggel – a Phaidra történetébe több ilyen is jutott. A textus azon verziója, amelyet Tasnádi István 2009-ben használ – mert egy adott drámáról képtelenség beszélni, hiszen az ő Phaidrájának ősbemutatója is igen messze rugaszkodott a kötetben megjelent darabtól; a mostani, első magyar nyelvű bemutatónak pedig néhány (fontos) bekezdést leszámítva köze sincs hozzá –, a hangsúlyt az idős nő szerelemhez való jogára, képességére helyezi, vagy általánosabban: a szakadékra az öregek és a fiatalok kasztja között.

Ennek metaforája már a helyszínválasztás is: a színészek egy budapesti pláza fitnesztermében, kondigépein játszanak: csupa legújabb tréning-divat szerint felöltözött srác, testre feszülő mini-joggingban spinningelő lány. Meg a kivétel: Fédra (Csákányi Eszter) vörös-fekete, földet seprő szövetkabátban. A feszültség mégsem érezhető tökéletesen: egyfelől Csákányi színészi profizmusa, mindig erőteljes „színpadi” jelenléte, másfelől Fédra királynői tekintélye miatt (egy hangsúlyosan erre épülő jelenet kivételével) nem érezni, hogy a nő ne volna ide való, a kenguru-cipőn ugráló, súlyzókat dobáló fiatalok közé, a testkultusz profán szentélyébe.

Kimért higgadtsága és az amögött láthatóan feszülő emberi érzései szemben állnak a konditermi szteroidfüggő testépítő szintjére állatiasodott Szaurosszal (a hasonló testalkatát tökéletesen játéka javára fordító, mind a tahó-, mind az opportunista-szerepben végig hiteles Zrinyi Gál Vincével), vagy a testiséget mindenek elébe helyező, szobabiciklin elélvező Kar tagjaival (a szakadatlan energikussággal játszó és a prózából szemrebbenésnyi szünet nélkül énekre váltó Lass Beával és Jelinek Erzsébettel). S ez az egyedülálló magabiztosság(nak tűnő józanság) akarva-akaratlan épp azt sugallja, hogy Csákányinak van csak itt keresnivalója, s a többieknek nincsen.

Scherer Péter (Thészeusz) és Csákányi Eszter
Scherer Péter (Thészeusz) és Csákányi Eszter

Pedig a darabot ezúttal meg is rendező Tasnádi előadása minden másodpercében ennek ellentétét bizonyítja: nem érdekes a mostohaanya és fia közti, vágyva vágyott kapcsolat morális hendikepje (mint Euripidésznél), nem érdekes a férfi-női viszonyok igazságtalansága (mint az „eredeti” Tasnádi-drámában), s csak pár mondat szól a világi és vallási elvek ellentétéről (ami az új verzió túlontúl kevéssé kibontott felvetése). A Fédra Fitness csúcspontja itt egy mondat, a Hippolütoszé: „Nem baszlak meg, anyám, öreg vagy”. A párharc öreg és fiatal között ezzel végérvényesen eldől, a dráma minden eddigi mondatának tétje összeomlik, s ez Csákányi minden színészi nagyságát sűrítő mozdulatlanságából is kitetszik. A lélekkel nem, csak (ördögien ostoba) elmével és (otrombán feleslegesnek érzett) testtel rendelkező fiú ezt a mondatot is csak félvállról köpi a nő szemébe, és egyenes háttal elsétál. Jaskó Bálint hátborzongató pontossággal játszik olyasvalakit, akinek hétköznapi cselekedetei mögött nincs motiváció, akinek tetteit nem kíséri semmiféle érzés, akinek még ösztönei sem működnek.

Hiába az előadást megelőző gyorstalpaló mitológia-tréning, ahol a társulat(ok) barátai játszanak épp testet építő mitikus alakokat, s ahol rendkívül szellemesen avatják be a tudatlanabb nézőt a vélt vagy valós történelem rejtelmeibe, a Fédrában megjelenő szereplők családfáiba, s egyúttal az edző istenek edzéstervébe – mégis marad tisztázatlan szál a Fédra Fitnessben. A remek dramaturgi munka (Veress Annáé) nyomán megmagyarázhatatlanul eltűnt ugyanis az a bekezdés, amely tisztázná, kiféle-miféle szerzet is a maga virtuális playstation-valóságában labirintusból kijutni próbáló Minitaurosz (Katona László nem játssza túl szerepét) – látszólag a Minotauroszt kezeli testvére helyett fiaként Fédra, pedig a gyerek a testvértől született fattyú kéne, hogy legyen. Ez a következetlenség (talán csak egy estére szóló szövegfelejtés?) méltatlan a fantasztikusan életteli textushoz: ritka, mint a fehér holló, hogy szlengben írott, „fiataloskodó” szövegek annyira természetesnek hassanak a színpadon, mint ezen az estén.

Jelenet az előadásból. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Jelenet az előadásból. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Csak az újra meg újra felbukkanó, refrén-szerű, primitív dalbetétek ideillőségéről nem tud meggyőzni a rendezés (sem): hogy Szaurosz néha repben fejti ki nézeteit, az különösebb erőfeszítés nélkül beleilleszthető az előadás világába, a Kar dalai pedig tradíciót és modernséget egyesítő, tökéletes választások; de hogy miért sziszegi néha ritmikusan a dogmatikus tanok szenvedélyes tanítója, a régi idők élő üledéke, a Pap (Bánki Gergely), hogy „kick boksz-kick boksz”, vagy a végkifejletig egyébként hangsúlyozottan szótlan Minitaurosz, hogy „fitball-fitball”, annak az öncélúságon kívül aligha lehet más „magyarázata”.

Apró hiba ez ahhoz, hogy ne vágjon fejbe így is Thészeusznak (Scherer Péter) a csúcs felé tartó orgiát félbeszakító felébredése, majd a tipikusan görögös, mitikus, heroikus drámák katartikus végkifejlete felé tartó eseményeket megszakító Minitaurosz mennydörgő felszólalása: jóslata isteni büntetéssel fenyegeti meg az emberáldozatra készülő, erőszakot hazudó (mert a dráma ezen verziójában Fédra teste mindvégig érintetlen maradt) csürhét. Azok meg behúzzák fülüket-farkukat: tegyünk inkább úgy, mintha mi sem történt volna.

Mert nincsenek istenekkel dacoló, nagy emberek. Nincsen hübrisz. A konditerem-világban nincsenek hősök – már Fédra sem az.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják. 

További kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a DASZSZ 2009 és a Kortárs Drámafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Karsai György: Phaidra, Kréta és a mítikus cunami kijózanító hatása
Urbán Balázs: Gyúrnak a hősök
Szemere Kata: Tragédia – edzés közben
Csáki Judit: Szálkásít 
Koltai Tamás: Testkultúra 
Bódi Katalin: Izzadságszagú istenek 

A dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform 2011. január 20-21-22-i teljes programját ide kattintva érheti el.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek