 Jelenetek az előadásból |
Nem könnyű másként kezelni Sopsits Árpád Bábpuccsát, mint A katona történetének egy távoli, és kevéssé szerencsés rokonát. Egy háborúból hazafelé tartó katona látogatást tesz a mennyben és a pokolban: a mennyben bárgyú angyalkák várják és egy sterilizáló injekció, a pokolban töménytelen ital, dohány, no meg kanos ördögök, akik megerőszakolják. Sopsitsnál a Katona a prüdéria és a képmutatás ellen harcoló hős, az Isten tolószékes, hatalommániás vénség, a Sátán villogó szemű madárijesztő, a Halál meg túlbuzgó sztahanovista.
A szöveg kifejezetten gyenges, kínos poénok sorjáznak egyre-másra: a Katona például „Ki az Isten vagy?” kiáltással fordul az Isten-báb felé, a tűző napról pedig eszébe jut, hogy „Tűz, tűz!” óbégatással a levegőbe lődözzön, mint egy vietnámi veterán. A repertoárban sorakozik még egy rákos anya folyami rákkal való összekeverése és a Katona (nemlétező) nemi életére vonatkozó lapos poénok tömkelege. Szeredás András dramaturg szigorúbb kézzel gyomlálhatta volna ki a szöveg hasonló visszásságait. A pokol-jelenetnél ráadásul egyszercsak átváltunk szópókerbe – méretes, fehér zászlócskákon betűk jelennek meg ugrándozva, s olykor átrendeződnek (pl. örs-sör, pálinka-pánik) – ez is igen lehangoló, szájbarágós ötlet.
Amit viszont nyugodt szívvel lehet dicsérni, az Tömösközi László zenéje: látványos és szokatlanul gazdag ütőhangszeres apparátus húzódik a nézőtér mellett, az élőzenés kíséret kifejezetten feljavítja az előadást. (Kár, hogy olykor a szereplők is dalra fakadnak, ez már hamiskás, zötyögős, amatőr.) Balla Margit bábjai tetszetősek, és az, hogy az előadás látványvilága heterogén, nem rajta múlik, hiszen a kulissza-jelenetekben nem csupán az aktuálisan szereplő bábok bukkannak fel, hanem a teljes raktárkészlet (mint a Bohóc vagy Wayang-báb, melyek jócskán kilógnak a többi báb közül).
Hiszen alapvetően azon, a prózai színházban már meglehetősen bejáratott, de bábszínházban eredetinek ható, metaszínházi ötleten alapul Sopsits Bábpuccsa, hogy a színpad az előadás közepén kifordul, és mi hirtelen belátunk a kulisszák mögé, a bábosok magánéletébe, kicsinyes szakmai civakodásába. Itt nemcsak a szereplők, a bábok is fellázadnak: a Wayang-báb hisztizik, hogy sosem kap szerepet, a Kislány-báb úgy érzi, kiközösítik a többiek, mert bumfordibb náluk, a Jóisten-báb gyűlöli a földgömbből fabrikált tolókocsit – azaz a bábok mindegyike kényes, csalódott primadonnaként követel magának abszolút figyelmet. Végül a frusztrált bábok egyenesen nekitámadnak a szereplőknek: van, akit levetkőztetnek, mást megkötöznek, az egyik báb pedig, aki gyűlöli, hogy olyan bamba az arca, önbíráskodásul gazdáját rúzzsal firkálja össze.
 Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
„A szereplőket kérjük a színpadra!”-felszólításra viszont mindig folytatódik az előadás, bár oly módon, hogy nemcsak a Katona kalandjai hömpölyögnek tovább, hanem a díszlet mögé vetített, valós idejű felvételen láthatjuk a bábosokat tevénykedni is. Ez a megszakítás-újrakezdés az előadás második felétől általánossá válik, bár az egyre eldurvuló, kulisszák mögötti harc miatt még a díszlet is kettéválik a végére, és hiába folytatódik az előadás, már nem lehet észrevétlenné tenni a felszín alatti konfliktusokat. Alapvetően a Bábpuccsnak ez a rétege is a látszat, a képmutatás, a pirulós álszemérem és a bárgyú infantilizmus ellen támad, éppúgy, ahogy a Katonát is ezek a tulajdonságok irritálják a legjobban, és – mivel Sopsits olyan hévvel mutatja meg a szereplők és bábok valódi, nyers motivációit – feltehetően őt is.
Nagy reményekkel induló, de számtalan sebből vérző monstrum a Bábpuccs, a szereplők – Kemény István, Teszárek Csaba, Csajághy Béla, Tatai Zsolt, Kenyeres Zsuzsa, Kovács Judit, Krucsó Rita, Bercsényi Péter, Pethő Gergő, Karádi Bori, Papp Orsolya, Rusz Judit, Miklósi Ferenc – számára pedig rendkívül nehéz, összetett feladat. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy az előadás elsősorban műfaji kirándulás Sopsits Árpád filmrendező részéről: kísérleti terep inkább, szokatlan, új játék. Az előadás elméretezett hossza, heterogenitása, didaktikus hevülete is feltehetően ebből a tényből adódik.