Az események az érintett megyék és településeik fejlődésében a mai napig meghatározó tényezők, ezért a vaspályák elkészültének évfordulójára a Közlekedési Múzeum szervezésében vándorkiállítás nyílt a nagyobb, Tisza- és Körösmenti városokban.
Már az 1836-os országgyűlés ülésein nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a kor közlekedési eszközeihez mérten korszerűnek és gyorsnak mondható vasútvonalak mielőbbi kiépítésére; s valószínűleg kevesen tudják, hogy az ország első „vasúti törvénye” már ekkor, „1836. évi XXV. törvényczikk az Ország köz-javát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról” néven meg is született.
A nagy sikerű Pest-Vác és Pest-Szolnok vasútvonal átadása után – a szabadságharc miatti néhány éves kényszerpihenő után – 1856. november 10-én a Tiszavidéki Vasút működési engedélyokmányt kapott: a társaság kizárólagos jogot nyert – többek között – az Aradról a Szolnok-debreceni vasúthoz csatlakozó vasútvonal megépítésére. Az állami költségen épülő debreceni és Püspökladány-Nagyvárad közötti vonalakat a modernizációt szorgalmazó neoabszolutista kormányzat eladta a vasúttársaságnak, amelynek alapszabályzatát már négy nappal később, november 14-én jóvá is hagyták. Az 1858-ra elkészült, alapvető igényeket kielégíteni képes fővonal megnyitására tehát két éven belül sor került, ez is azt mutatja, mekkora űrt töltött be a vasút a dél-alföldi országrész életében.
A jeles közlekedéstörténeti esemény emlékezetére tehát vándorkiállítást rendeztek a Közlekedési Múzeum szervezésében, mely Debrecenben és Szolnokon már megtekinthető volt, s a jelenleg Békéscsabán „állomásozó” anyag a későbbiekben felkeresi Arad, Nagyvárad, Miskolc, Kassa és Nyíregyháza városait is. „A kiállításon a Tiszavidéki Vasút állomásépületeit, hídjait, mozdonyait, vasúti kocsijait és egyéb dokumentumait nagyrészt 1860-ban készült fotográfiákon és metszeteken tekinthetik meg a látogatók…”. Mivel vándorló kiállításról van szó, nem beszélhetünk tekintélyes alapterületről. A négy nagyobb tárló és a tizennyolc-húsz, fotókat tartalmazó tabló mellett azonban – igazi érdekességként – kiállításra került a Közlekedési Múzeum 1:5 méretarányú vasúti járműmodell-gyűjteményéből a Pest nevű gőzmozdony, két vasúti teherkocsi és egy hóeke modell. Ezeket korabeli mozdonyfotográfiák és jellegrajzok egészítik ki. A Szolnoknál a Tiszán átívelő egykori, feszítőműves fahíd 1:20 arányú makettje, mintegy 5 méteres hosszával igazán impozáns látványt nyújtott, s még kicsinyített formában is méltán hirdette a korabeli mérnöki munka dicséretét.
 A vándorkiállítás részlete (Forrás: Budapesti Közlekedési Múzeum) |
A gyermekek körében – korántsem meglepő módon – a mozdony és a vagonok bizonyultak a legnépszerűbb kiállítási tárgyaknak, legértékesebb azonban mégis az egykori udvari kocsi belső berendezéséből kiállított asztalka és a két fotel volt. A mívesen megmunkált bútorok minden látogató figyelmét és érdeklődését magukra vonták. A kiállítás, noha speciális témát jelenít meg, mégis kimondottan sikeresnek mondható, mindenhol nagy érdeklődés övezi. A békéscsabai Munkácsy Mihály Megyei Múzeumban a tárlatot 2008 karácsonyáig nagyjából háromezren keresték fel, s hasonlóan magas volt a látogatottság Debrecenben és Szolnokon is. Minthogy a kiállítás évfordulóhoz kötődik, ezért folytatása valószínűleg nem lesz, azonban az világosan kiderül minden kiállítóhely állandó tárlatából, hogy a vasút mennyire fontos szerepet tölt be az érintett városok életében. Mezőtúron például a vasútállomás mellett vasúti parkot is avattak, melynek dísze egy felújított sínautó lett. A város vezetése és lakói ezzel is demonstrálni kívánják, hogy a régió ezer szállal kötődik a vasúthoz, s a kék és piros „síndöcögények” az utasokon kívül életet és pezsgést is visznek hozzájuk. S ha a korabeli fotográfiákat szemléljük, mi is átérezhetjük, s talán el is tanulhatjuk a büszkeséget, amely a tiszavidéki vonalak felavatásakor az újonnan elkészült indóházak köré sereglett, csodálkozó embereket eltöltötte: nekik is van most már vasparipájuk, s falujaik, városaik soha nem látott fejlődés előtt állnak.