Egy városról kialakult jelenkori képzeteinket múltjának legendáriuma alapozza meg. Így van ez Pécs városával is, melyről a médiában forgalomban lévő diskurzust inkább az Európa Kulturális Fővárosa-projekt körüli politikai és pénzügyi botrányok szervezik, mint az az imázs, amely a nem pécsiek számára olyannyira vonzóvá teszi a Mecsekalját. A Pécshez kapcsolódó képzetek és mítoszok szerencsére erősebbek a jelen finoman szólva is kiábrándító valóságánál.
 Janus Pannonius egy érmén (Forrás: Wikipedia) |
Pécs mitológiájának egyik emblematikus eleme Janus Pannonius alakja és költészete. A nagy humanista püspök tetemének közelmúltban történt feltárása, beazonosítása (antropológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy valóban Janus Pannonius földi maradványairól van szó), és újratemetése kiváló apropója lehetne – ahogyan Pécs alpolgármester asszonya fogalmazott a Pannónia ékessége című konferencia beköszöntőjében – valamiféle „legenda kreálásának”.
A kérdés persze az, hogy Janus Pannonius miféle elbeszéléseket képes mozgósítani Pécs sokrétegű legendáriumában. Vajon a városban évente legfeljebb 2-3 hónapot töltő (Fedeles Tamás előadása) humanista költő milyen narratíva részeként tudná szolgálni Pécs jelenkori mítoszát. Mert persze a mandulafácska mint fontos embléma országszerte Pécset és Janust jelöli, de az eredeti lokusz a humanista otthontalanságát és meg nem értettségét konnotálja, vagyis éppen a korabeli pannon világ elmaradottságára mutat rá. Mégis, Janus mint a műveltség – egyetemalapítási szándékát pápai bulla engedélyezte (Ritooókné Szalay Ágnes előadása) – emblematikus figurája Pécshez egyfajta kulturális mítoszt társít, vagyis Pécs mint Magyarország és Európa kulturális fővárosa éppen a humanista költőben találhat rá önnön előképére és legitimációjára. (Egyébiránt Janus Pannonius per Janus szólítása valamifajta közvetlen kapcsolatot imitál a jelen kulturális munkásai és az egykori humanista között, illetőleg pécsi nézőpontból a „mi fiúnk” értelmében valamiféle patriarchális és persze egyben provinciális viszony meglétét tételezi.)
A konferencia rangidős elnökasszonya (Ritoókné Szalay Ágnes) hozzá is tette az alpolgármester fenti szavaihoz, hogy persze „legendát gyártunk, de a valóságra alapozunk”, ami jól példázza, hol húzódik a határ a politikusi image-teremtő szándék és a szakember tudományos elkötelezettsége között. A Pannónia ékessége című konferencia ennek a korabeli valóságnak a feltárására, illetőleg eme valóság egyes részleteinek, metszeteinek megvilágítására vállalkozott. A konferencia előadásai többek között képet adtak a korabeli pécsi püspök vagyoni és hatalmi súlyáról. Fedeles Tamás kiváló és igen informatív előadása világított rá arra, hogy Janus püspöksége idején (1459-től választott, majd 1461-től a Szentszék által is beiktatott, felszentelt püspök) Mátyás délvidéki ellenfeleinek, illetőleg a török fenyegetésnek köszönhetően, a pécsi püspöki rang igen jelentős hatalmat jelentett, és nyilván egyfajta bizalmi állásnak számított.
Éppen ezért rendkívül izgalmas tanulságokkal szolgált Jankovits László szövegelemzése, amely egy 1462-ben írott Janus Pannonius-vers (De stella aestivo meridie visa is mense Iulio…) újraértelmezése során arra jutott, hogy bizony majd’ tíz esztendővel a Mátyás elleni összeesküvés és Janus bukása előtt a költő a humanista concordia (vagyis: béke és egyetértés) hiányát (a disconcordiát) nem csupán a Mátyás ellen szerveződő és főúri klikkeknek, hanem magának az uralkodónak is tulajdonítja. Ez annál különösebb, minthogy azok az antik és humanista minták, amelyek az adott költő mecénásának a viszonyát modellálják, többnyire a mecénás-uralkodó tevékenységéhez az Aranykor újbóli eljövetelét rendeli. Maga Janus Pannonius is merít többek között Vergilius IV. eclogájából, amely Augustus uralkodására lokalizálja a szaturnuszi kor beköszöntét, a költő mégsem engedi meg magának, hogy ezt a narratívát kapcsolja Mátyáshoz. Amennyiben igaz, hogy Janus Pannonius már 1462-ben sem e séma szerint viszonyult önnön mecénásához, akkor újabb adalékot kapunk azzal kapcsolatban, hogy az igazságos Mátyás király érája a kortársak szerint nem a béke és a boldogság korszakaként aposztrofálódott, és csak a későbbi legendásítás avatta azzá.
Békés Enikő kiváló előadása éppen a Mátyás-legenda korabeli humanista hátterére világított rá, Galeotto Marzio munkássága kapcsán a „tréfás uralkodó” képzetkörének humanista forrását tárva fel, amely nyilvánvalóan táptalajául szolgál a folklorizálódott Mátyás-történetek szellemes, furfangos uralkodóképének.
Összességében elmondható, hogy a legenda-építés és a legenda-hántás egymást metsző, de egymással inkább szembenálló kettőssége a kultikus és a tudományos elbeszélés antagonisztikus viszonyán alapul. Az igen magas színvonalú konferencia minden elemében (módszertanában, nyelvhasználatában stb.) a tudományos megismerést szolgálta, ugyanakkor Janus Pannonius alakjának, szerepének és munkásságának legmagasabb színvonalú kultuszát eredményezte.
A konferencia a Janus arcai programsorozat keretében valósult meg. – a szerk. megj.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.