Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BÁR LENNE ILYEN

Szalóki Ági: A vágy muzsikál. Karády-dalok / FolkEurópa – Hangvető
2009. jan. 18.
Szalóki Ági generációjának egyik legjobb népdalénekesnője. A vágy muzsikál, ha a közreműködőkre vetünk egy pillantást, kifejezetten jazz-lemeznek tűnik. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Ez csak azok számára lehet meglepő, akik az énekesnőt az Ökrössel és a Makámmal együtt ismerték meg, de nem hallották még a korábbi Hallgatót, ami bár hamisítatlan népzenés lemez, mégis közel áll – hangzásában, hangulatában – a jazzhez is. Szalóki Ági szerint egy kalotaszegi népdalra ugyanolyan bátran lehet improvizálni, mint egy Karády-dalra, s szólólemezeit hallgatva, úgy tűnik, igaza is van. Az már nehezebb kérdés, hogy mi áll neki jobban, hogy miből tud könnyebben jazzt faragni. Az A vágy muzsikál mindenesetre azt bizonyítja, hogy a harmincas-negyvenes évek slágerei alkalmasabbak arra, hogy elmondja velük, ami a szívét nyomja.

szalokiagiAz album színe egyértelműen kék. Kékek Hajdu András éles, hideg fotói a bookletben az énekesnőről. Kék ezeken a képeken a fekete kosztümbe öltözött, kicsit dívás, kicsit gimnazista-lányos Szalóki Ági is, kékek az óbudai utcák, a háttérben a terek. Ha eszünkbe jut, hogy a szín angolul blue, és e szó magában rejti a szomorúságot is, helyben is vagyunk. Az A vágy muzsikál egyik legjobb dala a híres Seress Rezső-melódia utáni legszomorúbb magyar dal, a Nincs kegyelem. Igazi magyar blues. Nem is jazz-, hanem egyenesen blues-lemez ez az album. Felidézi Billie Hollidayt és Diana Krallt, de Karády Katalint csak alig-alig.

És ez így is van rendjén: nehéz zöld ágra vergődni az olyan nagy egyéniségekkel, mint a negyvenes évek sztárja, a szomorú sorsú nagy Díva. Parodizálni talán túlságosan is könnyű, ám úgy búgni, szenvelegni, szenvedni, mint ő, lehetetlen. Szalóki Ági tisztában volt ezzel, ezért meg sem próbált femme fatale lenni, nagyszabású nő, akinek a lábai előtt hever a fél magyar vezérkar és politikai élet. Számára nem elsősorban Karády, az előadóművész volt fontos, hanem Karády, az ihletadó, a nő, akinek remek dalokat írtak. Szemernyit sem hasonlít a hangja, a stílusa Karádyéra, s a negyvenes évek sincs benne az énekstílusában. Szalóki előadói modora nagyon is mai. Egy kékes fényű klubban tudnám elképzelni, ahogy csendben énekli, olykor szinte csak mondja az album dalait.

Karády Katalin
Karády Katalin

A Karády-dalokat nagyon visszafogottan – talán túlságosan is visszafogottan –, nem nagy hanggal, hanem remegő indulattal, vagy csúfos kudarcot sejtető melankóliával kelti életre. A dalok mögött nem kevés színészi munka rejlik (érdemes összevetni Eszenyi Enikő tangólemezével, amitől nem csak abban különbözik, hogy Szalóki lemezéről szerencsénkre teljesen hiányzik az elektronika). Szalóki nemcsak azokhoz a kísérletezőkhöz csatlakozik, akik a kor dalaiból kívánták megteremteni a magyar sztenderd repertoárt (Balázs Elemér Mindig az a perc című lemezéről mindenképpen meg kell emlékezni: a dal ott van Szalóki Ági lemezén is), hanem azokhoz is, akik számára fontosabb egy dal szövege – legyen: mondanivalója – mint dallama. Még akkor is, ha e dalszövegek legtöbbje biedermeier giccs vagy egyszerű dilettáns munka (az album nyitó sorait csak fogcsikorgatva lehet meghallgatni: felgyújtott szívem kitárul, mint a napfénytől bódult virág…). Az első mű – a Miért szeretlek – egyik sora megragadja, mit is akar elérni Szalóki Ági e szerelmes, bús opusokkal: édes borzongás fut át, énekli; úgy, hogy ha ezt az édes borzongást nem is, a szándékot, hogy borzongatni akar, és édesen, azt azonnal érezzük. Aztán, némi zenészi segédlettel, lassanként a borzongást is érezni kezdjük.

A Mindig az a percben finoman söprűzik Mohay András; a leghatásosabb dalban, A szívemben titokban címűben különösen kitűnik pontos és feszes dobjátéka. A lemez egyik szellemi atyja, Juhász Gábor (volt szerencsém hallani egy kis klubban, két éve, amikor csak ő kísérte a Karády-dalokat éneklő Szalóki Ágit és Palya Beát: az ő játéka szinte most is elég lett volna) a Hamvadó cigarettavég elején slide gitározik, a Száz panasz ég a dalomban című G. Dénes-Hegedűs Tamás-szerzeményt ő nyitja egy szokatlan akkorddal. A Mindig az a perc kicsit kubai son-os, Szakcsi Lakatos Róbert úgy játszik a zongorán, hogy egyszerre idézi Diana Krallt és Gonzalo Rubalcabat, és a Két szemed című vallomást (ez a Nadányi nótája) úgy kíséri, mintha e kis dalocska Schubert egyik örökbecsűje lenne, amit a belépő hegedűs, Tcha Limberger is erősít. A kíséret vezetője, egyben legfontosabb tagja az a Bacsó Kristóf, akinek apja, Bacsó Péter, egy sajnos feledhető filmmel állított emléket a nagy művésznőnek. Bacsó Kristóf altszaxofonjával felülmúlja az apját emlékállításban. A dalok kísérete, szinte minden esetben elüt nem csak a dal hangulatától, de Szalóki előadásmódjától is, ám ez sosem zavaró: a kíséret ellenpontozza Szalóki stílusát, és garancia arra, hogy egy számot se kísértsen meg a népies műdallá válás réme.

Jó lenne egy bár, ahol ilyen dalok szólnak, egy bár, amit vastagon és óvón borít el a füst, ahol az énekesnő olyan, mintha csak egy távoli kísértet lenne, és bár a füst már csípi a szemünket, mégis maradásra bír a hangja. Ha érzelmeket tán nem is, de helyeket mindenképpen vizionálhatunk Fényes Szabolcs, Buday Dénes, Hegedűs Tamás és más nagyszerű szerzők dalait hallgatva.

Vö. Kettler Áron: Tisztelettel jelentik. Két magyar tribute-album

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek