Nagyszerű, hogy a zeneszerzés fontos ügynek számít. Nem csupán pénzt lehetett találni egy zeneszerzőversenyre, és nem csak arra nyílt lehetőség, hogy a döntőben pár perc híján egyórányi nagyzenekari darab elhangozzék, méghozzá a döntős kamaradarabokkal együtt remek előadásban... MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
De – legfőképpen – a három zsűri tagjai és a két karmester személyében a mai magyar zene olyan meghatározó személyiségei vették kezükbe az ügyet, akik önmagukban jelképezték: fontos ügyről és magas szakmai elvárásokról van szó. És akkor nem szóltam a különdíjak sorát felajánló fontos zenei intézményekről.
Mégis, valami kényelmetlen érzés mindvégig motoszkált bennem az Új Magyar Zenei Fórum 2009 zeneszerzőverseny január 12-i, MŰPA-beli „döntő-gálakoncertje” közben, s csak másnap jöttem rá, mi volt ennek a fő oka. Az pedig nem volt más, mint hogy egy versenydöntő és egy verseny gálakoncertje két különböző – nagyon különböző – dolog. (Vízilabda-hasonlattal: a döntő olyan, mint a meccs, a gálakoncert olyan, mint a vízbeugrálás a győzelem tudatában.) Röviden: gálakoncertnek nagyon hosszú és sokszereplős volt a hangverseny, döntőnek meg kissé laza és médiaszerű: inkább a résztvevők PR-jának fényezése jellemezte, mintsem valódi, körömrágós versenyhangulat. Ezt az érzést erősítette a viszonylag magas, 40 éves részvételi korhatár is, annak ellenére, hogy a hét döntős zeneszerző közül valójában csak ketten voltak 30 évnél idősebbek. (Hány éve volt halott negyvenéves korában Pergolesi, Mozart, Schubert?) Mintha a rendezőknek nem lett volna szívük elzárni az indulás lehetőségétől a befutott, pályájuk delelőjén járó fiatalokat, ilyképpen az új ígéretek felől a jelen sikeres komponistái felé tolva a hangsúlyt.
 Bella Máté |
Az eredmény kihirdetése előtt Jeney Zoltán Stockhausen egykoron Cage-hez intézett szavait idézte: „A zeneszerző találjon ki valamit, és lepjen meg vele”, mint a zsűri legfőbb értékelési szempontjának összefoglalását. Hangsúlyozta továbbá, hogy a döntőbe, tehát a főzsűri elé került darabok kivétel nélkül magas színvonalú mesterségbeli tudást tükröztek, és egyikük sem hasonlított a másikra – ezt a benyomást egyszerű hallgatóként is megerősíthetem. Amint azt is, hogy ez a verseny valóban nem tartozott „a zsűri az első és a második díjat nem adta ki” típusába: itt valóban volt mire kiadni a díjakat…
 Dargay Marcell |
 Varga Judit (A képek forrása: bmc.hu) |
A nagyzenekari kategória első díját az éppen 30. születésnapját ünneplő Varga Judit kapta, Bellához hasonlóan a közönség ovációja közepette. (Ez a személyes körülmény is olyasmi, aminek bejelentése disszonáns egy versenydöntőben, viszont helyénvaló egy gálahangversenyen…) Darabjának Proustra utaló címe: Le temps retrouvé. A hatalmas zenekarra, ezen belül különösen népes és sokszínű ütős részlegre írott, expresszív, különleges zenei ötletekben gazdag kompozíció érett és magabiztos komponistaként állította elénk a szerzőt, akinek előadóművészi és zeneszerzői múltja máris korát meghazudtolóan jelentékeny. Második díjat kapott Horváth Balázs darabja, a Borrowed ideas. A mű lényegében egy Miles Davis játéka által inspirált trombitaverseny, amelynek rendkívüli nehézségű szólóját Horváth Bence játszotta egészen nagyszerűen. A darab már ránézésre sem mindennapi, hiszen a szólista körül karéjban elhelyezkedő zenekarban a rézfúvósok ülnek elöl, s mögöttük sorban a fafúvósok, a vonósok és az ütőhangszerek rétegei következnek. A mű formailag is versenymű körvonalait rajzolja ki, de a hallgató figyelmének középpontjában mindvégig a szordínó inventív használatával és a hangszer térbeli irányításának szokatlan dimenziójával dúsított trombitaszólam áll. Ugyanakkor talán ebben a műben volt a leginkább szembeötlő Keller András hallatlanul precíz vezénylése és a hatalmas zenekar kifogástalan teljesítménye.
A harmadik díjat Zombola Péter nyerte el első béedik szimfóniájával (Symphony No. 1/b.). A szimfónia műfajához inkább csak nevében kapcsolódó kompozíció kilenc attacca tételből áll, melyek Csajkovszkijtól Brittenig jó néhány késő- és posztromantikus zeneszerző hangját villantják fel, nagy kompozíciós tudással, eufonikus hangzással és helyenként igen hatásos pillanatokat létrehozva. Mindezzel együtt számomra e mű nem egészen tudta elkerülni a példatár jelleget. Ebben a kategóriában nem kapott díjat Dinyés Dániel, akinek L’aria si rinnova című ötperces műve a repetitív iskola hatását tükröző, kevésbé emlékezetes darab.
A Dr. Schneider Márta szakállamtitkár szavaival bevezetett eredményhirdetés kedves és üdítően spontán esemény volt, a díjakat felajánló szervezetek vezetőinek rokonszenvesen rendetlen sorával a színpadon.
Nagyon remélem, hogy lesz folytatás.
Vö. kobzos55: Értékes új művek
A rendezvényt az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Reneszánsz Év 2008 támogatta.
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Időpont: Január 12.
