Herendi Gábor: Valami Amerika 2. / 40. Magyar Filmszemle
2009.01.29.

Három macsó kinézetű fekete ruhás, fekete napszemüveges fiatalember menetel rettenthetetlennek tűnő elszántsággal a néző felé - ezt a képkockát választották a film plakátjául és hívogató emblémájául a Valami Amerika 2. című film alkotói. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Hujber Ferenc és Pindroch Csaba
Hujber Ferenc és Pindroch Csaba

Majdnem hihető. Mármint az, hogy három félelmetes figurával van dolgunk, de ez persze csak az ő vágyképük, hiszen szinte mindenből vesztesként jönnek ki, ami viszont egy percig sem szegi kedvüket. A balfék maffiózó(k) bájos és nyerő témája a vígjátékoknak, nagyapjuk talán a dán Olsen (és bandája), az a lényeg – vagyis a filmek vígjátéki forrása -, hogy nekik valahogy sose jön be semmi, hiába folyamodnak a legkörmönfontabb eszközökhöz. Igazságosztók lennének, mint az akciófilmek marcona hősei, de csak dadogják a toposzt, s valójában végig csetlik-botolják a cselekményt.

Herendi Gábor új filmje, a Valami Amerika 2. a vígjátékoknak abból a fajtájából való, amelyben a műfaji standardok parabolája a fő humorforrás: a már említett akcióvonal mellett a romantikus szerelmi szál és a melodráma is kifordul szabályaiból, s mivel így minden eltéveszthetővé válik – emberivé lesz. Kellemesen szórakoztató mix jött így létre, amit a film elején animációval fejel meg Herendi: képregényes formában ismertetve az előzményeket, azaz az első részben történteket.

Középen Oroszlán Szonja
Középen Oroszlán Szonja

Ami  mellesleg teljesen fölösleges, mert a fene megenné, ha az első rész ismerete nélkül érthetetlen lenne a második - hiszen jó tévés szappanoperához hasonlóan a mozifilm-forgalmazás lényege is az, hogy az egyes opuszok megálljanak a lábukon –, de nem zavar senkit, mert jók a rajzok, és legalább Schütz Ilát is „visszahozhatták” a kollégák közé. Önreflexióktól különben is hemzseg a film, de mivel ezek ismert közhelyeket céloznak, a pellengérre állított vélt vagy valódi közsérelmek jóízű hahotába olvadnak. Olyan, mint a gyógyszer: ha szeretnivaló főhőseink fejelik meg azt, hogy Magyarország fővárosa Bukarest (itthon hányan is tudják az afrikai fővárosokat, vagy az USA tagállamainak székhelyeit felsorolni?), akkor nem is kérjük ki magunknak, s a gyakran lenézett művészfilmek (amelyek olykori lassú tempója Antonioni óta sokkolja azokat, akik meg sem nézik őket) is elnéző fogadtatásra találnak. Egyébként ebben az epizódban is van blődli: a megidézett „művészfilm”- típus szereplői általában áttetsző, mélabús entellektüel figurák, akiknek éles ellentéte a vaskos, élethabzsoló imágót (is) viselő Kovács Lajos.

Egy hosszú snittes jelenet zárja a filmbéli rendező közönségfogyasztó önmegvalósítását, és ugyanez nyitja Herendi Gábor történetét. Várnai Tamás – Pindroch Csaba játssza – kudarca nem csak két fivére életét forgatja föl, de a házasságát is, a feladat tehát adva van: vissza kell szerezni erkölcsi-anyagi becsületüket. A megoldást egy színielőadás megvalósítása ígéri, amit persze nem a vakvéletlen hoz elébük, hanem az őket sportszerű rendszerességgel átverő régi üzlettárs, Alex (Szervét Tibor). A jobbról-balról halványfekete lelkű maffiózóktól övezett próbafolyamat nehézségeit a szerelmi szálak összegubancolódása is nehezíti, de végül – sok-sok komikus elemmel és zenével tűzdelve - heroikus küzdelmük valamennyi akadályt legyőzi.

A lendületes tempójúra vágott filmben (ami Király István és Kollányi Tamás profi ritmusérzékét dicséri) a szálak magától értetődő természetességgel fonódnak össze, egymást érik a (még ismerős voltukban is szórakoztató) poénok, s mindezt végig épp odavaló zene kíséri.

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből
A film főszereplői közül Pindroch egy nyavalygó, tehetetlen álzseni figuráját hozza nagyon jól, Szabó Győző (egyik fivére) a nőfaló sobrijóskát, Hujber Ferenc (harmadik tesó) az ügyefogyottan naiv legkisebbet. Oldalbordáik ugyanilyen változatos karakterűek: Ónodi Eszter megbízható-kitartó párja lila urának, Oroszlán Szonja jólelkű-butácska pálya szélébe kapaszkodó kezdő művésznőcske, Tompos Kátya pedig a banditafőnök kissé hihetetlen mértékben tapasztalatlan lánya. Ónodi remeklése magától értetődő, Oroszlán Szonjáé kellemes meglepetés, a fiatal Tompos Kátya méltó partnerük, aki még a figurájába írt „szeplős-szemüveges-dundi” karakter setesutaságát is képes hozni. (Mellesleg olyan testesen szól az énekhangja, hogy leesik az állunk.) De mindenki jó: Csuja Imre (az apa) nyelvművelő nehézfiúként, Szervét Tibor (a fiúkat már-már függőként lóvá tevő, de) szívében mégis az „övéihez” húzó szélhámosként, Faragó András (a főnök fogdmege) a fiatalokkal együtt érző titkos rockerként.

Minden jó, ha vége jó: a fiúk nemcsak kimásznak a pácból, de tán még újabb sikerek elé is néznek azzal a musicallel, amelyet egy fércműből tunningoltak – s amelynek némely jelenete bármelyik amerikai filmben megállná a helyét, olyan prímán fotografálta Márton Balázs operatőr –, s természetesen mindenki a hozzá leginkább illővel talál (újra) párra.

Megvárom, amíg adják a tévében – mondta valaki, akinek ajánlottam a filmet, kár, mert nevetni is nagyban jó.

Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Filmszemle 

Vö. Stőhr Lóránt: Amerikából jöttünk...
Vajda Judit: Hungarian Hollywood
Tóth Ágnes Veronika: Vérfrissítés
Róbert Katalin: Valami romantikus vígjáték, valódi meglepetés nélkül

Szerző: Ibos Éva
Cím:  Valami Amerika 2.,  Rendező:  Herendi Gábor,  Forgatókönyvíró:  Divinyi Réka,  Herendi Gábor,  Harmat Gábor,  Operatőr:  Márton Balázs,  Szereplők:  Pindroch Csaba,  Szabó Győző,  Hujber Ferenc,  Szervét Tibor,  Ónodi Eszter,  Oroszlán Szonja,  Tompos Kátya,  Csuja Imre
Megítélt támogatás: 5 000 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A film szelektív forgalmazási költségeinek támogatására (2008)