Bach: Karácsonyi oratórium / Szent Mihály Templom
2009.01.06.

December 14-én, vasárnap Bach Karácsonyi Oratóriumának első fele szólalt meg a Belvárosi Szent Mihály Templomban, mégpedig a Visegrádi Alap támogatásában. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Solamente naturali, Pozsony
Solamente naturali, Pozsony
Ugyan lengyel vagy cseh előadóknak nem találtuk nyomát (ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a koncert egy valóban négyoldalú projekt részeként valósult meg), de a koncert tulajdonképpen így volt szép: kevés olyan örvendetes dolog történhet a mai elsötétülő világban, mint egy magyar-szlovák összefogással létrejövő művészeti (vagy bármilyen) produkció. Jegyezzük meg, hogy a szlovák-magyar zenei, különösen pedig a régi zenei kapcsolatok évtizedek óta szorosak és barátiak, tehát a zenészeken semmi nem múlott… A Karácsonyi oratórium első felét alkotó három paródia-kantáta mindegyikében szerepel két oboe d’amore az instrumentáriumban. Ha ennek az emberi hanghoz talán legközelebb álló, behízelgő-érzéki fúvós hangszernek az elnevezését tágan értelmezve az oboe d’amorét a szeretet hangszerének tekintjük, akkor hangszereink jelképesen összekötötték a karácsony szellemét és a szlovák-magyar barátság gondolatát. A rendezők választása tehát mindenképp gesztusértékű volt.

Az előadók közül szlovák volt elsősorban a zenekar, a pozsonyi Solamente naturali elnevezésű, nemzetközileg ismert régi hangszeres együttes, pontosabban nagyjából a vonós részlege, kb. tíz játékos, koncertmesterük, Miloš Valent vezetésével; míg a fúvósok - úgy láttam - lényegében mind magyarok voltak. Ehhez járult az ugyancsak pozsonyi Matúš Trávniček, aki a basszus szólókat énekelte. A fúvósokon kívül hazai közreműködők voltak még: az énekszólisták közül Jani Gabriella, Bakos Kornélia és Megyesi Zoltán, az Ars Longa Kamaraegyüttes és végül, de nem utolsó sorban: a hangverseny karmestere: Dinyés Soma.

A három kantáta zenei tartalma, a kozmikus képektől a legbensőségesebb emberi érzések ábrázolásáig, teljes gazdagságában bomlott ki Dinyés Soma rendkívül szuggesztív, erőteljes és egyszersmind érzékeny vezénylése során. A kórus és a zenekar legnagyobbrészt, ha nem is teljes mértékben, meg tudta valósítani a karmester intencióit. A kórus precízen, magától értetődő tiszta intonációval és karakterbeli átváltozó-képességgel énekelt; szövegmondásának érthetősége azonban – magyar betegség – csak közepes színvonalú volt. A kitűnő zenekar vonós részlegét – egyszerűen a létszámarányok miatt – hangerőben sajnos gyakran lefedte a kórus. Viszont mindvégig mintaszerű, ha kellett, olvadékony, ha kellett, izmos-energikus volt, valódi fundamentumként funkcionált a continuo-részleg. És nagyon szépen játszott Miloš Valent a harmadik kantáta hegedűkíséretes altáriájában. A fúvósok teljesítménye a jótól a kitűnőig terjedt; kiemelendőnek tartom Borsódy László remek szólóját az első kantáta obligát trombitás basszusáriájában (Großer Herr, o starker König), és különösképpen a fuvolás Balogh Vera nagyszerű teljesítményét, amely nem csak olyan tételeket tett élményszerűvé, mint a második kantáta obligát fuvolás tenoráriája (Frohe Hirten, eilt), hanem a hang nemességével még a kórustételek zenekari kíséretéből is kivilágított, pl. a harmadik kantáta nyitószámában.

Megyesi Zoltán
Megyesi Zoltán

Utoljára hagytam az énekszólisták értékelését; sajnos, az ő egyenetlen teljesítményük levont az egyébként összességében igazán megragadó hangverseny értékéből. A leggyengébb láncszemnek a basszista, Matúš Trávniček bizonyult: éneklése nem volt igazán kontrollált, hol alig lehetett hallani, hol rányomott egy-egy hangra, helyenként pedig intonációs problémákkal küzdött. A másik három énekes teljesítménye jóval magasabb színvonalat képviselt. Jani Gabriella tisztán és muzikálisan énekelt, némiképpen mesterkélt, sötétített hangképzése azonban valamiképpen ellene munkált a tiszta, dinamikus dallamvonal-formálásnak. Bakos Kornélia figyelemre méltó hang birtokosa; néha talán túlságosan is a hangvolumenre, nem pedig a szöveg és a zene nüanszaira koncentrál, de a második kantáta megkapó gyengédséggel énekelt altató-áriájában bebizonyítja, hogy hatalmas zenei tartalékai is vannak, és bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb jelentős énekessé érik. A koncert legkiforrottabb énekes-egyénisége a kifejezetten evangélista-karakterű, könnyű hangú és intellektuálisan is kifogástalan Megyesi Zoltán volt. Egy vagy két pillanatnyi technikai megingástól eltekintve igen szuggesztív és érzékeny módon énekelte végig a három kantáta mennyiségben is legigényesebb magánének-szólamát.

 

A koncert a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával jött létre.


Vö. Johanna: "Ujjongjatok és örvendjetek..."

Szerző: Malina János
Helyszín:  Belvárosi Szent Mihály Templom,  Időpont:  December 14.
Megítélt támogatás: 300 000 Ft
Támogató: Zenei Kollégium
A Belvárosi Szent Mihály Templomnak fiatal zenészek hangversenyeinek megrendezésére (2008)