Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOGY ÍRTOK TI?

Színház. Kritika. Ma. – Nemzetközi workshop / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
2008. dec. 8.
A cím egyszerre megtévesztő és jellemző a kritika elkövetőinek egy jól körülhatárolható csoportjára. A Kortárs Drámafesztivál alatt zajló nemzetközi kritikus szemináriumon mindent csináltunk, csak éppen nem írtunk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

A kívülálló számára misztikusan hangozhat a kritikus szeminárium fogalma. A ’ki és mit tanul ott?’ önkéntelenül is felvetődő kérdése máris tágabb kontextusba kerül egy olyan országban, ahol szervezett formák között zajló, ún. kritikusképzés nem létezik (a kivétel erősíti a szabályt: a színikritikusok új generációit nevelő Hajónapló Műhelyre gondolok). A biztos egzisztenciát külföldön is csak kivételes esetben jelentő recenzensi lét nemcsak a szerény anyagiak miatt nem vonzó, de talán a ’kritizál’ igéhez számos nyelvben, így a magyarban is tapadó pejoratív mellékzönge miatt sem. Ahogy a brit színikritika doyenje, Irving Wardle fogalmazta egyik könyvében: a színikritikus olyan, mint az uralkodó pőreségét fennhangon bejelentő kisfiú A császár új ruhájában. Az illúzió lerombolója igen kellemetlen alak, aki élesen elválik azoktól is, akik a színpadon, de azoktól is, akik a nézőtéren produkálják magukat.

kritikakMielőtt elmorzsolnánk egy könnycseppet a senkiföldjén magányosan bóklászó színikritikus sorsa fölött érzett bánatunkban, azt azért elöljáróban le kell szögezni a Kortárs Drámafesztivál kísérőprogramjaként megrendezett kritikus szeminárium kapcsán, hogy a jövő kritikusa nem egészen ilyen. Vagy inkább egyáltalán nem ilyen. Úgy tűnt, hogy a hét közép-európai országból Budapestre érkezett tucatnyi kolléga nemcsak a jelszavak szintjén hisz az alkotókkal és a közönséggel folytatott párbeszédben, hanem képes túllátni a kritikusi szakmára (is) jellemző egyéni féltékenységen és kínos torzsalkodásokon. A még oly zavarbaejtő – pragmatikusan fogalmazva: kudarcot vallott – színházi kísérletek felé is képes nyitottan és kíváncsian közelíteni, mi több, értelmes érvek hatására saját korábbi álláspontját is hajlamos felülbírálni. Sokat és sokfelé jár színházba otthon és külföldön egyaránt, nem jelent neki problémát gondolkodni, megszólalni és írni, mondjuk, angolul annak ellenére, hogy napjaink lingua francája nem az anyanyelve. Szóval a kritikusi szakmára olykor en bloc bőszült alkotóknak üzenem, hogy koránt sincs veszve minden.

A Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetsége (IATC-AICT) rendszeresen, főleg fesztiválokhoz kapcsolódóan szervez 35 év alatti kritikusoknak szóló workshopokat. A néhány napos együttlétek során nem annyira a cikkírás a központi feladat, mint inkább a színikritika állapotával kapcsolatos általános nézetek megfogalmazása illetve a közösen látott előadások elemzése. A Kortárs Drámafesztiválon tavaly Hans-Thies Lehmann professzor, a posztdramatikus színházelmélet kiötlője moderálta az olykor hevessé váló vitákat, idén pedig erre a feladatra az egyik, ha nem a legjelentősebb német nyelvű kritikai portál, a gyorsreagálású nachtkritik.de főszerkesztőjét, Dirk Pilzet kérték fel a szervezők. Egy szerencsétlen baleset folytán azonban az utolsó utáni pillanatban „cserejátékossal”, az IATC-AICT korábbi elnökével, a jeles brit színikritikussal, a fesztivál idején Budapesten tartózkodó Ian Herberttel kellett „beérnünk”. (Ian Herbert fesztiválértékelő cikkét hamarosan közöljük – a szerk. megj.)

Megalkuvásról azonban szó sincs: Herbert már-már a cinizmusig szellemes, amellett lenyűgöző tudással rendelkező szakember, s ami egy kritikus esetében korántsem mellékes, elképesztő mennyiségű előadást látott és lát a világ minden tájáról. Saját bevallása szerint mielőtt megírta első kritikáját, kétezer előadást nézett meg – a létező világok legjobbikában ha mást nem is, ezt biztosan kötelezővé tenném minden leendő kritikus számára. Összehasonlítani és viszonyítani, elvonatkoztatni és elemezni csak úgy lehet, ha biztos alapról indulunk.

Nap mint nap megegyezik a forgatókönyv: Herbert provokatív, gondolatébresztő bevezetői után a közös beszélgetés és a vita halad a maga útján a Trafó emeleti próbatermében, töretlenül folytatódik a vacsorák alatt és az előadások között, sőt a hajnalig tartó off-programok helyszínén, magyarán a kocsmaasztalnál is. Korábban feltett költői kérdésünkre tehát itt a válasz – a Közép-Európa különböző szegleteiből, eltérő színházi hagyománnyal és tárgyi tudással, különböző elvárásokkal és nagyon más előzetes tapasztalatokkal érkező kritikusok (és mellék- vagy főállásban dramaturgok, rendezők, szóval színházi emberek) egy tulajdonságban mindannyian osztoznak: szenvedélyesen szeretik a színházat.

A szenvedély egyébként gyakran felszínre tör az öt nap alatt: például a Bodó Viktor új együttesének, a Szputnyiknak a Bérháztörténetek 0.1-ért odaítélt ifjúkritikus-díjról szóló döntést hosszas és érdemi vita előzi meg a zárónapon. Mint más előadások tárgyalásánál, van olyan, aki bombabiztos elméleti tudása bástyái mögül támadja a látszólagossá olvadó evidenciákat, más viszont kizárólag korábbi színházi tapasztalatai és élményei alapján értékel, és akad, aki bevallottan impressziói, szigorúan szubjektív benyomásai nyomán mond ítéletet. Az összkép meglepően és megnyugtatóan sokszínű, Ian Herbert pedig külön örül annak, hogy az általa legkevesebbre tartott előadás végül megkapja a kritikusok díját: ízlésrendőrségnek nyoma sincs…

A Trafó-beli beszélgetések mellett a szervezők célja volt az is, hogy a Goethe Intézetben a kritika helyzetéről rendezett, a konferenciától a kerekasztal irányába fejlődő találkozók is segítsék a magyar színházi kultúrával épphogy ismerkedő fiatal szakírók tájékozódását. A szándék dicséretes, az eredmény kétes: a külföldi kritikusok egybehangzó véleménye szerint egy-két érdemi megszólalástól eltekintve riasztóan konzervatív nézeteket valló, a kritikaírás új, az elektronikus médiumokban rejlő lehetőségei iránt süket – és nem mellesleg: angolul kommunikálni képtelen – hazai szakembereket ismertek csak meg. Sebaj, legalább van mit ledolgozni.
 
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál gyűjtőlapon olvashatják.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek