Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ISMERKEDÉSI ESTÉK

Szlovén program / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
2008. dec. 4.
A Szlovéniára vonatkozó földrajzi, gazdasági, történelmi adatok könnyedén elérhetők a könyvtárban vagy az interneten. Az ország színházi hagyományairól és jelenéről viszont gyakorlatilag nincs információnk. A Kortárs Drámafesztiválnak köszönhetően ez a fehér folt is beszíneződött. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.

Simona
Simona Semenic: Én, az áldozat (Forrás: Kortárs Drámafesztivál)

Előzetes mélyebb ismeretek és az átlagosan évadonkénti nyolcvan-száz, ottani körülmények közt érdemlegesnek mondott szlovén színházi premier megnézése híján a Budapestre érkező előadásokat saját kontextusukba nem tudjuk belehelyezni, ezért komoly összehasonlító elemzésre nincs módunk, mindössze benyomásokra támaszkodhatunk. Csak abból tudunk kiindulni, ami nekünk itt Magyarországon van, vagy amit szerte a világban tapasztalhattunk. Csak máshoz tudunk mérni, önmagukhoz vagy szlovén kollégáikhoz képest nem vizsgálhatjuk az alkotókat. (Így persze felmerül a kérdés, hogy fair-e számon kérni – sporthasonlattal élve – olyantól a világrekordot, akinek már az is nagy szó, ha a háztömb körüli versenyen célba ér.) Kortárs szlovén drámakötet magyarul 1985-ben jelent meg, a Gállos Orsolya készítette-fordította válogatás három szöveget tartalmazott, majd a Rádiószínházban még felvettek néhány darabot. A Szlovén Nemzeti Színház tavaly két estén vendégeskedett a Katona József Színházban: nem mondhatjuk, hogy komoly betekintésünk van abba, mi történik a határ túloldalán.

Via Negativa
Via Negativa: Would/Would not (Forrás: Kortárs Drámafesztivál)

A Kortárs Drámafesztivál showcase-én négy szlovéniai előadás szerepelt, továbbá két olyan produkció, ami szlovén színházi szöveg magyar nyelvű (fél)szcenírozását jelentette. A „rendes” előadásokban közös, hogy mind nagyon társadalompolitikus (bár ahogy az egyik szakmai programon kiderült, a háborús évekkel vagy a romák kérdésével nem foglalkozik), közéleti és színházi tabukat kíván döntögetni: a Bojan Jablanovec projektvezette, Grotowski nevét szájukra nem hiába vevő Via Negativa hét évig készült főbűnciklusának két darabját hozta el (a kevélységet középpontba állító Out, illetve a bujaság témáját feldolgozó Would/Would Not), Maja Delak Expensive Darlings című darabjával a táncosnő, tágabb értelemben a művészettel foglalkozó, abból élni akaró nő problémáit állította középpontba, a horvát Tena Štivičić Fragile!-jával érkező ljubljanai Mladinsko Színház a jugonosztalgiát sem mellőzve a múlt feldolgozását állította középpontba.

Fragile! (Forrás: Kortárs Drámafesztivál)
Fragile! (Forrás: Kortárs Drámafesztivál)

Mindegyik szcenírozott produkció deklaráltan az előadók és a nézők közötti határok, a negyedik fal lebontásával kísérletezik akár úgy, hogy a játszó interakcióba lép a nézőtéren ülővel, akár a blue box-technika használatával, erősen, már-már erőltetetten provokál a meztelenséggel, az alkotás nehézségeinek túlartikulált kimondásával, a humor pedig nem annyira szofisztikált, mint inkább kínos és a faviccek szintjén mozog. Maja Delak esetében mindezek még azzal is jártak, hogy a koreográfus-táncos az ellenkező (értsd: nem rajongó) véleményeket nem együttgondolkodásra serkentő vitaalapnak tekintette, hanem erőszakkal el akarta fogadtatni saját, meglehetősen korlátolt, csupa klisére és nagy elméletek maga által egyszerűsített változataira építő álláspontját.

Maja Delak: Expensive darlings (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Maja Delak: Expensive Darlings (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A négy előadásból három létrehozásában produkciós házak közreműködtek (a legjelesebbek a Maska, a Bunker, az Exodos, a Cankarjev dom), amelyek a projekt színpadra állításáig tudják segíteni az alkotókat, a továbbjátszásban már nem, így aztán számos esetben előfordul, hogy két-három este után a munka a múlté lesz. A kortárs szlovén színház saját határain túl nehezen lép, a külföldi meghívások személyes kapcsolatok meglétén múlnak. Nincs az országban olyan állami vagy magán nonprofit szervezet, amely felvállalná a promóció ódiumát. Bár a volt jugoszláv tagállamok közül Szlovénia nyerte el leghamarabb függetlenségét, a háború alig érintette, gazdasága relatív magas szintről indult, 2004 óta az Európai Unió tagja, színházi fesztiváljai évtizedek óta működnek (az országos színházi fesztivál, a Borštnik 1966 óta, a kortárs drámáé 38 éve), a Színikritikusok Nemzetközi Szervezete és a Nemzetközi Színházi Intézet most kezd éledezni tetszhalott állapotából. A fesztivál idején Budapesten vendégeskedett a Cankarjev dom színházi és táncos produkcióiért felelős Alja Predan, illetve a Ljubljanai Egyetemen tanító Barbara Orel, akik egyetértettek abban, hogy a körülbelül azonos arányban klasszikust, kortárs drámát és modern XX. századi műveket repertoáron tartó szlovén színházak, amelyek nem kísérleteznek új terekkel, és a rendszerváltás óta nem pozicionálták magukat újra.

Kívülről irigylésre méltó a helyzet a gazdasági paramétereken túl: a kultúra napja ünnepnap Szlovéniában, a Borštnik díjátadóját egyenesben közvetíti a köztelevízió, több nemzetközi fesztivál van évente (Dave St-Pierre Társulata például épp Ljubljanából, az Exodos fesztiválról érkezett a Trafóba). Az előadásokat látva mégis az az ember érzése, hogy ők akarják feltalálni a spanyolviaszt. Arra viszont fölösleges energiát fordítani, amit mások már megtettek.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek