Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TÉNYLEG OLCSÓ

Dave St-Pierre: Egy kis gyöngédséget, a francba is! / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
2008. nov. 30.
Tavaly is untam, idén is unom, és nem értem a felhajtást körülöttük. Azt hiszem, számomra kevés érdektelenebb dolog létezik, mint más önelégült infantilizmusához/cinizmusához és – ne hagyjuk ki a legfontosabbat – érzelgősségéhez asszisztálni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Jelenetkép
Jelenetkép

Alighogy Dave St-Pierre társulatának férfitagjai meztelenül rohangászni kezdenek a nézők széksorai között, előttem egy középkorú nő máris önfeledten csipkedi az arcába lógó, csupasz segget. Ahogy az ellenszenves narrátor találóan le is szögezi: olcsó a táncos, és bármit megcsinál. A bármi végpontja persze természetesen nem a meztelenség, édesmindegy, hány hímtag himbálózik éppen a teremben. Még csak nem is a pornográfia, felőlem ugyan addig ál-maszturbálhatnak a szereplők, míg meg nem unják.

trafodavestpierre%209

A bármi végpontja az, hogy a szereplők tönkrevágják a testüket, hiszen a limitált táncos részek arról szólnak, hogy behajlított, felrántott lábbal felugranak a levegőbe, és rendre a térdükön landolnak. Térdvédő ide vagy oda, ez egyszerűen tilos. Fontos, amiről a narrátor beszél, (mellesleg Enrica Boucher szövege a legerősebb ebben az egész feltupírozott hancúrban), mert nem viccel, igazat mond: tényleg bagóért teszik tönkre a testüket társulat tagjai, itt ők valóban fogyóeszközök, pedig ezért szétszedni a testüket egyszerűen nonszensz.

trafodavestpierre%203„Láthatják, nem jelmezekre költöttük a pénzt” – fecseg tovább a szarkasztikus narrátor-díva, majd beavat minket az előadás financiális hátterébe: mindez időhúzás csupán. A meztelenségnek pedig ebben a groteszk formában van egy nagyon lehangoló hatása, a testek profanizálódnak, megfosztatnak minden varázsuktól, személyességüktől, ezáltal vonzerő nélkülivé satnyulnak. Ahogy röhögve odariszálnak a fotóshoz a táncosok, és a kamerába nyomják a nemi szervüket, az azt jelzi, nincs titok, mindent szabad. Leárazott testek egy turkálóban.

Tájékoztatva vagyunk, amikor az első húsz percet, a meztelen inváziót „túléltük” , a további fenyegetéseket molesztálásunk folytatásáról pedig szerencsére nem váltják be. Különben minden elidegenítősdi csak arra szolgál, hogy belássuk, a gyöngédség iránti vágyunk végtelenül szánalmas. A narrátor ajakbiggyesztve szemlélteti, mennyire megaláztatja magát az ember, ha arra vágyik, hogy szeressék: kirendel egy nőt és egy férfit, a nő jajgatva nyújtogatja a kezét a férfi felé, majd siránkozva öleli, később lendületből rávetődik – hiába. Ugyanez meleg verzióban két férfi között: eleinte csupán karikírozva az előzőket, majd ugyanolyan vehemens fájdalommal vágyakozva – hiába. „Én is ilyen voltam” – szögezi le a narrátor a sok fölös hevület láttán, és ezen a ponton ideje gyanakodnunk, hogy még lesz belőle puding, és valóban.  

Encira Boucher. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Encira Boucher. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A tavalyi előadást még viszonylag viccesnek tartottam, és néhány poén ebbe az előadásba is jutott, csak hát olyan vaskos ez a humor, hogy megárt belőle a túladagolás. Mert persze egy ideig tényleg vicces egy szőke parókákkal felszerelkezett, magas hangon csipogó, meztelen férfi tánckar, akik a romantikus balettek női tánckarának édeskés stílusát parodizálják édelegve, na, de meddig? Öt percig, tízig? Mindesetre száztíz percen át biztosan nem az. Tanulság: a harmadára lehetett volna húzni a pucér csoportterápiát.

A végén a táncosok ásványvizes palackokkal fellocsolják a színpadot, meztelenül csúszkálnak a padlón, (majd a kétségbeesetten cirkáló narrátor kivételével) párokba fejlődnek. Nagyszerű, de ettől sem a kozmikus testvériség érzete önt el, legfeljebb annyi: ügyes trükk, kár, hogy immunis vagyok a giccsre.
 
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál gyűjtőlapon olvashatják.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek