Szentkirályi Műhely: Poyntz Hall / MU Színház
2008.11.25.

A Szentkirályi Műhely Poyntz Hall című produkciója sok türelmet kíván befogadójától. És nemcsak türelmet, hanem elő- és utótanulmányokat is a meglehetősen széttartó mozaikok összeillesztéséhez. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.

Székely B. Miklós és Monori Lili
Székely B. Miklós és Monori Lili

Mindenesetre úgy tűnik, az 1600-as években vagyunk, Dimitrij és Marina Mniszech történetét látjuk valami egészen elképesztő tálalásban, jónéhány műanyag játékállat és egy élő tyúk (vagy Pekka kakas?) közreműködésével.

Székely B. Miklós a falra ragasztott, szárnyasikonra emlékeztető, összefirkált papír előtt monologizál. Kezében filctoll, és úgy rajzolja körbe magát, mint ahogy az utcai baleseteknél szokták a testeket. A papíron liláskék vonalrengeteg kavarog, hunyorítva még absztrakt festménynek is elmegy. A szenvtelen önvallomásba belekotyog egy tyúk: kárál, csipeget, ide-oda totyog, a színész hangja meg elveszik a kotyogásban. Ettől a párhuzamosságtól viszonylagossá válik a két hanghatás, és ehhez jönnek később még más bizarr zajok is, egy gombnyomásra csaholó műanyag kutya és néhány recsegve harsanó orosz induló. A díszlet meglehetősen esetleges, de meglepő, például láthatunk elszáradt karácsonyfát lila dísszel, akad egy régi írógép (a cárnak ezen pötyög levelet Monori Lili, azaz Marina), a szereplők kis sámlikon ücsörögnek, a világítást pedig úgy oldják meg a szereplők, hogy a földön heverő lámpákat oda tekerik, ahol fényre van éppen szükség.

Ujlaki Béla
Ujlaki Béla

Ujlaki Béla többnyire újságot olvas, kvázi-civilként van jelen, ha közbeszól, szinte érthetetlen, amit mond: dadog, elnyeli a szavakat. Viszont ő az, aki Dimitrij múltját valamennyire felfedi: furcsa, piros lavórban egy felnőttarcú baba üldögél, azt pólyázza-pelenkázza (?): talán arra utalva, hogy Dimitrijt meg akarták öletni kisgyermekkorában, de a bérgyilkosok helyette egy társát tették el láb alól, így ő megmenekült.

Székely B. Miklós és Monori Lili
Székely B. Miklós és Monori Lili

Monori Lili bepamacsolja Székely B. Miklós arcát borotvahabbal, és egy hatalmas karddal borotválni kezdi, közben pedig meglehetősen sajátos évődés zajlik kettejük között: egy inkább ambiciózus mint szerelmes nő vár arra, hogy a leendő cár felesége legyen. A férfi viszont bevallja, hogy ő csupán Grigorij, egy szökött szerzetes, nem Dimitrij, de Marina ragaszkodik hozzá, hogy szerezze meg a trónt, akárki is, csak azután beszéljen szerelemről.

Mindenki civilben van, a történelem cafatai profánabbul és ironikusabban már nem is lehetnének tálalva. A szereplők mintha csak otthon, a konyhában beszélgetnének, mégis éppen a hangsúlyozott pátosztalanságnak köszönhetően mállik le végre a történelemkönyvek illuzórikus, „objektív” igazsága, és szálazódik szét a történet számtalan szubjektív, bizonytalan benyomásra. Az előadásban mindenkinek csak a saját igazsága a valóság – ha Virginia Woolf közbelép valamilyen módon, hát emiatt.

Poyntz Hall. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Poyntz Hall. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Mindenesetre a záróképben a tyúk, három műanyag ló – az egyik valamiféle hosszú, platinaszőke sörényű Barbie-póni – egy bukfencező, felhúzható kutya és egy WC-papírral körbetekert, piros lavórban csücsülő baba bevonul Moszkvába a felharsanó zene hangjára…

Bár meglehetősen zavarbaejtő az előadás, egyáltalán nem unalmas, mivel nagyon kell figyelni, hogy bármilyen összefüggésrendszert, de legalább kapaszkodót találjunk a totális bolondokházában, mielőtt a műanyag állatok tényleg átveszik a hatalmat. Monori Lilit és Székely B. Miklóst pedig el lehet nézni bármennyi ideig, végeredményben bármit is csinálnak.


Vö. M.G.P.: Poyntz Hall

Szereplők:  Monori Lili, Székely B. Miklós, Ujlaki Béla, Pekka kakas
Megítélt támogatás: 900 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Virginia Woolf: 1939 - Poyntz hall - Egy látványos régi ház című művének színrevitelére (2007)