Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BECSERKÉSZNI LIGETIT

UMZE Kamaraegyüttes: Kalandozások Ligetivel
2023. jún. 3.
A BMC káprázatos centenáriumi Ligeti-fesztiváljának a május 25-i koraesti hangverseny volt az egyik tetőpontja. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

A program első műsorszámai a zárást jelentő két kiemelkedő mű, az Aventures és a Nouvelles aventures előkészítéseként szolgáltak, vagy úgy is mondhatjuk: becserkészték azokat, egyre szűkülő körökben mozogva irányítva feléjük a hallgatóság figyelmét, érdeklődését.

vajda gergely original 167208
Vajda Gergely

A nyitószám, a zeneszerző fiának kompozíciója, a család irányából közelített Ligeti Györgyhöz. A következő kettő kortárs szerzők főhajtása a nagy pályatárs előtt (a BMC honlapja „Ligeti emlékére készült” kompozíciókat említ, jóllehet egyikük még 1984-ben keletkezett). A szünet után már az ünnepelt művei következtek, de előbb hangszeres darabok hangzottak fel, s csak utánuk érkeztünk el a súlyponti vokális művekhez.

Lukas Ligeti 1997-ben, amerikai felkérésre komponálta Dambangoma című darabját fuvolára és ütőhangszerekre. Édesapjához az afrikai tradicionális zene iránti érdeklődése által kapcsolódik a darab, amelyet ezúttal Ittzés Gergely és Holló Aurél előadásában hallhattunk. A repetitív tendenciák, a diatónia meghatározó szerepe és az ütők „kvázi-afrikai” hangzásvilága vonzó, határozottan üde és izgalmas hatást keltve vegyülnek egymással; s a két előadó is mindvégig megőrizte e sajátos kis világ felfedezésének izgalmát.

Georg Friedrich Haas Hommage à György Ligeti című korai kompozíciója az ajánlás címzettjének egy korábbi korszakához kapcsolódik, s az előadót és a hallgatót egyaránt próbára teszi. Itt a mikrointervallumok Ligetijére reflektál a szerző szinte jelen időben. A mű két zongorára, két kézre készült – ami azt jelenti, hogy az előadó két keze szinte mindvégig más klaviatúrán játszik. Ehhez a klaviatúrákat közvetlenül, a jobb egyidejű elérhetőség érdekében tompaszöget alkotva kell egymás mellé helyezni. Ebben az esetben a játékos, Kiss Péter dolgát az is megkönnyítette, hogy két viszonylag keskeny elektronikus hangszeren játszott, amelyeknek a hangját hangszórók sugározták a közönség felé. Ez a megoldás ugyanakkor zenei szempontból is előnyös volt. A darab hatása ugyanis azon alapul, hogy a két zongora hangolása egy negyedhanggal eltér egymástól, ezért a két hangszeren leütött legegyszerűbb hangzatok is szélsőségesen gazdag és szabálytalan különbségi hangokat és felhangsorokat generálnak. A mű nagy részében sűrűn repetált fortissimo akkordokat játszik az előadó, s a hangszórók által tovább fokozott hangerő 15 percig talán megterhelő a hallgató számára, viszont jobban érzékelhetővé teszi a kombinációs hangokat – és óvja valamelyest az előadó csuklóját az elmerevedéstől. A két kéz akkordjai azután szinte követhetetlen lassúsággal módosulnak, és a mű folyamán a legmélyebbtől a legmagasabb hangtartományig kúsznak. A hallgató azonban, ha felismerte, hogy érdemes nem csupán a leütött hangokra figyelni, a kombinációs hangok megunhatatlan kavalkádját élvezhette. Többek közt Kiss Péter jóvoltából, aki hallatlan állóképességgel tartotta fenn egész idő alatt ugyanazt a tempót, hangerőt és acélos billentést.

molnaranna
Molnár Anna

Az első félidő utolsó darabja, a kolozsvári Adrian Pop kompozíciója, ősbemutatóként hangzott fel, Gulliver utazása Kylwiriában – in memoriam Ligeti György címmel. Kylwiria, tudjuk, Ligeti gyermekkorban kitalált és részletesen kiszínezett fantázia-országa; a nagybőgőre és két játékos által megszólaltatott ütőhangszere írt darab pedig afféle szöveg nélküli színpadi jelenet, mogyoróhéjba zárt Ligeti-operaparódia. Hogy nem kell egészen komolyan vennünk „abszolút zeneként”, arra az is utalt, hogy a „főszereplő” bőgőjátékos afféle háromszögletű Gulliver-kalapot viselt, s az a helyzetkomikum létrehozásában is szerepet játszott. Nem tudjuk persze pontosan, hogy Kylwiria mely tájain járunk – előbb talán a természetben, szabadon szálldosó-vijjogó madarak között, utóbb valami elvarázsolt helyen, félig lebegő állapotban, mennyei üveghangokban gyönyörködve –, annyi biztos, hogy időközben kalapos hősünk elszunyókál, és két társa, bár találékonyan próbálkoznak, nemigen képes felébreszteni őt. Ez a darab tehát a játék aspektusát ragadja meg Ligetiből, és tölt meg vele egy igényesen szórakoztató darabot, amelyet Gyetvai Gábor (nagybőgő), illetve Holló Aurél és Schlanger Tamás (ütők) kedves humorral és közben magas zenei színvonalon és érzékenységgel adott elő.

A szünetet követően Ittzés Gergely (fuvola), Horváth Béla (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Jankó Attila (fagott) és Börzsönyi Máté (kürt) – az est folyamán fellépő összes hangszereshez hasonlóan az UMZE Kamaraegyüttes művészei – játszott el egyhuzamban 16 fúvósötösre komponált tételt. Előbb a „budapesti” Ligeti egyik legfontosabb (zongora)művéből, a Musica ricercatából kiválasztott és 1953-an fúvósötösre átírt hat tétel, a Six bagatelles hangzott fel, majd a másfél évtizeddel későbbi Tíz darab fúvósötösre következett. A kontraszt természetesen hatalmas a két sorozat között, többek között a korai ciklus nyílt népdal-parafrázisai révén is. A briliáns előadás azonban remekül emelte ki a korábbi darabokban is és következetesen konstruktív (bi)tonális építkezésből eredő harapós disszonanciákat, és azt a merészen újszerű hangot, ami miatt a zárótételt már a bemutató előadáson el kellett hagyni. A gesztusok, hangszínek, szinte konkrét zajok, villanások és makacs, motorikus anyagok pedig a fúvósötös hangzási lehetőségeinek valóságos enciklopédiáját idézték fel Ligetinek a fúvósok Kylwirájában tett felfedezőútja nyomán.

A két Aventures azután valóban a koronát tette fel a hangversenyre. A karmesteri dobogón Vajda Gergely gondoskodott a hangszeres effektusok velőtrázó erőteljességéről és kíméletlen precizitásáról, a három énekes – Sarah Defrise (szoprán), Molnár Anna (mezzoszoprán) és Harald Hieronymus Hein (basszbariton) – pedig egészen parádés módon játszotta, énekelte, ripacskodta el ezt a véresen komoly komédiát, a szöveg, a lemeztelenített vágyaknak és elemi indulatoknak a nyelv közvetítő szerepe által sem domesztikált kavalkádját. Talán a legjobb komikusnak – ha tetszik, bohócnak – Hein bizonyult, Molnár Anna viszont „nagyáriájában” volt ellenállhatatlan; Sarah Defrise pedig afféle energiabombaként játszott meghatározó szerepet mindkét darabban.

Helyszín: Budapest Music Center; időpont: 2023. május. 25.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek