Kétéves előkészület után látott napvilágot idén január 10-én az angol kiadású Spare a Penguin Random House kiadásában, melyet dicséretes gyorsasággal követett a magyar fordítás a Corvina kiadó gondozásában, nyilván a folyamat felgyorsítása érdekében két műfordító, Németh Anikó Annamária és Szepes András összjátékának gyümölcseként. A Tartalék szövegének egységesítésében szaklektorként nagy szerepet játszhatott Kúnos László, a kiadó korábbi igazgatója. Érdekes módon éppen ezekben a napokban kerültek nyilvánosságra szaftos részletek arról, hogyan zajlott a kaliforniai Montecito birtokon élő Harry és szellemírója, J.R. Moehringer együttműködése.

A Pulitzer-díjas szerző, akinek hírnevét  az André Agassi-életrajz alapozta meg, a The New Yorker hetilap hasábjain számolt be arról, milyen azonnali kötődés alakult ki Harry és közte. Az affinitás oka, hogy mindkettőjük életében meghatározó jelentősége volt édesanyjuknak, igaz, Harry 13 éves volt, amikor édesanyja, Diana walesi hercegnő meghalt, míg az amerikai író-újságíró ezen a tragédián nemrégiben esett át. Hasonlóan közös vonás, hogy édesapjukhoz fűződő kapcsolatuk ellentmondásosnak nevezhető. Károly király hűvössége, távolságtartása, lobbanékony természete persze nyílt titok, de Moehringer kitárulkozásából kiderül, mennyire nem volt jelen az ő édesapja sem az életében. Az egymillió dollár körüli tiszteletdíjon túl az amerikai tollnok nyilván annak se tudott ellenállni, hogy Harry herceggel „havernak” tekintették egymást. A barátság azonban nem volt tökéletesen harmonikus.

A Tartalék, mint arról oly sok szó esett az elmúlt hónapokban, a leggyorsabban szétkapkodott tényirodalmi kötet Guinness rekordját vívta ki magának az Egyesült Királyságban, de az Egyesült Államokban nem sikerült maga mögé utasítania Barack Obama önéletrajzának első napi „teljesítményét”, a kitalált történetek között pedig egy másik Harry, J.K. Rowling Harry Potterje mögött maradt le az első napos bestsellerlistán. A becslések szerint immár több mint 3,2 millió példányban elkelt memoár nyomán Moehringer maga is Harry és Meghan sanyarú sorsára jutott: egy alkalommal egy fotós az autója elé ugrott, amikor fiával haladt az úton, röviddel később pedig a Daily Mail tudósítója kukucskált be házának ablakán. A médiavihar kellemetlenségeit az eladott példányszám és Harry „könnyes szemmel” kimutatott elégedettsége többé-kevésbé kárpótolta.

A Tartalék akkora előzetes és utólagos publicitást kapott, hogy a magyar olvasónak csak ki kell pipálnia, vajon megtalálja-e a 407 oldalon mindazt a szenzációt, melyeknek köszönhetően Harry herceg visszaemlékezése egyáltalán egy lapon említhető Obamával és Rowlinggal. Bár a királyi családból való kiiratkozását 2020 januárjában bejelentő és ugyanennek az évnek a végén Amerikába költöző pár korábban a hírhedt Oprah Winfrey-interjúban, majd Netflix-sorozatában sem takarékoskodott meghökkentő részletekkel, Harry emlékezetében további rengeteg közérdekűnek vélt érdekesség is akad. A Tartalék keserű bevezetőjéből kivehető, mi volt a célja a sikerkönyvvel.

Nagyapja, Fülöp edinburgh-i herceg 2021. április 17-i temetése után Harry Frogmore Parkban találkozott édesapjával és bátyjával. A rideg, távolságtartó beszélgetésből döbbent rá arra, hogy nem tudják, miért ment el Amerikába. „Ha pedig nem tudják, miért mentem el, akkor talán azt sem tudják, ki vagyok. Egyáltalán nem. Lehet, hogy soha nem tudták”. Harryt „feltüzelte a felismerés” és úgy érezte, „el kell nekik mondania”. De akkor és ott sem a rendelkezésre álló idő, sem a gyász, sem Károly és Vilmos lelkiállapota nem tette ezt lehetővé. Ám „most azt mondom: Apu? Willy? Nagyvilág? Mindenki készen áll? Akkor vágjunk bele.”

A kitüntetett figyelmet kiváltó „újdonságok” közé tartozik Harry kábítószerezése már tinédzser korában. A herceg beismeri, amit akkoriban a brit bulvársajtó állított, a Buckingham-palota pedig hevesen tagadott, hogy „természetesen… fogyasztott kokaint” 17 éves korában. Igaz, „nem volt nagy durranás és nem is dobta fel különösebben, de valamiért mégis máshogyan érezte magát, és ez is volt a fő célja. Érezni akarta ezt a különbséget”. Most ugyanezek a lapok felvetik a kérdést, vajon hogyan kaphat ezek után Harry amerikai letelepedési engedélyt. Az egykori százados ennél is merészebben taglalja szolgálatának fontos részleteit: nem büszke rá, de nem is szégyelli, hogy összesen huszonöt afgán személyt gyilkolt meg két katonai missziója idején. S ezzel akár a megtorlást is kockáztatja maga és családja ellen.

A Tartalék igen jelentős része Meg és Harry sérelmeinek sorozata. Nem maradhatott ki belőle és az eddigi ismereteket felülírja a herceg interpretációja az esküvőjük előtti koszorúslány-ruha vitáról. Harry szerint Katalin ríkatta meg Meghant, amikor négy nappal a ceremónia előtt minden kislány öltözetét átszabatta, de különösen Sarolta ruháját tartotta túl nagynak, hosszúnak és bőnek. Meghan addigra az esemény súlya és egyéb, többek között a királynőtől kölcsönkért tiara körüli viták miatt amúgy is padlón volt, de édesapja, Thomas Markle árulása az összeroppanás küszöbére juttatta. Katalinban akkor még volt annyi tisztesség, hogy másnap reggel egy csokor virággal fejezte ki sajnálkozását. Új megvilágításba helyezi a könyv a Harry imázsát még 2005-ben súlyosan megrongáló esetet, amikor egy jelmezbálon náci egyenruhában jelent meg. Most azt állítja, Vilmos és Katalin tanácsát kérte ki, hogy melyiket válassza a két tételre szűkített listából, egy brit pilóta uniformisát, vagy egy homokszínű náci egyenruhát, horogkeresztes karszalaggal és barettel. „Azt mondták, legyen a náci egyenruha…” – írja Harry. A bulin hahotázással fogadott kosztümöt egy résztvevő lefotózta, majd némi alkudozás után 5000 fontért eladta a fényképet, ami „hetekkel később bombasztikus címek kíséretében a világ összes újságjában megjelent. „Heil Harry! és Az aberrált Örökös” – csak néhány példa ezek közül.

A 38 éves Harry legsúlyosabb támadásai 40 éves bátyja ellen irányulnak. A korábbiaknál konkrétabb állítás, hogy Vilmos egy 2019-es összeütközés során „modortalannak” és „durvának” nevezte Meghant, majd megdöbbent testvérével bonyolódott szóváltásba, „megragadta a grabancát, elszakította a nyakláncát és lelökte a földre”. A Nottingham Cottage-ben lezajlott konfrontáció után Harry kiparancsolta otthonából Vilmost. „Nem sokkal ez után bejelentették, hogy megszűnik a két királyi háztartás közös hivatala. Többé nem dolgoznak együtt semmilyen minőségben. A Mesés Négyesnek… annyi”.

A Tartalék utószava a II. Erzsébet halála körüli igazságtalanságokat dolgozza fel. Ki ne emlékezne ma is arra, hogyan tiltotta meg Károly, hogy Meghan is haladéktalanul Balmoralba siessen Harry oldalán? Távoltartása érdekében inkább Katalint is hátrahagyták, de mire Sussex hercege egy charterjárattal magányosan Balmoralba érkezett, II. Erzsébet már nem volt életben. Már csak holttestétől búcsúzhatott el, „azt suttogva, reméli, hogy boldog és együtt van Nagyapával. Azt mondta, csodálja, amiért az utolsó leheletéig tette a kötelességét”.

Az életrajzot olvasva egyértelmű, hogy Harry kaliforniai luxuséletmódja ellenére sem dolgozott fel még jó néhány dolgot. Mindenekfelett édesanyja korai, 36 évesen bekövetkezett halálát, amit egyaránt ír Károly, a „házasság harmadik tagja”, Kamilla és a lesifotósok szüntelen üldözésének számlájára. Nem békél meg tartalék mivoltával sem, mintha a trónörökös öccsének lenni végzetes tragédia és nem egy hasznosan és kellemesen eltölthető élet lehetősége lenne. A harmadik állandóan visszatérő motívum mindaz a vélt és valós igazságtalanság, ami Meghannal történt, különösen az udvar fajgyűlöletének megnyilvánulásai. Az olvasó helyenként egyoldalúságra gyanakszik. Míg Harry súlyos vádakkal illeti családját, nekik nincs lehetőségük megvédeniük magukat. Igaz, véleménye szerint az udvari kiszivárogtatások és lejáratások „számtalan könyvet tennének ki, sok millió szó hangzott el az ő és felesége kicsinálására, amíg csak nem kényszerült hazája elhagyására”.

Nehéz nem képmutatónak tekinteni Harry, vagy ahogy meglepő módon, a Tartalék szerint Vilmos ugratva nevezi, „Harold” vállalkozását. Hogy gondolhatja valaki, aki folyamatosan perben-haragban áll a sajtóval személyiségi jogai megsértése miatt, hogy a királynőtől lefelé mindenki szabad préda, bármit lehet állítani róluk, hiszen ők híresen „nem magyarázkodnak, nem panaszkodnak”? Veszteségének és alaptermészetének betudható mentális problémái rokonszenvet keltenek, a visszaemlékezésnek mégis erős pénzszaga van. Attól a gondolattól is nehéz szabadulni, hogy csak idő kérdése, mikor keresi majd Meghan a gyakorta említett, de nem gyakorolt „megbékélést”  saját, bizonyára nem kevésbé vitriolos memoárjával.

A királyi családról rendszeresen cikkező újságíró számára feltűnő, hogy a szokástól eltérően a magyar kiadás angolul nevezi meg például a magyar sajtóban Vilmos és Katalin Saroltaként emlegett kislányát, c-vel írja Kamilla királyné nevét, és a Royal Rota fordítása is lehetne inkább az „udvari tudósítók zárt köre”.

A könyv adatlapja itt található.