Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HÓVAL TAKART, PILLANATBA FAGYOTT ANATÓLIA

Nuri Bilge Ceylan: Elszáradt füvekről / 76. Cannes-i Filmfesztivál
2023. máj. 21.
nuri bilge ceylan elszáradt füvekről revizoronline
Ideiglenes együttlétre kényszerülő kisszerű életek anatómiája rajzolódik ki a török Nuri Bilge Ceylan alkotásában, ahol tehetsége minden korábbinál kiforrottabban és sokoldalúbban mutatkozik meg. A 2023-as Cannes-i Fesztivál első remekműve. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Azt, hogy milyennek látnak a bennünket körülvevők, sok esetben nem csupán az dönti el, hogy általában mit teszünk vagy mit mondunk, hanem hogy a konkrét interakciók itt és mostjában miképpen sikerül megnyilvánulnunk – és ez legalább annyira függ attól, hogy milyenek vagyunk, mint attól, hogy milyen kommunikációs helyzet jön létre az adott pillanatban. A török slow cinema legnagyobb mestere legújabb filmjében magával ragadó intenzitással merít el bennünket olyan kétértelmű szituációkban, amelyekből leginkább csak az emberi személyiségek megítélhetetlen sokszínűsége és a másik gondolatainak végzetes beláthatatlansága derül ki.

Nuri Bilge Ceylan ezúttal Anatólia keleti vidékének távoli, rideg és jellegtelen kis falujába kalauzol bennünket, ahova a téli szünet után nagy havazás közepette érkezik vissza Samet, a helyi általános iskola rajztanára. Ez a vidék azért különleges, mert úgy tradicionális, hogy az iszlám mindennapi viselkedést látványosan korlátozó szabályai (nők viselete, alkoholfogyasztás) kevésbé vannak jelen.

A korábbi filmjeiben mutatott látványos helyszínekkel (mondjuk a Téli álom Kappadókiájával) ellentétben itt semmi szemet gyönyörködtető vagy akár minimálisan érdekes látvány nem fedezhető fel, és ennek megfelelően egy kivétellel az egész tantestület ideiglenes kényszernek, a tanári pálya kötelező kitérőjének tekinti a néhány éves kihelyezést. Az egyetlen kivételt a pásztor szülőktől származó Kevlan (Samet lakótársa) képezi, aki a kötelezően előírt négy évnek szinte a dupláját letöltötte már itt.

nuri bilge ceylan elszáradt füvekről revizoronline

A képek forrása: MAFAB

A széttartó, és gyakran egy-egy beszélgetésben hosszú időre belassuló narratívának két csomópontja, sűrűsödése van. Egyrészt a két lakótársat két kiskamasz diáklány feljelenti, hogy túlzottan „barátságosan” viselkedtek velük, másrészt ők ketten egy Ceylannál már megszokott szerelmi háromszögszerűségbe keverednek a gimnázium aktivista, robbanásban lábát vesztett tanárnőjével.

További részleteket a több mint háromórás film cselekményéből nem a spoiler miatt nem érdemes felfedni, hanem mert szinte nem lényeges, illetve mert igazából elmondhatatlan. Saját használatú definícióm szerint a valódi költészet ismertetőjegye, hogy nem igazán lehet megmondani, miről szól, mert a mondanivaló olyan szorosan fonódik egybe a szavak plaszticitásával, hangzásával és ritmusával, hogy egyenértékűvé válva azok jelentésével, darabjaira szedi, dekonstruálja azok textuális tartalmát. Ebben az értelemben érzem költészetnek Ceylan legújabb filmjét, ahol nem lehet rögzített történetet vagy tanulságot megfogalmazni, mert minden, amiről szó van, teljes mértékben a szituációk jelenidejében lelhető fel csupán: a dialógusok tempójában és hangszínében, a helyszín tárgyaiban és fényeiben, a szereplők testtartásában, egy tekintetben, egy ajakbiggyesztésben.

És bár persze mindig a rendezőt és a színészvezetést dicsérjük, ezúttal a színészek kivételes partnerei Ceylannak abban, hogy végletesen és véglegesen az adott pillanatba, az emberek kényszerű vagy éppen vágyott együttlétének interperszonális valóságába horgonyozzák le a „jelentést”. Különösen a Sametet alakító Deniz Celiloglut és a Nuray szerepében remeklő Merve Dizdart érdemes kiemelni, már csak azért is, mert eddig legfeljebb török tévésorozatokban jutottak el hozzánk, nemzetközi színtérre jutó mozifilmekkel nem volt dolguk.

A Száraz fűszálakat csak akkor lehet megérteni, ha feladjuk a képen kívüli információk és tanulságok keresését, és csak arra figyelünk, ami előttünk látható-hallható. Ceylan ugyanis az emberek személyközi viszonyaiba enged betekintést, de úgy, hogy a dialógusok nem az adott helyzeten kívül/előtt/után történtekről tudósítanak, hanem csakis a két-három ember adott pillanatban létrejövő kommunikációjáról szólnak. Az a különleges, hogy az egyes szereplőkről nem általános jellemzőket tudunk meg, hanem ezek töredékes, pillanatnyi és ambivalens lenyomatait látjuk a konkrét helyzetekben: felfedezünk-e valamilyen problémát a gyerekekkel való interakciókban? Látjuk-e pillanatnyi bosszú vagy rosszindulat jelét? Feltűnik-e a kicsinyesség, az áltatás nyoma? Képesek-e a felek megfordítani egy rosszul indult beszélgetés hangnemét?

Mindezt Ceylan meglepően eklektikus formanyelven jeleníti meg: van olyan tízperces csoportjelenet, amit egyetlen snittben vesz fel, mást nagyon rövid snittekre plánoz, máskor hagyományos beállítás-ellenbeállítás szerkezettel dolgozik, de olyan is van, hogy Wong Kar-Wai stílusában a dialóg minden vágásánál tengelyugrást követ el. A legkülönlegesebb a film egyik csúcsjelenete, mikor a két főszereplő a nő nappalijában beszélget vacsora után, és ahol a színészi játék, a környezet, a világítás és a kameraállások olyan különleges harmóniában vannak, ami egyszerre visszafogott (tehát engedi érvényesülni a színészi játékot és a szöveget) és teszi érzékelhetővé a megmutatás mikéntjét. Ráadásul ennek a jelenetnek az a tétje, hogy a két főszereplő képes-e a bizalmatlanság talajáról induló beszélgetést az intimitás irányába fordítani, így a formanyelvi megoldások valójában nem csak annak megmutatására szolgálnak, amiről szó van, hanem valahogy azt is fel kell tárják, amiről szónak kellene lennie, vagy ami csak lehetőségként van jelen a szituációban.

Ceylan saját tarkovszkiji ihletésű filmkészítését mintha a román újhullám színészvezetésével és dialógjaival keresztezte volna, de ez utóbbi gyakori moralizálásának és egyértelműségeinek elhagyásával. A Száraz fűszálak minden perce magával ragadó moziélmény: kisstílű emberek jelentéktelen sorsai egy jellegtelen vidéken – egy feledhetetlenül nagy formátumú filmben.

A film adatlapja a Cannes-i Fesztivál honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek