Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MOZGÁSTÉR

Táncpaletta 2008 / Magyar Állami Operaház
2008. nov. 20.
Tizennyolcadik alkalommal rendezi meg gálaestjét, „elegáns tánckoncertjét” a Táncművészet című lap, s főszerkesztője, a gála szerkesztő-rendezője, Kaán Zsuzsa. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.

Balról Kaan Zsuzsa az esten
Kaán Zsuzsa és Kálmán Tamás

A folyóirat, s a korábbi estek programjai pontosan érzékeltetik, milyen értékrend szerint kerültek meghívásra a fellépő együttesek-táncművészek. A struktúra, a szerkezet kipróbált, statikus: az idők szele „belülről” érinti. Ha, és amennyiben.

Kaán Zsuzsa a kétszázharminc táncost felvonultató est műsorfüzetében közölt, egyes szám első személyben írott köszöntőjében egyfajta hitvallást tesz, egyben érzékelteti: a válogatásért maga vállal felelősséget, az hűen tükrözi saját értékrendjét. Természetes, hogy a felkért alkotók-előadók örömmel eleget is tesznek az invitációnak, hiszen – mint ez az estet felvezető, főszerkesztői köszöntőben nyomatékkal el is hangzott – a Magyar Állami Operaház az ország első színháza, ahol – tegyük hozzá – fellépni a meghívottak zöme számára csak örök álom maradna.

Szerelmi álmok
Szerelmi álmok a LORIGO TSE versenytáncosainak előadásában

„A minőség a legméltóbb helyen!” – olvassuk a Táncpaletta mottóját, mely a fellépők mezőnyének egészét emeli a jelzett magasságba. A Táncpaletta Kaán Zsuzsának mint szervezőnek, főszerkesztőnek legszemélyesebb ügye, ehhez az avatatlan számára sem férhet kétség. A három, ágazati blokkba rendezett programban a különböző irányzatok, „táncnyelvek és tendenciák” képviselőit láthatjuk: a szervezői oldal nem állítja, hogy a Táncpaletta a magyar táncművészet egészét igyekszik lefedni. A terepet elmélyülten ismerők azonban tisztában vannak vele, hogy annak jókora, gazdag szelete számára nincsen hely a tánckoncerten, s e kizárás vélhetőleg kölcsönös. Alaki, műfaji okai is vannak annak, hogy a kortárstánc egy széles mezőnyét gyakorlatilag nem képviseli senki.

Tunyogi Henriette a Haldokló hattyúban
Tunyogi Henriette A Haldokló hattyúban

„Emiatt tehát valóban megosztódik a szakma: az Operaház miliőjébe odaillő, valamint az oda nem illő produkciókra” – fogalmazta meg Kaán Zsuzsa 2002-ben kelt, egy, a tárgyévi Táncpalettáról szóló írással kapcsolatos, nyílt válaszlevelében (melynek címzettje éppenséggel ezen, és azon sorok szerzője volt). Az azóta eltelt hat évben úgymond „oda nem illő”, nagyszerű, formabontó operaprodukciók sora került örömteli módon az Opera színpadára, a közönség egy töredékének önfeledt búúú-zása, nagy részének rajongása közepette. A „miliő” jelentése izgalmasan viszonylagossá vált, értelmezéséről komoly diskurzus indult.

Csillagszeműek: Rábaközi
Csillagszeműek Néptáncegyüttes: Rábaközi eszközös táncok

A Táncpaletta bevált, hatásos struktúrában mutatja be meghívottait: az első blokkban a néptánc-együttesek keltette tűz perzseli meg a nézőt. Tímár Sándor Rábaközi eszközös táncok című koreográfiáját gyerektenger, elragadó, tehetséges kicsik (a Csillagszeműek Néptáncegyüttes) népes gárdája mutatja be: a nyitánnyal magasba ugró élvezeti érték az egész blokk során kitart. Tímár Bihari román táncokját egy fél generációval idősebb, de ugyancsak nagyon fiatal Csillagszemű-csapat táncolja, odaadó szenvedéllyel. Elegáns feketében, kalapban, pasztellszínű öltönyben lép színre a paksi Tűzvirág Táncegyüttes, Őrkői cigánytánok című produkciójuk (Mádi Magdolna koreográfiája) szellemes, virgonc, emlékezetes. A szintén Tűzvirágos Takács Levente Loïe Fuller Szerpentintáncát s a kerengő dervisek képét egyszerre idéző, látványos (majdnem) szólója után a ritmika-nagymester Sáry László zeneszerző és a Mihályi Gábor – Kovács Gerzson Péter koreográfus-kettős nemrég bemutatott Labirintusából, a Magyar Állami Népi Együttes produkciójából láthatunk részletet, elérve az est egyik csúcspontjához, már ami a művészi értéket illeti. A négy ütőssel és suttogó-szavaló-kiáltó kórussal kísért, pompás műrészlet szinte szélvihart kelt a színpadon. Az első rész zárásául a Honvéd Táncegyüttes kiváló Fekete-piros… tánc című előadásából származó részlet, a Zsuráfszki Zoltán koreografálta Kalotaszegi hajnali és legényes szolgál.

Honvéd Táncegyüttes: Kalotaszegi
Honvéd Táncegyüttes: Kalotaszegi hajnali és legényes

A balett-klasszika legismertebb szóló-örökbecsét, A haldokló hattyút táncolja értőn Tunyogi Henriette (nemzetközi művész) a második rész felütéseként. Pimaszul reflektál rá Kulcsár Noémi Skeleton Teleport című szóló-koreográfiája, melyet a nagyon-nagyon fiatal Kiss Tamás (Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola) ad elő, tánca nyitó- és záróképében a földön heverő hattyú pózát idézve. Kiss Tamás tehetségére érdemes lesz figyelni. Izgalmas előadó Weininger Dalma is, aki Kisst követően ugyancsak Kulcsár-darabot táncol. Fiatal kora ellenére – meggyőző tudása mellett – mimikájának is ura: tekintetével szinte delejez, amire számos legnagyobbunk reménytelenül képtelen. Góbi Rita Gáspár József zenésszel adja elő vadonatúj kettősét, a groteszk, igen látványos, virgonc Tachyont, mely Philippe Découflé zoomorf világát juttatta az ember eszébe. Egerházi Attila és Renato Paroni de Castro egy-egy nagyon habkönnyű vigalommal vesz részt a blokkban. Egerházi Shakin’ Stevens és Robbie Williams slágereire komponált Something Stupidja férfi és nő örök meccseit örökíti meg két párban (Bogdan Petronella, Linda Schneiderova, Svidró Viktor, Zaka Tamás), de Castro A déli szél című spanyolos rövidjét Tunyogi Henriette és Nagyszentpéteri Miklós adja – nekem viszont még Weininger Dalma pillantásával van tele a fejem. Jurányi Patrick koreográfiáját (Az élet álom) a szólista Kováts Gergely Csanád kiváló játéka „viszi el”. Bajári Levente Pazár Krisztinával előadott Way of Words-e pedig továbbra is nagyon jó, nagy erejű munka.

levél Martha Grahamnek. Szkárossy Zsuzsa fotói
Góbi Rita: Tachyon. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az est utolsó egysége a versenytánc és show-tánc világába visz el. A hat produkció élvezetes a maga nemében, tüneményesek a győri Grácia Művészeti Intézet gumilabdaként pattogó, nagyon ügyes lánykái, vaskosan szellemes a Tűzvirágosok Maskarákja, elragadóan elegánsak a LORIGO TSE versenytáncosai, és igen hatásos a Tűzvirág ugyancsak Mádi Magdolna komponálta, ír Double and Single Jig Show-ja.

Bőséges, gazdag és színes a műsorfolyam, szinte be sem fogadható: rutinos nézőként is riadtan bogarásztam a villanásnyi szünetekben a zsúfolt műsorlap apró betűit. Számos az érték, jelentős az élmény. Csak a művészi kockázat, a kihívás, mely szerencsénkre ismét befészkelte magát az Opera falai közé (mint az elmúlt százhuszonnégy év során annyiszor), az hiányzott gyakorta ezen az alkalmi esten.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek