Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

DE HOL ITT A TÜSKEVÁR?

Fekete István–Olt Tamás–Szirtes Edina „Mókus”–Váradi R. Szabolcs: Tüskevár / Pesti Magyar Színház
2023. ápr. 25.
Nem vagyok se drámaíró, se dramaturg, se rendező, se művészeti vezető. Néző vagyok. Hivatásos néző. De amikor a Pesti Magyar Színház Tüskevár című új bemutatóját készültem megnézni, amelynek műfaja zenés színmű, akkor sokat törtem a fejem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.

Vajon miért akarja egy rendező nagyszínpadra vinni Fekete István klasszikusát 2023-ban? Vagy pontosabban: vajon miért éppen ezt a regényt szeretné adaptálni? Már nem kötelező olvasmány, de ha valahol az, vagy ha csak ajánlott is, a gyerekek valószínűleg nem olvassák. Ha olvassák, valószínűleg nem kedvelik túlzottan. Negyedikben vagy ötödikben – és gyaníthatóan még nagyon sokáig – ez a regény nem tűnik már elég érdekesnek, fordulatosnak. Miközben tele van kalanddal, és felnőttként izgalmas, kifejezetten élvezetes a tempója, a természetről alkotott képe, az idős remete és a tapasztalatlan fiú alakuló barátságának fonala, egy fiú férfivá érésének követhető folyamata. De vajon mi az, ami fontos lehet mindebből a mai fiatalok számára is?

tuskevar1
Eszenszky Gergő, Rancsó Dezső

Az alapműben számos olyan téma felmerül, ami most is, vagy most talán még inkább aktuális, mint a regény írásakor (ami 1957-ben jelent meg). A természet ismerete, szeretete, tisztelete, a vele való együttélés megtanulása ma szinte az egyik legégetőbb kérdés minden korosztály számára, hiszen kamaszok szenvednek a tehetetlenség érzésétől, és a klímaszorongás komolyan veendő probléma. A generációk közötti párbeszéd ma nemcsak trendi, de szintén égető téma a hiperszonikus sebességűre felpörgött életritmus és a hurrikánként tomboló információáradat közepette. A fiúk férfivá válásának beavatási rítusa most is ugyanolyan fontos lenne, mint a törzsi társadalmakban, mégis egyre kevesebb a jó értelemben vett hagyomány által nyújtott iránytű, kapaszkodó. Mindezek ellenére mégsem biztos, hogy a fenti témák érzékletes kibontásához érdemes ezt a művet választani. Mindemellett a Tüskevár megkérdőjelezhetetlen irodalomtörténeti jelentősége sem lehet önmagában elegendő ok arra, hogy valaki adaptációt készítsen belőle.

Az alapvető nehézséget a színpadi megvalósításánál az alapmű szinte meditatív lassúságú építkezése jelenti. Emiatt szinte lehetetlen küldetésnek tűnik a színrevitel, hiszen az akciókat, fordulatokat, konfliktusokat nagyítóval kell keresgélnünk benne, a természet szépségét pedig óriási kihívás a színpadi térben megalkotni. Hogyan is lehetne jól megjeleníteni az állatokat, növényeket, természeti jelenségeket, és mindebben az ember helyét? Még tovább menve: hogy lesz ebből zenés színmű? Hogyan lesz nagyszínpadi, “színes, szélesvásznú” előadás? Hogyan tudnak majd menni a 10-14 éves nézők Tutajossal? Hogyan tudják majd megszeretni egy idő után Matula bácsit? Ezek a kulcskérdései az adaptációnak és a színpadra vitelnek.

tuskevar2
Eszenszky Gergő, Rancsó Dezső

A Pesti Magyar Színház előadását nézve úgy láttam, hogy az alkotók is ugyanezekkel a nehéz kérdésekkel szembesültek. Vagy ha úgy tetszik: ezeket húzták magukra. És ezek a kérdések akadályokat képeztek számukra, amelyeket nem sikerült megugraniuk. Hiszen fordulatok, akciók hiányában az adaptálók (Olt Tamás, Szirtes Edina „Mókus” és Váradi R. Szabolcs kaposvári adaptációját a Pesti Magyar Színházban Deres Péter, Szemenyei János és Gémes Antos alakították át) kénytelenek voltak néhány, egyébként a (fejlődés)történet szempontjából nem túl releváns részletet felnagyítani. Így lett a mozgalmasnak nevezhető vasútállomásból és vonatozásból háromszor is ismételhető betétdal, ezért csempésztek a kezdeti osztályképbe rap- és musical-szólamokat, vagy csináltak Nancsi néni sütés-főzéséből ismételhető, burleszk-szerűen felgyorsítható különszámot. Ezért növesztették a nagy hal kifogását óriásakcióvá. Ezért akartak a kórusokba musical- és showtánc-elemeket csempészni. És ezért volt muszáj Bütyök szerelmi szálát erősen megvastagítani az eredetihez képest. Az adaptálók javára szolgáljon, hogy ez utóbbi valóban logikus, és szervesen illeszthető az eredetibe is: a főszereplőével párhuzamos férfivá érés és jellemfejlődés nagyon szép ábrázolása, ahogy Bütyök a suliban minden nőre rá van indulva, majd amikor végre egy hús-vér lánnyal a valóságban megismerkedik, akkor félénk tébláboló lesz, elakad a szava.

Az előadás alapvető problémája ugyanakkor az, hogy a Tüskevár lényege valahol elvész az adaptáció során. Az idő múlása, a lassú változás, a vihar szaga. És az is, ami pedig szinte kikiabál a szövegből, annyiszor említi az elbeszélő: az ábrándokkal szemben a valóság szépsége és igazsága.

tuskevar3
Kocsis Gábor, Eszenszky Gergő. Fotók: Juhász Éva. Forrás: Pesti Magyar Színház

A természet megjelenítése végül vetítéssel, egy bábbal (Csikasz a szerencsés kiemelt karakter, ami szintén hálás alkotói döntésnek tűnik), mozgó csónakkal és ködgépekkel oldódik meg. A vetítés a mozgalmas városi élet ábrázolásában sikerül jobban, vizuális esztétikáját tekintve pedig inkább szögletes, nagyobb geometriai formákban és ezek animálásában gondolkodik, mint pasztellben, tusrajzban, gyerekrajzban, vagy bármi másban.

Fazekas László Tutajosa szimpatikus, kezdeti esetlenségében, idegenségében is szuverénnek tűnik, Gréczy Balázs Bütyök szerepében a hősszerelmes és a komikus mellékszereplő feladatát egyszerre oldja meg, amiért a kisebb és nagyobb nézők is hálásak. Rancsó Dezső fiatalabb, világlátottabb, modernebb nomád, mint annó a két filmes adaptáció Matulái, Bánhidi László és Kovács Lajos. Én még néztem volna az ő és Tutajos kapcsolatának lassú alakulását. De persze, az megint csak nem akciódús cselekményszál.

Egy újabb nagy kérdése a Tüskevár adaptálásnak, hogy milyen korba helyeződjön a történet. Maradjon az ötvenes években? Játszódjon ma? Vagy a kettő között valami állandó időtlenségben helyezkedjen el, ami azonban egyúttal minden kor jegyeit fel kell villantsa? A Pesti Magyar Színház alkotói (díszlet: Pintér Réka, jelmez: Cselényi Nóra) ez utóbbit választják. A jelmezek egyszerre idézik a múltat, szürke árnyalataik mintha régi családi albumok fekete-fehér képeiről kerültek volna a színpadra, de a városi élet szürkeségére is asszociálhatunk róluk. A vidékiek öltözeteiben is keveredik a kortárs lazaság és valamiféle otthonos, nosztalgikus ódivatúság – amiért a gyerekeket elkísérő szülők és nagyszülők lehetnek hálásak, hiszen nekik sokat jelentenek ezek a jelzések. A korszakok közöttiség a nyelvezetben, játékstílusban, tempóban, zenében, mozgásban is megjelenik. Ennek aránya nem megfelelő, így megreked egyfajta köztes eklektikában, azt sok show-elemmel feldúsítva.

Mindent összevetve úgy tűnik, hogy bár az alkotók derekasan küzdöttek, a Tüskevár nem adta magát könnyen az adaptációnak, így színpadi megvalósítása a Pesti Magyar Színházban meglehetősen felemásra sikerült.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek