Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉLNI VÁGYÓ KÁBEL-KOMBINÁCIÓK ÉS FÜSTGÉP A SPOTLIGHTBAN

Reflex5 / Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
2023. ápr. 12.
A sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál három évente megrendezett szemle. A rendezvény megbecsültségét elismerések és díjak felsorolása nélkül is tudom érzékeltetni: a Reflexet várjuk, emlegetjük, nem felejtjük. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.

Megjegyzem, olyan ember szubjektív állítása ez, aki a sepsziszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz kötődő élményei és emlékei miatt kezdett el színházzal foglalkozni. A kijelentésnek mégis van igazságalapja: a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, melynek hallgatója vagyok, újra és újra beszédtémává válik a Reflex, tanáraink úgy hivatkoznak rá, mint a számukra legmeghatározóbb előadásokat befogadó színházi szemle. „Oda muszáj elmenni” – mondják. Így a fesztivál ötödik kiadása izgatott várakozást eredményezett a diákság körében: amikor az első infók landoltak az érkező előadásokról, a hangulat, mint ahogyan az a nagy események előtt lenni szokott, kissé forradalmivá vált. Névsorok íródtak és utazóosztagok formálódtak, egészen március 24-ig, amikor mi, az első diákcsapat beléptünk az Andrei Muresanu Színház épületébe, ahol a Reflex 5 első előadása startolt.

blasted
Blasted

(Blasted – r. Bobi Pricop) Az egyetemen azt tanították, hogy Sarah Kane-drámát akkor vesz elő valaki, ha tényleg van mondanivalója. A Szétbombázva feldolgozására elegendő okot adnak azok a napok, amiket épp élünk: a véget nem érő és újabb háborúk, az ismét növekvő rasszizmus és a nemek közötti erőszak örök jelenléte jelzi, hogy Sarah Kane egyetemes és szűnni nem akaró problémákról gondolkodott. Az Andrei Muresanu Színház társulata Anna Popa menedzserrel az élen olyan progresszív alkotó közegnek mondhatja magát, ami nyitott a helyi társadalmi kérdések vizsgálatára és a gyors reagálásra.

Bobi Pricop Blasted című előadása meglepő volt sokunk számára. Az előadást egy a nézőktől teljesen leválasztott térben játszotta a három színész, ráadásul a közönség is elkülönítve ült egymástól, mindenki a saját kis vászon falakból kialakított kuckójában követte a realista kulcsban játszódó eseményeket. A két főszereplő közötti kapcsolati dinamikák a színészi játéknak köszönhetően érzékletesen kidomborodtak, azonban a mímelt erőszakjelenetek némi hiányérzetet hagytak maguk után. Talán az előadás legszebb momentumai a minden felvonás végén, az átállásnál felgyúló nézőtéri fények voltak, amikor egy pillanatra az előttünk álló plexifalat bámulva megláthattuk a saját tükörképünket. Önreflexió, ahogy még nem tapasztaltuk.

romeojuliacom
romeo@julia.com

(romeo@julia.com – r. Frenák Pál) Frenák Pál nem először dolgozik együtt Erdély egyetlen hivatásos mozgásszínházával. Az M Studio a mozgásszínház műfaját hivatott meghonosítani térségünkben, ezért valódi harcot vív, hiszen a potenciális közönség egy része még mindig nehezen dekódolhatónak találja a fizikai színházat. A társulat sajátos PR tevékenységet folytat közönségének növelése érdekében: tűzzsonglőr fellépéssel járják a város különböző lakónegyedeit, prózai előadással is előrukkoltak már az évek során, emellett jelenleg is futó előadásuk az Are we human or are we dancers a táncosok életét, mindennapjait tematizálja.

A romeo@julia.com-ban Frenák végletes állításokkal dolgozik – határozott képe van arról, hogy mi történik Rómeóinkkal és Júliáinkkal az új században. Elértéktelenedés, agresszió és erőszak a hívószavai. Elrajzolt, karikírozott bábukat mutat fel. Minden nyomott, mindenki elnyomott, torzszülöttekké a színpad: arctalan testeké és fényesített kígyóbőrbe bújt véglényeké. Rómeónak nincs és nem is lesz Júliája. Júliának nincs és nem is lesz Rómeója.

uncanny
Uncanny Valley

(Uncanny ValleyRimini Protokoll) A Rimini Protokoll működése teatrológián tananyag. Vagyis élő történelmet nézünk. Az Uncanny Valley produkció elsők között állít színpadra egy humanoid robotot, ehhez olyan emberi perspektívát, történetet társít, amely egyszerre teszi az előadást és magát a robotot is élővé és szerethetővé, mindeközben viszolyogtatóvá és félelmetessé – ezt nevezzük uncanny valley-nek, vagyis borzongások völgyének.

A Rimini Protokoll krédójához híven köztünk élő emberek történetéből indult ki, a történet főszereplőjét ők maguk keresték meg: az ötvenes éveiben járó, borderline szindrómában szenvedő német író folyamatos teherként éli meg a közszerepléseket. Ha valamit kitörölhetne az életéből, ez lenne az – mennyire emberi és érthető szándék! Álljon hát itt helyette ma este egy robot férfi, aki a megszólalásig hasonlít rá – kissé nehezen mozgatja a karjait, a szempillái irreálisan lassan csukódnak le –, de ő is el tudja mondani azt, amit az író úr akarna. Az Uncanny Valley olyan pozíciót kényszerít ki belőlünk, amelyben nem tudjuk elhallgatni a robotvilág pozitív hozamait, ezzel éri el azt, hogy ne egyértelmű ítéleteket hozzunk a téma kapcsán, hanem valódi dilemmákkal szembesüljünk.

vanya
Ványa bácsi

(Ványa bácsi – r. Tomi Janežič) A sepsiszentgyörgyi legendáriumban sokszor felbukkan egy kilenc órás Tomi Janežič-előadás. Az egykori nézők még ma is úgy beszélnek róla, mint egy aha-élményről Csehov kapcsán. A most látott produkció, a Ványa bácsi nem aktualizál, nem lefordít. Értelmez és kibont: egy olyan, színházi értelemben egyedinek mondható időkezelést teremt, amellyel ismét éltetheti a csehovi történetet. Elmossa a fő- és mellékszerepek hierarchiáját, ehelyett egy olyan kollektíva élőhelyét figyelhetjük meg, ahol a hétköznapok mindenki életében ugyanolyan jelentéktelenek vagy jelentőségteljesek, mindegy, hogy ezt ki hány mondatban beszéli el.

Az előadás humorát az illúziórombolásból nyeri: a színen időnként egy fesztelen alak sétál el füstgéppel a kezében, és mint aki csak a munkáját végzi, az adott jelenet hatását gomolygó köddel emeli meg. Duplafenekű produkció ez: folyamatosan játszik a színházi eszköztár és konvenciórendszer felmutatásával, ez társul egy velejéig igaz történetmeséléssel, színészi belső megéléssel és összetett csapatjátékkal. A Ványa bácsi életre kelt, és ehhez csak figyelnünk kellett – ritka alkalom.

meszarszek
A mészárszék

(A mészárszék – r. Andrzej Stanisław Dziuk) A fesztivál programját idén is Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház leköszönt igazgatója válogatta. Bocsárdi a lengyel színházi kultúrát figyelemre méltónak tartja, ezért a Reflexen időről időre megjelennek lengyel nyelvű előadások is. A Witkacy Színház előadása egy Mrożek-hangjátékot vesz alapanyagul, amely az állandóan visszatérő kérdéskörrel foglalkozik: mi a művész helye világunkban? Jól ismert mondatok hangzanak el a színen, szintén ismerős helyzetekben. Archetípusokat látunk a színpadon: a kibontakozni nem bíró művészt, a rátelepedő anyát, a vágy és kiteljesedés szimbólumaként fellépő szeretőt.

A tér kialakítása önmagában feszültséget hordoz: bent ülünk a faragott szekrények, a vasból kanyarított ágy, a lendületes ívű fürdőkád között – az akció nem előttünk, hanem körülöttünk zajlik. Alig van csend, a beszéd befedi a színpadot, a számomra idegen nyelvnek a tónusából is azt érzem, mintha belém akarnának sulykolni valamit. Provokáció lenne a céljuk? Az utolsó percek benyomásai alapján annak tűnhet: a közönség egyes tagjait meztelen testet ábrázoló köpönyegbe öltöztetik. Feszengve álldogálunk mindannyian, néhányan az ál-csupaszságukban. Különös hatás.

gyevuska
Gyévuska. A képek forrása: Reflex Fesztivál

(Gyévuska – r. Hegymegi Máté) Hegymegi Máté harmadjára dolgozik együtt a sepsiszentgyörgyi magyar társulattal. Érti és érzi a társulat nyelvét, emiatt tudja, mire van szüksége a csapatnak. Említettem már, hogy részben ez a színház nevelt engem, így nem tudom egyetlen produkcióra fordítani a figyelmem, inkább fejlődési íveket, irányokat, bevált formákat, módszereket és működőképes újdonságokat látok, amikor ennek a társulatnak a munkáját figyelem. A Gyévuskában pontosan felállított, szabályozott rendszerben él Pintér Béla szövege. A dalban elbeszélt történet formájához különösen passzol a kimért, finom játék, amelyben minden gesztusnak és lépésnek precíznek kell lennie.

A sepsiszentgyörgyi közönségnek pedig újból szüksége volt egy Pintér-darabra. Porogi Dorka 2014-ben bemutatott Kaisers Tv, Ungarn adaptációja éveken keresztül megtöltötte a Kamaratermet, ami sikertörténetnek számít egy kisvárosi színház esetében. Most Pintér egyik múltfeldolgozó szövegét láthattuk Hegymegi Máté esztétikájába forgatva – így minden kissé feketébbé, a vörös zászló pedig még vörösebbé vált.

Pár nappal a Reflex 5 után a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem egyik előadótermében ülök. Az egyetem doktorandusza tart előadást, témája a poszthumanizmus a színpadi vizualitásban. Szóba kerül a robotszínház, az Uncanny Valley – érdekfeszítő beszélgetés alakul ki, a bemutató meghaladja az időkorlátot. Tudom, hogy megérte: rég nem volt részem ennyire élő diskurzusban.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek