Az Utódlás a médiakonglomerátum-tulajdonos Roy család évadok óta elhúzódó hatalmi játszmáinak immár mitologikus méreteket öltő története. A kivételesen jól megírt sorozat nemcsak műfajilag, de történeti és lélektani szempontból is felettébb összetett. Az elképesztő kifinomultsággal létrehozott karakterek mindegyike több személyes katarzison is átmegy az évadok során; hatalmi harcok és személyes játszmák gyors egymásutánban követik egymást a főszereplők életében, jellemfejlődéseik és -torzulásaik pedig szinte shakespeare-i hősökhöz és antihősökhöz méltó ívet írnak le.
 Jeremy Strong, Sarah Snook és Kieran Culkin |
A történet szerint az omnipotens apa, a birodalom „uralkodója”, Logan Roy (Brian Cox) csalódott a gyermekeiben, mert egyikükben sem találta meg méltó örökösét, ezért végtelenül frusztrált és ebből fakadóan a legmesszebbmenőkig elutasító velük érzelmileg. A sokáig egymással kapcsolódni képtelen testvérek, Kendall (Jeremy Strong), Roman (Kieran Culkin) és Siobhan, becenevén ’Shiv’ (Sarah Snook) kapcsolatát a teljes bizalmatlanság és – a néző elméjében felsejlő végleteket is túlszárnyalni képes – rivalizálás jellemzi, amely idővel kényszer szülte szövetséggé alakul, hogy aztán együttes erővel fordulhassanak apjuk zsarnoki modus operandija ellen. A „legidősebb fiú”, a féltestvér Connor (Alan Ruck) mintha nem is lenne a család tagja: a dinasztia legnagyobb lúzereként semmitevéssel tölti napjait, ezért személye sokáig irreleváns marad. Vele szemben Roy veje, Tom (Matthew Macfadyen) és másodunokaöccse, Greg (Nicholas Braun) már az indulásnál jelentős figyelmet kap a sorozat alkotóitól.
 Nicholas Braun és Matthew Macfadyen |
A Kendallt alakító Jeremy Strong játéka a sorozat legbravúrosabb mutatványa: a kezdetekben magabiztosságot színlelő, mégis folyamatosan billegő örökösjelölt pokoljárásán keresztül értheti meg igazán a néző a patológiás jelleget öltő családi dinamikákat, melyekből tovatűnni látszik minden, ami a szereplők érzelmi intelligenciahányadosának meglétére utalhatna. Snook és Culkin ugyancsak elképesztő mélységeket képesek felfedni karaktereik történetéből: a kezdetben a családi üzlettől távolmaradó és a politikai életben érvényesülni próbáló Shiv – aki sokáig apjának legnagyobb bizalmát élvezi – végül maga is beszáll a családi „ringbe”, hogy megörökölhesse a családfő pozicióját, ahogyan a legfiatalabb fiú, Roman is, akinek nyilvánvaló érzelmi traumái és súlyos szexuális elakadásai perverz játékok formájában nyilvánulnak meg. A három testvér egymásra találása a harmadik évad végén a görög tragédiákra jellemző pátosszal ajándékozza meg a nézőt, aki végre kedvenc protagonistáinak gyűrűjében szoronghat, a teljes érzelmi megsemmisülés vákuumszerű állapotában.
Cox a gyermekeit egymással szembefordító apa szerepében játszi könnyedséggel hozza a nagy színészekre jellemző szakmai portfólió minden csínját-bínját, mesterségbeli nagyságát elhomályosítani képtelenség. Macfadyen és Braun karakterének fejlődéséből sokat tanulhat az, aki az opportunizmusra vallásként és/vagy életvezetési paradigmaként gondol: a szűk családba önmagukat erőszakkal befészkelő wannabe-k egyszerre udvari bohócok és rezonőrök. Összekovácsolódásuk epizódról-epizódra egyre nagyobb hangsúlyt kap, ezzel biztosítva a két brilliáns színész számára a lehetőséget, hogy létrehozzák a történet legtorzabb és legtaszítóbb párdinamikáját.
Az Utódlást megálmodó Jesse Armstrong elképesztően magasra tette a lécet: a szépirodalmi nívón megírt dialógusok féktelenül kreatív vulgaritása sohasem öncélú, hanem a jelenkor elrajzolt valóságát érzékelteti, mindig koherens és magától értetődő módon borzasztva el és szórakoztatva nézőjét. És a sorozat voltaképp minden szegmenségben a legmagasabb minőséget képviseli, legyen szó az operatőri munkáról, a vágásról vagy éppen a sorozat zenéjét jegyző Nicholas Britell teljesítményéről, akinek Chopin valcereire emlékeztető főmotívuma az utóbbi évek egyik legeredetibbje a műfajban.
Az Utódlás Tarr Béla zseniális Családi tűzfészkét megidéző dokumentarista drámát kreál, amelyet látva sem hitetlenkedni, sem elborzadni nem muszáj, ahogy a földön fetrengve, fulladozva röhögni sem kötelező. A zsánereket bravúrosan összemosó sorozat tévés eseménnyé nőtte ki magát az évek során, de a jelenleg futó negyedik évad lesz az utolsó, így a visszaszámlálás megkezdődött. Armstrong úgy döntött, végleg búcsút int imádnivaló szörnyecskéinek, ám garantálja, hogy a sorozat végkifejlete minden képzeletet felülmúló terrort szabadít majd a megoldásért könyörgő nézőjére.
A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található.